Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-08 / 36. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. a casterben, akkor mikor a közegyházi szolgálatokat teljesítő többi egyének hasonló igényeit figyelmen kívül hagyjuk. Épen ezért az elnöki körlevélben tett megjegyzések daczára is fenntartjuk kifogásunkat és ellenzésünket azon vt. határozat ellen, mely a E. pénztárát tanári ház építésének költségével próbálta volna megterhelni. Egész bizonyosak vagyunk benne, hogy a szerencsétlen eszmét az E. osztályainak nagy többsége, az E. tagjainak 99 százaléka egész határozottan ellenzi. És ebben a fontos kérdésben lapunk a nagy többséget képező ellenzékkel tart. üihliat ÖDaztáhj. Rovatvezető: Nt. Id. Kalassay Sándor, A Biblia azoknak az iratoknak a gyűjteménye, amelyek a keresztyén egyházban a kijelentett vallás ihletett okmányai gyanánt vannak elismerve. A Biblia tehát nem egy könyvet vagy iratot foglal magában, hanem hatvanhat könyvet. Tehát egy több könyvből álló gyűjtemény, amint ezt görög neve is mutatja. A Biblia névvel az egész Szentirást szoktuk nevezni. Ezzel az elnevezéssel először Chrysostomos Jánosnál találkozunk. A Chrysostomos előtti időkben nem volt használatban egy egységes név. Kétségtelen azonban, hogy már jóval a Krisztus előtti időkben voltak a zsidóságnak vallásos müvekből álló gyűjteményeik. A zsidók ezeket a gyűjteményeket: “A törvénynek, Prófétáknak, és Szentirásoknak” nevezték. A legelső gyűjtemény volt tehát a törvénykönyve: (II Kir. 22:- 18.) Az újszövetségi Írók az ő Szövetséget “A Törvény, a Próféták és Zsoltárok, vagy egyszerűen A Törvény és Próféták néven nevezik. (Luk. 24:44, Máté 11 = 18; Csel. 28:23.) A legtöbbször azonban csak ezen a néven nevezik: írás. Máté 21:42. Márk 14:49. Luk. 24: 32. János 5:39. A Bibliának az első részét legelőször Pál apostol nevezte: “Ószövetségnek” (II Kor. 3:14.) így kiterjesztette a Szövetségkönyvének a nevét (II. Kir. 23: 2.) a Törvényre is. Az ó és Újszövetség elnevezés a második században már általános használatban volt. Bár az egyházi atyák a legtöbbször Szentirásnak, Szent könyvnek, Isteni szónak, Isten Írásainak nevezik a Bibliát. Ezt a felséges könyvet, amely mint Farras olyan igazán mondja: “uj és régi kincseknek háza, — a világ a zsidó néptől örökölte. A Biblia egy sémita könyv. A Bibliának minden könyve keleten Íratott. A keleti fajhoz tartozó emberek Írták s igy az keleties nyelvében és kidolgozásában. Ezt, ha a Bibliának merész képeit, hasonlatait és színes nyelvezetét le akarjuk fordítani a nyugat sokszor tompa, prózai nyelvére, nem szabad szem elől tévesztenünk. A keleti nyelvben a gondolatnak a kifejezése tömör, világos. A keleti nép az elvont eszméket sokszor érzékelhető tárgyaknak a formájában tünteti fel. Példázatokban beszél s igy egy gondolatnak a legfinomabb árnyalatait is képes feltüntetni. Ez a sajátsága a Bibliának nagy mértékben befolyt arra, hogy ez a felséges gyűjtemény minden komák és minden népnek a közkincse lehet. Ezt nagyon elősegíti az a másik, meg nem cáfolható igazság, hogy a Biblia mindig a valót rajzolja. A kelet változatlan. A nyugat óriási változásokon ment keresztül, de kelet ma is olyan, mint a régi időkben. A mozdulatlan kelet maga egy magyarázat a Bibliára. A Bibliában pedig a keletre nézve egy gondviselésszerü tanunk van, a mely a legkisebb részleteiben is érthető minden nemzedék előtt. Habár a Bibliának utolsó szava csaknem 1900 évvel ezelőtt íratott, abból még is az örök frisseség szellője árad felénk. Minél többször olvasom, minél tovább tanulmányozom az írásokat: annál jobban üdíti lelke- met. Ez az örök frisseség a régi zamat daczára is benne él. Ez az igazság szintén egyik tekintély a Biblia igazságai mellett. Nem egy ritka ereklye ez a régiség romjaiból, amely csak arra jó, hogy valamely muzeum szekrényében őriztessék, de a legmodernebb könyv, amely mindig a való életre hivatkozik! HETI KRITIKA BIZONY LEMARADTUNK. Azt olvasom egyik magyar lapunkban, hogy egyik magyarországi apácza-rend kebelébe, amelynek Long- Islandban van egyik rend háza, a napokban 37 leányt vettek fel a rendnek a kebelébe. Bizonyosan a legtöbb, — lehet hogy mind — magyar szüléktől származott ezek közül a leányok közül, akik lemondanak a világról, annak minden gyönyörűségéről, csakhogy Jézusnak a menyasszonyai lehessenek és neki szolgáljanak. Lehet akárkinek, akármilyen véleménye a szerzetrendekről : azt el kell ismernünk, hogy a magyar női szerzet rendeknek amerikai munkásai hatalmas, szép munkát fejtenek ki nem csak az egyházi, hanem a magyarság érdekében is. Szerte járnak, hogy tanítsanak! Mi bizony ezen téren lemaradtunk. A fiuk magasabb fokú nevelésére már annyi, amennyi gondot fordítunk. Intézeteinkből jóravaló egyházi munkások kerülnek ki: de valljuk meg, hogy eddigelé egyáltalában nem gondoltunk azzal, hogy a mi leányaink közül is vállalkozzanak arra, hogy nálunk is egyházi munkát végezzenek. Lám a cseh atyafiak ebben a tekintetben is megelőztek bennünket. Saját diakonissza képző intézetük van. Mi még csak arra se vettünk fáradságot, hogy leányainkat buzdítottuk volna arra, hogy a rendelkezésünkre álló diakonissza képző intézetekbe menjenek be. A kik bementek egyik vagy másik intézetbe: a Lélek sugalatára mentek be. Ezeknek a keveseknek a példája nyíltan igazolja, hogy vannak a mi leányaink között is olyanok, akik készek Krisztusnak szolgálatába állani. Ezért legyen szabad felhívnunk mindazokat, a kiket illet, hogy a leányok magasabb fokú nevelésére
