Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-17 / 7. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. megtört, Jézus vitte magával ez élet aranysugarát, jó­ságának gyógyir balzsamát a megrepedt szivekre. Azután megy a Bethesda tavához. Minek ? A szenvedők százai várják az ő segítségét, és ő vitte magával az égi hitnek örök fényét, a melynek egyetlen kis sugara elegendő volt arra hogy új életet gerjesszen a betegek, a szenvedők lelkében. Ez az indulat lakozzék mi ben­nünk a böjti napokban és akkor hitünk fellobban mint egy égő fáklya, a hitből pedig fakadnak a jó cseleke­detek. Többet is ér a hitnek egy cseppje, mint a vi­lági bölcselkedésnek egész tengere. Az ember és em­beriség tragédiájára egyetlen világitó és melegítő su­gar; t csak a hit vet. Itt van a böjt az önmegtagadás, a magunkbaszál­LÁTOGATÁS LANCASTERBEN. Február elsején végezte be László fiam a Pitts- burghi Fifth Ave. High Schoolban a tanulmányait. A diplomák átadásnak az ünnepélye feledhetlen emlékű lesz mindazok előtt a magyarok előtt, akik ezen a szép ünnepélyen részt vettek, Feledhetlen lesz pedig azért, mert a legszebb, a leghatalmasabb beszédet egy ma­gyar fiatal ember: Tóth Béla mondta, aki a 135 tagból álló osztályban a legmagasabb kitüntetéssel végezte be a négy évi tanfolyamét. Ő volt a valedictorianus s mikor kifejezte a szülék iránt való háláját a tanul­mányait befejező osztálynak, szem nem maradt szára­zon a nagy közönség körében. Február 2-ika a rendezkedésnek a napja volt, mert ez a két fiatal ember elhatározta, hogy nem elégszik meg az angol nyelvnek az ismeretével, hanem a magyar nyelvet, irodalomtörténetet, Magyarország politikai történetét is igyekeznek meg ismerni ott, ahol erre alkalom van. Alkalom pedig ez idő szerint itt a keleten két helyen van: A kettő közül az egyik iskolában csak a lelkészi pályára lépő egyének kaphat­nak anyagi segítséget és támogatást, mig a másikban a világi pályákra készülők is kaphatnak ilyen segít­séget, ha azt megérdemlik. Ez a másik hely Lancaster és Lancasterben a száz éves Franklin és Marshall College, amelylyel kap­csolatban munkálkodik az előkészítő akadémia és a tanfolyamot befejező theologiai Seminarium. A lan- casteri főiskola kifejezetten református, bár mint minden más intézményünkbe itt is befogadják a más vallásu egyéneket is. Lancasterben ismerték fel először azokat a nagy értékeket, amelyek a magyar fajban és magyar nyelvben vannak. Elismerték akkor, amikor a többi európai nyelvvel egyenrangúvá tették és azok­nak, akik ezt tanulják az egy szükséges modern nyelv­ből épenugy adnak Creditet, mint más európai nyelv­ből. Ide vittem el hát a két fiút. Vágytam magam is látni az inézetet. Húsz évvel azelőtt láttam, mert a hírhedt lancasteri egyezmény készítésekor én nem voltam Lancasterben. Húsz év alatt természetesen nagy változáson ment keresztül az iskola. Sok uj épü­lete van, a berendezés bámulatos. Minden eszköz meg lás ideje. Csendüljön meg lelkűnkben az ige; avagy nem tudjátok-e, hogy ti az Istennek élő templomai vagytok? Igaz az ember hasznot óhajt és keres mely­ért fizetni nem akar. A keresztyén vallás helyet ad ezen szavaknak ‘élvezet, gyönyör” csakhogy elibe ál­lítja a kötelesség, öntudat, igazság és szolgálat drága szavait, melyek súlyt és méltóságot adnak az életnek. A böjti napokban feltárul előttünk Jézus nagy­sága. Megváltást és idvességet szerzett számunkra, szerezte pedig azt a végvacsorában. Készítsük magun­kat a kegyelem asztalához, ahol Jézus áldását hinti a kételkedő Tamásiba, a tagadó Péterre és az áruló Ju- dásra, és parancsolja, hogy ugyanaképen “cselekedj é- tek az én emlékezetemre.” van arra, hogy akik tanulni akarnak, igazán tanulhas­sanak. A bentlakás, a koszt semmi kívánni valót nem hagy hátra. Az állomásnál Tóth Sándor az első tanár és Bö­szörményi István papnövendék vár. Utunk egyenesen a szállásra visz, a dormitoryba. És találunk egy telje­sen fel szerelt szobát, akár egy jó vendéglőben. Tiszta ágy, tiszta takarók, asztalok, szekrények és minden egyébb, ami kellemessé teheti lakóhelyünket. Mondom is a fiuknak: “Ti nem fogjátok ezt a szót ismerni: nyomorúság, szalmazsák, fütetlen szobák s karácsony- tól-husvétig fel nem húzott ágy, evőeszközök a csiz­maszárban ! Bizony a fiuk is meg voltak elégedve. A koszt ki­tűnő. Szép tiszta teremben egészséges eledelek. Jóked­vű társaság! Szombaton estve még a dékán szíves­kedik beírni a fiukat és velük együtt Oláh Zoltánt, aki a mérnöki pályára akar készülni, de tudni akarja a magyar nyelvet is. Megkapják a tanrendet és a 17 óra közül hat magyar óra. Bizony örül az embernek a szive, amikor látja, hogy immár nem vagyunk elha­gyatva. Nem muszáj Magyarországra küldeni a fiain­kat, ha nyelvünket meg akarjuk velük ismertetni. Ha megismerték a nyelvünket, a történelmünket majd el­mennek ők maguk is. Nem kell őket küldeni! Még ezen az estén meg néztük a könyvtárt, az is­kola termeket, hogy másnap másnemű kötelességeket végezzünk el. Vasárnap reggel két templomban volt istentiszte­let. A seminárium templomában egyik istentisztelet. Ez alkalommal Dr. Apple a collegenak az elnöke prédi­kál s kihirdeti, hogy délután a másik templomban én fogok prédikálni, természetesen magyarul. Ezen a dé­lutáni istentiszteleten mind a tiz magyar fiú, a ma­sa .xaquia .rekSuui iso.iba ÁSa ‘ufpt?p?so .reut?} .re.rti & theol. professorók mind megjelentek" Felemelő do­log hogy a második félévet a magyar fiuk részére ma­gyar istentisztelettel kezdhettük meg. így kell annak lenei ezután mindenkoron! Fel kell használnunk min­den tisztes eszközt arra, hogy a súlyúnk meglegyen az egyháznál! A magyar prédikáció után angol nyelven beszél­tem a magyar egyházi munkának a kezdetéről. Az Is­tentiszteleten ifj. Tóth Sándor kis diák kísérte zon­gorán a mi szép egyházi énekeinket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom