Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-08 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 zseit képes legyen az ellenségek ellen vezetni, hanem az ő tiszte volt olyan valakit találni, akit a nép zöme is elfogad. Figyelembe véve a törzsek közt divó féltékenységet, ez próbára tette bölcsességét. A Benjamin törzse kicsi volt, s igy a nagyobb és hatalmasabb törzsek nem tekintették e törzset versenytársnak. Saulnak előnyére szolgált, hogy e törzshöz tartozott. Jelöl- tetése nem váltott ki elleszegülést, ami kikerülhetetlen lett volna, ha erősebb törzsek felé kacsintgat vala. Sámuel választását a nép nem erősítette meg addig, amig Saulnak, mint királynak, nem nyilt alkalma képességei bemutatására. Saul, miután találkozott Sámuellel, szerényen atyja házában élt. Egy napon az a hir terjedt el, hogy a Jordánon túli törzseket az ellenség fenyegeti és a félelem miatt sírnak. Saulnak ez kapóra jött. Gyorsan fegyverbe szólította a harcosokat és a meglepett ellenséget szétszórta. Azok a remények, amelyeket Sámuel a Saul uralkodásához fűzött, csak részben valósultak. Túlságosan sokat követelnénk Saultól, ha azt várnék el, hogy a féltékeny és szétszórt törzseket egy emberöltő alatt tömörítse és forrassza össze. Mindazonáltal hiányzott belőle valami, ami megakadályozta abban, hogy a legmagasabb fokú szolgálatot nyújtsa hazájának. Saul mindig nagy katonai vezér volt, de a szervezés és kormányzás terén csekély sikerekre hivatkozhatott. A sereget győzelemre vezette ugyan, de a nemzeti érzület felköltésének szükségességét nem látta meg. Azonban hibát követnénk el, ha szemet hunynánk az előtt, amivel Saul a nemzeti élet kifejlesztéséhez hozzájárult, ő úttörő munkát végzett. Az izráelita törzsek első valódi egyesülése ő alatta jött létre; s olyan alapot vetettek, amelyyen Dávid később építhetett. Saul tanította meg az izraelitákat arra, hogy miként harcoljanak az idegen ellenség ellen. Csaknem az összes szomszédos nép ellen viselt háborút, akik körében elismerést vívott ki nemzete számára. Saul vezérlete alatt az idegen népekkel viselt háborúk a nemzetet önbizalommal és bátorsággal ruházták fel. Midőn Saul vette át a vezetést, országát megsemmisülés fenyegette. A szövetségládája az ellenség birtokában volt. A nemzet erkölcsi ereje megtört. A veszedelemmel szemben a nép pusztán abajgatni tudott. Saul új bátorságot lövellt beléjük. Megtanította őket arra, hogy az ellenséggel szemben összetartsanak. Általában visszaadta önérzetüket. így az első király, bizonyos korlátozások dacára, valóban előmozdította a nemzeti élet kifejlesztését. Sault Dáviddal szokták összehasonlitgatni, aki mellett Saul elhomályosúl. Ám ez egymás mellé állítás helytelen, mivel Dávid sokkal előnyösebb és kedvezőbb körülmények között lépett a színtérre. Dávid sikereinek útját Saul egyengette. Mai leckénk szövege azt adja elő, hogy Saul az amálekiták ellen vívott csatából győzelmesen tért visz- sza a néppel. Saul engedetlensége ama paranccsal szemben, amelyet a hadi zsákmányra vonatkozólag kapott, feltűnő és kirívó. Noha ezt illetőleg Sámuel őt határozottan és félreérthetetlenül utasította, ő másként cselekedett és azután letagadta, amit tett. Engedelmeskedett egy bizonyos pontig, de azon túl saját belátása és tetszése szerint járt el. Midőn Sámuel szemrehányással illette, Saul a népet okolta. További mentség gyanánt azt állítja, hogy a zsákmányt az Urnák, az Istennek akarták megáldozni. Nem jutott el annak a tudatára, hogy a részleges engedelmesség engedetlenséget, s az engedetlenség hűtlenséget jelent. Azt is elfeledte, hogy hadseregének cselekedetéért ő tartozik viselni a felelősséget. S igy, bár első rendű hadi teljesitmény- nyel dicsekedhetett, csökkentette annak értékét az által, hogy a részletek elintézését szándékosan vagy gon- datlanúl elhanyagolta. Élete egyenes és becsületes volt a nagyokban, de a kicsiny, lényegtelen dolgokban méltatlannak mutatkozott. így saját kezével vágta el az Isten és közte fen- állott frigy kötelékét .s alkalmatlanná lett ama tisztségre, amelyet betöltött. Kidolgozta: Nt. Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész. A magyar fa Üjrányai Ladies’ Society Rovatvezető: Nt. Kovács Andor leechburgi ref. leik. AZ IDŐK JELE. negyvenkettes ágyúiról szóló híreket kaptuk, úgy emlékszik arra is, hogy mit érzett. Messzehordó! Ellenál- hatatlan! Egy női hang még a moszkvai nagyharangnak zúgását is felülmúlja! Csodálatos, hogy ez az egyetlen magyar nő éppen ezt a “nem nekünk való pályát” választotta. Nem lehet az igaz szól az egyik, mert hát a lány nem lehet pap!” Farsang után vagyunk. Legyen hála az Istennek! Elmúlt egy időszak melyet sokan szeretnek és elkövetkezett a másik a melyet nem vártak oly nehezen az emberek. A magyar kálvinista nők társasága nem volt ugyan teljesen néptelen az elmúlt időszakban, de lehetett volna sokkal jobban látogatott is.' Éppen a múlt farsangban került kezeink közzé egy kálvinista csoda dologról szóló s nekünk igen kedves kis heti lap, a Budapesten megjelenő “Kálvinista Szemle” mely szintén a hasonló czélt szolgáló “Magvető” híradása nyomán közölte a ritka szép női erényeket oly méltóságosan kidomborító híreket. , Magyar Kálvinista leányzóból Igehirdető! Ha valaki emlékszik arra perezre mikor a németek Pap!.... De hiszen a krisztusi szeretetnek evan- géliomát nem csak a papoknak szabad talán hirdetni? Miért ne cselekedhetné ezt meg egy gyöngéd nő éppen úgy mint egy erős férfiú? A lehetetlenség csak ott jöhet be, hogy a nők erre pályára még eddig nem bírták magukat feláldozni. Az idők jele azonban azt mutatja, hogy már napjainkban semmi sem uj a nap alatt. Hiszen egy derék kanadai lelkész régen megírta már azt a könyvet, melyben történelmi adatok nyomán adta tudtára a nagyvilágnak, miszerint réges-régen egyik római.... pápa.... akit János néven ismertek.... leány, azaz jobban mondva asszony volt, NOVÁK OLGA ennek a nagymüveltségü magyar kálvinista leánynak neve, aki páratlan a maga nemé
