Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-06 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 remt, amelyben aztán a lelkiismeretesen elhintett evan­géliumi magvak megérlelődnek a lelkek aratására. A Krisztus országáért való szakadatlan munkálkodás és a veszedelmek leküzdése rövid idő leforgása alatt el­hozza azt a kiváltságos időt, amidőn meghalljuk az ő szavát.” Jól vagyon, jámbor és hiv szolgám; menj be a te Uradnak örömébe.” Jerűnk, — éljünk szent kegyes életet, amely hő­sies a hűségben. Jerűnk “ÁLLJUNK” ő mellé. Jerűnk és cselekedjűk az ő szent akaratát, bárhová szólit vagy állít napjainkban. Vécsey A. Jenő, Ashtabula-Conneauti ref. lelkész. Hl LAPUNK TÁRCÁJA. ||| Rovatvezető: NL Ujlaky Ferencz loraini ref. leiké*.. A HIT HŐSTETTEI. A Zsidókhoz irt levél 11 ik része egyike a Biblia legcsodálatosabb fejezeteinek. Olvasásakor úgy érzi az ember, mintha egy győzelmi jelvényekkel felékesitett hadsereg, a hit hőseinek és hősnőinek hadserege ma­sírozna el előtte. Az Ur katonái, Ábel, Énoch, Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes és sok más hithős neve, cselekedete van feljegyezve e fejezetben. E dicső had­sereg katonái bár különböző harctereken, de egy közös ügyért harcoltak! Egy zászlót hordoztak! Egy Ur di­csőségét keresték s megharcolva a nemes harcot elnyer­ték a Fővezér kezéből az örök étet koronáját. Az Ur hadseregét állítsuk szembe a földi királyok hadseregével, és nézzük meg, hogy megtalálható e az Ur katonái között a bátorság, a feltétlen odaadás, öröm mel teljes kész önfeláldozás? Jobb katonák e az Ur ka­tonái e világ katonáinál ? Az Apostolok Cselekedeteiről irt könyv elejétől a végéig vértől piros. Minden cselekedete, minden lap­ja azt hirdeti, hogy férfiak és nők életüket és vérüket boldogan áldozták fel a Krisztusért. De vájjon csak abban az időben voltak ilyen hit­hősök? Az Apostolok Csel. könyve csak egy régmúlt kor feljegyzése volna csupán? Emlékeztető csupán egy meghalt és eltemetett világra? Távol legyen! Az Apostolok Cselekedeteinek uj fe­jezetei napjainkban Íródnak, korunknak minden esz­tendeje uj ragyogó fejezetekkel gyarapítja azt. Az apostoli kor a külmiszióval mérhető össze. Ennek utol­só ötven esztendeje ép úgy gazdag önfeláldozó hőstet­tekben, mint az Ur feltámadását követő csodálatos öt­ven esztendő. Vessük egybe az Ap. Csel. nek néhány hőstettét a miszió ragyogó cselekedeteivel. Kezdjük Istvánnal, az első vértanúval, “ki teljes vala hittel és Szentlélekkel.” Figyeljük meg vértanu- sága perceiben. Beszédében hatalmas bizonyságot tett a Krisztusról. A zsidók ezt hallva szivökben dühöskö­dének, fogaikat csikorgatva reárohantak, kiűzve a vá­roson kívül, megkövezték. És ő, az Urnák bátor kato­nája, elfelejtkezve a kövek zúzó csapásairól térdre esve, nagy fenszóval kiálta: “Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt!” Kell e nagyobb hősiesség, mint szelídséggel tűrni el a vad bántalmazást ? imádkozni azokért, akik halálra kövezik! Van e párja István nagylelkűségének napjaink­ban? Afrikának első püspökét, Hannington Jakabot meggyilkolta az a nép a melynek megváltására áldozta fel életét. És most hallgassuk meg a csodálatos folyta­tást. Hannington püspök fia, azok közötti munkára ajánlotta fel életét, a kik az édes apját megölték. El is ment apja gyilkosai közzé. Apja gyilkosát már nem ta­lálta életben, de meg kereste annak fiát és megnyerte a Jézus ügyének, megkeresztelte és elvezette az örök élet forrásához. Hannington fiának ezt a cselekedetét méltán ál­líthatjuk István nagylelkűsége mellé. Térjünk vissza ismét az apostoli korba. Pál apos­tol Listrában van. Hirdeti a kegyelem evangéliomát és meggyógyít egy sánta embert. Ennek az áldás teljes napnak végén azonban a sokaságkörül fogja és megkö­vezi Pált. Ki vonszolják a város végire és ott hagyják azt gondolván, hogy meghalt. Mi történik ezután? A megkövezett, összetört apostol ájulásából magához tér. És akkor? “Felkelvén visszatére a városba.” óh mily csudálatos hősiesség! Vissza abba a városba, ahol meg­kövezték. Zuzódásokkal, kék és fekete foltokkal volt tele a teste, a sok vér veszteségtől alig áll a lábán és mégis vissza megy Listrába, hogy hirdesse a szeretet és kegyelem evangéliumát. Történt e ehhez hasonló hősiesség az elmúlt világ háborúban ? Hát a missiói mezőn? Chalmers Jakab Uj Guinea mdszionáriusa volt. Huszonegy évi munka után Londoni látogatása alkal­mával ezt mondta: “Vissza idézve a huszonegy év ta­pasztalatait, adjátok vissza a hajó töréseket, állítsatok szembe a halállal újra és újra, haj igái j átok felém lánd­zsáitokat, tiporjatok le a földre, mégis vissza megyek hozzátok és a ti miszionáriusotok leszek!” — Vissza is ment, feláldozta életét vértanuságot szenvedve a Krisz­tusért. Vagy ott van Father Damien, a ki ha a zsidókhoz irt levél Írása idejében élt volna, neve bele került volna a Bibliába. Father Damien 50 bélpoklos társaságában vitorlázott ki Honolulu kikötőjéből bélpoklosok szige­tére, hogy velők együtt, a nekik való szolgálatban tölt­se el életét.” Fiam József, az a te hivatásod,” igy szólt magához, a mint a sziget felé közeledve látta a már ott levő bélpoklosok csoportját. Félig meztelen, rongyos és piszkos alakok, nagyrészüknek arca eltorzulva, sebek­kel borítva, soknak keze vagy lába megbénulva. Ret­tenetes csoportot alkottak, a mint a parton állva, a ha­jóra várakoztak. A betegség előrehaladottabb fokán lé­vők még isszonyatosabb kinézésüek voltak. Damien atya ezek között töltötte önfeláldozó életét. Gyakran megtörtént, hogy a halottakat egymaga karjaiba véve vitte a megásott sírba. Annyira azonosította magát a betegekkel, hogy leveleiben igy ir: “mi bélpoklosok.”' Tíz év múlva ő maga is elkapta a bélpoklosságot. Most

Next

/
Oldalképek
Tartalom