Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-08 / 49. szám

Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pa.

VOLUME XXIV. ÉVFOLYAM.

1 9 2 3 Dec. 8.

ADVENT.

Az Am. Magy. Reformátusok Lapja számára Irta: Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész.

Megérkeztek az adventi napok, mint elő futárjai a Krisztus jövetelének. “Tisztítsátok meg az Urnák utát! Egyengessétek az ő ösvényeit.” — fellobban ismét a prófétai ige. Készítsétek magatokat, mert im, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

Advent az Isten országának eljövetele. Ha valamikor, úgy most gondolunk arra, hogy milyen nagy buzgalommal, türelemmel kell imádkoznunk, dolgoznunk, küz- denünk érte. Azért, hogy az Istennek országa megvalósuljon, az emberi élet minden viszonylatában, mozzanatában.

Mennyi sóhaj, mennyi vágy a szivekben — a meggyötört, “szenvedések súlya alatt leroskadt nép ég felé tekint, imádkozó ajakkal rebegi: Jövel, jövel Uram Jézus!”

Óh, ha a Krisztusnak egyetlen igéje öltött volna testet és lenne az ember minden gondolatát és érzelmét teljesen fogjul ejtő hatalommá! Ha már betöltötte volna királysága az egész földet!

Igen, most kell meglátnunk, hogy milyen távol vagyunk a Krisztustól. Milyen kicsiny még a mi keresz- tyénségünk, milyen erőket kell kérnünk, vámunk, befogadnunk, hogy a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére növekedjünk.

Az adventi napokban várjuk az uj ég és uj föld közeledését. De hogyan foglaljon helyet az uj ég és uj föld, mikor annak alapitóját nem fogadjuk magunk köré? Hittani formákon civakodó keresztyének lettünk és gyűlöljük az embert, akiben Istennek lelke van. Megtartjuk a hittant, elégetjük az embert gyűlölködésünk lángjában. Most imádkozunk: Jövel Uram Jézus! — de vájjon övetjük-e a Krisztust, vagy felekezetieskedés- zászlaja az egyedüli cégéi’eskedésünk ? Bizony a tömjé- nezés, bemeritkezés, megtérés, igaz vallás csufondáros jelszavai nem illenek az igaz keresztyénekhez, amely vallásnak egyedüli alapja, sarkköve, és próbaköve: a szeretet.

Ember, keresztyén nevet viselő ember, javaidért, kedveseidért, mindenért remegő ember, mikor ébredtél jobban tudatára annak, hogy nincs igazi megtartó, megmentő erő, mint az, amely a Krisztusban jött el hozzád és ajánlta fel magát mindazon értékek megőrzésére, amelyek az életet igazán széppé, kedvessé, elviselhetővé teszi? Most látjuk meg a békesség, a szeretet, igazság mindennél feljebb való értékét és áldását.

Itt az advent, emlékeztet arra, hogy eljött a Krisztus, itt van az ő országa, de emlékeztet arra is, hogy mi nem mentünk ő hozzá, mi nem fogadtuk be áldását, dicsőségét, és elzárkóztunk az általa hozott békesség elől, azért most az adventi napokban szívből kiálltunk: Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel emberek, nemzetek sziveinek ajtajai, hadd menjen be éltetekbe, intézményeitekbe, minden dolgaitokba a dicsőségnek és békességnek királya.