Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-29 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Kedd. A kétségbeesés szülte vallomás. Olvas. Máté 27 rész 1-5 vers. A legszomorubb története ez a Szentirásnak. Ju- dás, az áruló, amikor látta tettének következményét, iszonyú lelkiismereti furdalást érzett, Kétségbeesetten rohant a papokhoz s feldúlt arccal kiáltá: '‘vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.” A kétségbeesésből, lelkiháborgásból született vallomás ez. Oh mily rettenetes! Hát még a következmény: “és elmenvén felakasz tá magát.” Saul öngyilkos lett. íme a másik öngyilkos. Óh én nyomorult ember! kicsoda szabadit meg ? Szerda. Az áldott vallomás. Olvas. Lukács 15 rész 11-24 vers. A sötét képek után napsugaras hajnal. A kisebbik fiú otthagyja az apai hajlékot. Az idegenben rászakad a baj, a nyomorúság. Eszibe jut az elhagyott békés, boldog otthon. Megbánja amit tett. Elhatározza, hogy hazamegy és beismeri a vétkét. El is indul, óh mily hosszú volt az ut. Végre feltűnik az apai ház. Él e még az apja? ha igen, megbocsát e neki? Az apa a kapuban várja. Meglátja, megesik rajta a szive, keblére öleli, megcsókolgatja. A fiú ajkáról kitör a vallomás: Atyám, vétkeztem!” A felelet reá a teljes bocsánat, az atyai hajlékba fogadás. Nem vágyói hazamenni? Atyád kebelén pihenni? Kövesd a tékozló fiú példáját. Csütörtök. Uram, én szeretlek téged. Olvas. János ev. 21 rész 15-17. “Ha meg kell is halnom veled, én meg nem tagadlak,” ezt fogadta Péter az utolsó estén, mikor Jézus tanítványaival a Gecsemáné kertjébe indult. Éjfélkor ezt ígéri, reggel pedig a szolgáló leány kérdésére ezt feleli: "'nem ismerem ezt embert!” Majd átkozódni és esküdöz- ni kezde, hogy nem ismerem ezt az embert. Máté 25 rész 69-75. És amikor Jézus reátekintett Péterre, Péter kiment onnan keservesen sírva. A bünbánat könyei voltak ezek. E jelenet után most találkoznak először. Péter a Jézus kérdésére örömmel tesz bizonyságot: Uram, én szeretlek téged! Hová lett a Péter bűne? Megsemmisült, eltűnt a megbocsátásban. Péntek. Isten szeretete az ember iránt. Olvas. 40 Zsoltár 18 verse. Mily nagy, hatalmas is az ember. Épit városokat, hatalmas hidakat. Legyőzi a levegőt, repül. Nincs előtte távolság: telefon és táviró utján pillanat alatt közli gondolatait. Munkába fogta a gőzt, villanyt és gépeket hajt és dolgoztat vele. Legyőzte a tengert a hatalmas óceán járó hajókkal. Stb. stb. Mily nagy, hatalmas, de más felől mily gyenge és nyomorult az ember. Elég egy kis meghűlés, betegség és vége. Mily szegény és nyomorult bölcsességben. Mily sok kérdésre nem tud megfelelni. Mily szegény a j óságban. A történelem a bűnök egész sorozata. Bizony szegény és nyomorult az ember, de egy a vigasztalásunk: az Ur gondot visel reánk. Nagy örömüzenet, felmagasztalás van ebben: “rólam is noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot.” Szombat. Napjainkat jól számlálni. Olvas. 90 Zsoltár. Valaki azt mondotta, hogy a percek rubintok, az órák drágagyöngyök, a napok zafírok és az esztendők gyémántok. Talán különösnek tűnik fel ez az értékelés. Hogyan lehet az olyan elvont dolgokat, mint a perc vagy nap a drágakövekkel hasonlítani össze ? Minnél idősebbek vagyunk, annél jobban érezzük az idő értékét. Vissza tekintünk a megfutott útra, Oh mennyire szeretnénk, ha a ragyogó napok még egyszer visszatérnének! Mily drágák voltak azok! Az emlékezetbe, mint egy kincstárba összegyűjtjük az édes gondolatokat, a nemes cselekedeteket, a kedves szavakat. Soha többet vissza nem jönnek. Elmúltak. A gyöngyöket, a napokat, az alkalmakat elszórtuk. Hogy töltöttük el ezt a hetet? Óh kérjük az Istent: “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE MÁRCZ 30-RA. ISMÉTLÉS. Bibliai olvasásra: 138 zsoltár. Ismétlés Abrahámtól kezdve Salamon uralkodásáig. Minden osztálytól egy gyermek mondjon el egy bibliai történetet, amit tanultak az elmúlt negyed évben. 1. A választott vezér és az Ígéret földje. Aranyige: És a földnek minden nemzetségei meg- áldatnak tebenned. 2. Hosszú zarándoklás Egyiptomban. Aranyige: Az Ur megőriz tégedet minden gonosztól, megőrzi a lelkedet. 3. Mózes elhivatása Izráel kivezetésére. Aranyige: Hit által nem akart Mózes, mikor immár öreg volna a Faraó lányának fiának hivattatni: Hogy az Isten népével együtt nyomorúsággal illettet- nék, hogynem mint a bűnöknek ideig való hasznával élne. 4. Izráel átkelése a veres tengeren. Aranyige: Én erősségem és én énekem az Ur: mert engemet megszabadita. 5. Mit tanult Izrael a Sinai hegynél. Aranyige: Szeresd az Urat, te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből teljes erődből: szeresd felebarátodat, mint magadat. 6. Izráel csüggedése Kádesben. Aranyige: Az Ur mi velünk vagyon, azért ne féljetek. 7. A bírák ideje. Aranyige: Meggyógyítom az ő tőlem való elszakadásukat, ingyen való nagy kegyelembe veszem őket. mert elfordul az én busulásom ő róla. 8. Józsué elfoglalja Kánaánt. Aranyige: El nem esett egy beszéd mind azokból a jó beszédekből, melyeket szólott a ti uratok, Isteniek felőletek. 9. Lelkiébredés Sámuel idejében. Aranyige: Készítsétek • a ti sziveteket az Urnák és neki egyedül szolgáljatok.
