Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-15 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8 ságát. Most különösen a mikor a Karácsony ünnepe kö- zelget kétszer is meg kell gondolnunk, hogy a serdülők hol töltik el az estéket. Mert, az ünnepek után következő “farsangos” szézonra csakis igy lehet számítani az édes anyáiknak nyugodt lelkiismerettel. Ki mit vet, azt arat! Nemesen szórakoztató estéken az Istennek városába gyűljetek egybe. Keljetek versenyre az adventi és a karácsonyi Dicséretek éneklésében. így, ha valakinek öröme lészen ti köztetek: “énekléssel dicsérje az Istent.” Kovács Andor lelkész. *) Nagyon helyen való és időszerű felszólamlás. Pár évvel ezelőtt egyik gyülekezetünk köréből egy értelmes, hivatását átérző főgondnoktól is kaptunk volt hasonló tartalmú és czél- zatu felszólamlást. Ajánljuk ezt is az édes anyák és a lelkészek szives figyelmébe. Szerk. Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész. Élőének XXIII. zsoltár 1, 2 vers, — Utóének XC. zsoltár 1, 2 vers. . ELŐIMA. Szerető Atyánk, jó Istenünk! Szent Fiad megígérte, hogy ahol ketten, vagy hárman összejövünk az Ő nevében, Te jelen leszel mi közöttük. Imé mi, a te szerető gyermekeid itt vagyunk előtted és abban a bizonyos reménységben jöttünk ide össze, hogy Te valóban itt vagy közöttünk és meghallgatod a mi kérésünket, és mint jóillatú áldozatot kedvesen veszed tőlünk a mi imádságunkat. Oh mert kihez fordulnánk Urunk és Istenünk! rajtad kívül, aki gyarlóbb ne lenne nálad. Ki tudna gyógyirt adni a mi sajgó sebeinkre, ki tudná meg- nyugoaztani elfáradt és megterhelt lelkeinket? Bizonyára, rajtad kivíil senki sem. Tehozzád térünk és néked ajánljuk fel azért a mi lelkeinket, cselekedj velünk a Te akaratod szerint. Csak arra kérünk, hogy tartsd távol a kisértőt tőlünk, mert mi gyengék és erőtlenek vagyunk a kisértő hatalmával szemben s ha nem fogod kezünket, nyomban megbotlunk és elesünk. Légy mellettünk az élet nehéz küzdelmeiben, hogy megállhassuk helyünket, a nagy harcot diadalmasan megharcoljuk és hű szolgáknak találtassunk a Te szent Fiad a Jézus Krisztus által kérünk Téged. Ámen. TANÍTÁS. Máté IX. 20-22. Egy szegény nőről szól a történet, aki már évek hosszú sora óta beteg volt. Megpróbált mindent, hires orvosokat, talán kis vagyonkáját arra költötte, hogy gyogyúlást találjon. Azonban hiába. Szinte magam előtt látom szegény, halavány arcát, amint naprólnapra, év- ről-évre hervadt és foszlott szét a reménysége. Már minden vagyonát magára költötte s bár kimondva nincs, de ott él az emberek szánakozó pillantásában és vigasztaló, szavaiban rideg való: nincs reménység, nincs kegyelem! óh, hány éjszakát virraszhatott keresztül álmatlanéi, hány imája szállt meghallgattatlanul a mennyei Atya trónusa elé és, ime! az eredmény még is semmi. De vájjon valóban meghallgattatlanúl szállt-e égnek hő imája? vájjon csakugyan nincs remény, nincs kegyelem? Nem, ezt még az ő sokat szenvedő lelke sem tudja elhinni. Bízik, reménykedik: neki meg kell gyógyulnia, mert meg akar gyógyulni. A modern orvosi tudomány megállapította azt, hogy az olyan betegek, akik meg akarnak gyógyulni, sokkal könnyebben gyógyíthatók, mint akik nem hiszik, hogyők gyógyíthatók. Ez a szegény nő, dacára, hogy nagy beteg volt és régóta beteg volt, megakart gyógyulni. Egyszer azután hallott egy szelíd tekintetű, jóságos arcú férfiúról, aki csodákat mivel a betegek közt, aki halottakat támaszt, óh! hogy éledt fel lelkében újra a reménység. Ha eddig hitt, ezután megtiszereződött a hite, hogy, ime! végre itt van az igazi orvos, aki majd őt is megfogja gyógyítani. Jézus még messze földeken jár az ő hazájától, de a hir már megelőzte ötét. Talán hónapokkal előbb meghallotta, hogy ez a csodálatos férfiú az ő faluja felé fog vonulni. A biblia nem említi, de lehet, hogy már napokkal előbb elment elébe, hogy lássa Őt, mert — úgy mond — ha csak érintem is őtet. már ez is elég arra, hogy meggyógyuljak. Végre eljött a nagy nap az ő életében, ott állott előtte a Mester, nagy sokaságtól körülvéve. Az asszony ereje megújul, keresztül törtet a tömegen, egyenesen Jézushoz megy megérinti s ekkor a Mester megfordúl és szól szelíd, biztató hangon: “Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.” — fűzi hozzá a Szent író. II. Testvéreim! Előttünk feksz;k egy élet, egy szegény nőnek az élete, melyben sok rokon vonást fedezhetünk fel a mi életünkkel. A nő beteg volt. Vájjon közöttünk hány száz és ezer ember van aki beteg, akinek valami baja van. Alig tudok elképzelni olyan embert, akinek valami baja — akár testi, akár lelki, — ne volna. Minden ember keresi a maga bajára az orvosságot. A testi betegek orvosokkal próbálkoznak, Sokszor azonban a leghirnevesebb orvosok és tétlenül állnak a beteg ágya mellett és az égre mutatnak. Istennél a kegyelem. A lelki betegek nagyon különböző helyen keresnek gyógyulást. Nagyon érdekes statisztikát lehetne összeál litani arról, hogy melyik lelki beteg, miben keresi gyógyulását? Csak néhányat említek: Az egyik kártyás lesz a másik dohányos, a harmadik utazik, vagy abba hagyja az iszálkosságot, vagy más szenvedélyét és igy tovább. Nagyon nehéz volna minden esetet kiírni. Azon ban ha megfigyeljük a tényeket, úgy találjuk, hogy a legtöbb lelki beteg a bibliához fordul. All ez különösen
