Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-18 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

Felhívás az összes amerikai magyar ref. lelkészekhez.

A Reformátusok Lapja Tanácsadó Bizottságának az utasítására felhívást kell írnom az összes amerikai magyar ref. lelkészekhez azzal a céllal, hogy a fenti lapnak, amely egyházunknak egyedüli orgánuma itt Amerikában ami hitünk és vallásunk igazságainak a terjesztésében és megvédésében, anyagi és szellemi támogatására, a Lancasterben megtartott lelkészi konferencián kifejezésre jutott kívánalmak szellemében, e lap hasábjain felhívjam.

Bevallom, hogy nem nagy örömmel vettem ezt az utasítást. Mert hiszen annyi hasonnemű, buzdító felhívás jelent meg már nyomtatásban, sajnos, minden nagyobb eredmény nélkül, hogy nem csoda, ha az az előérzetem támad bennem, miszerint ez a felhívás is nem lesz más, mint “falrahányt borsó” és meg nem hallgatott “kiáltó szó a pusztában.” De mert egy testületnek a megbízatásával senkinek játszani nem szabad, azért teljesítem kötelességemet és pedig azzal az őszinteséggel és nyíltsággal, amelyet, ez az egyházi* életünket, felölelő tárgy, ami vallásos irodalmunk, kivétel nélkül mindnyájunktól megkövetel.

Igen! őszinteségre és nyíltságra van szükségünk mindenütt és mindenben, de különösen a Krisztus szent ügyei körül, hogy lássuk, ki az építő és ki a romboló. Az őszinteség és nyíltság a nyílt ellenség felett még tud győzedelmeskedni; de amig a “lágymeleget kiveti az Ur az ő szájából,” addig a titkos ellenség ellen nincsen védekezés. Nem is tételezzük fel, hogy még ma is volnának sorainkban olyanok, akik ellenségei az egységes munkálkodásnak. De ha mégis volnának, itt az ideje, hogy levessék az ó-embert és öltsék fel az újat.

A Tanácsadó Bizottság gyűlésének a megtartását, amely az elmúlt két éven át egyházaink különféle változásai miatt el lett halasztva, nagyban sürgette a Lan casterben megtartott lelkészi konferenciának az a felterjesztett kérvénye, amely a Ref. Lapjának beosztásban és tartalomban való változtatását sürgette. A gyűlés lefolyásáról, annak határozatairól, valamint a lapnak mikénti beosztásáról a Boardok vezető férfiai már megemlékeztek, örömüket fejezvén ki az újítások felett, és igy a már megirt dolgokról szükségtelen újra megemlékeznünk e helyen. Két fontos tényt azonban mégis meg kell említenünk és azt az igazság kedvéért kijavítanunk, nem azért, hogy ebből valaki érveket kovácsoljon, hanem azért, hogy tudják meg azok, akik a Tanácsadó Bizottság működését lekicsinyelik, hogy a Bizottság igenis hű közvetítője a magyar egyházak es lelkészek kívánságainak és követeléseinek — a Board előtt. És ha ennek a közvetítő munkának nem volt meg talán még eddig a kellő eredménye: ne feledjük el, hogy nem álit még eddig a Bizottság mögött az egyházaknak és lelkészeknek az a hatalmas egységes tábora, amely ma ott áll mögötte. Egységben rejlik az erő. S a lelkészek és egyházak egységének az erejét ma már érzi a Board és megérti a missiói hatóság is.

Az egyik tény tehát, amit ki kell javítanunk, az,

hogy a gyűlésen hozott határozakat heves vita előzte meg, amely egyfelől J. M. Somerndike superintended ur és a lap Szerkesztője, másfelől a bizottsági tagok között folyt le. S a vita természetesen azon szomorú tény körül forgott, hogy a Bizottság által hozott határozatokat a múltban sem a Boardot képviselő Superintended ur, sem pedig a Nt. Szerkesztőség “nagy elfoglaltsága miatt,” — nem tartották be, hanem haladtak tetszésük szerint a régi megszokott nyomokon. Ennekokáért a Bizottság ez utóbbi gyűlésen határozottan kijelentette, hogy csak úgy lesz hajlandó határozatokat hozni, ha azok be is lesznek tartva és végrehajtva, különben nincs semmi értelme a Bizottság működésének. Mire a Superintended ur védekezésül többek között a “felterjesztést” “destructive” bírálatnak jellemezte, amelynek semmi “constructive” programja nincs, kiterjesztvén ezen jellemzését a lelkészeknek a Ref. Lapjával szemben foglalt eddigi álláspontjára is. A Bizottság most “constructive” programjának az előadásával bebizonyította, hogy eme jellemzés ma már alaptalan. S Mr. Somemdike ezt látva, más világításban nézte a “felterjesztést” és a lelkészi karnak az intencióját, s kérte a lap beosztásának a főbb pontjait. Ezért irta a Ref. Lapjában közölt cikkében: “A missió tanácsok most már ezen bizottságra hárítják a felelőséget ezen uj munkaterv létesítéséért, miután a bizottság úgy érezte, hogy e változások a larcasteri conferencia kívánságát képezik.”

A másik tény, amely ugyancsak kijavításra vár, az, hogy a lap beosztásánál az Ifjak Rovatának az ellátásara Bogár Lajos toledói ref. lelkészt nevezte ki a

Bizottság, oly értelemben, hogy, mint a többi rovatokban, úgy ebben is, más lelkészek tollából eredő, megfelelő cikkek is közöltessenek, hogy annál változatosabbak legyenek ezek a rovatok *). Hogy ez miért maradt ki a lap beosztását jelentő cikkekből, arról a Bizottság titkára számot adni nem képes. És tekintetbe véve a Board képviselőinek ama jóakaratát, mely a gyűlés vége felé részükről megnyilvánult, bátran mondhatjuk, hogy ez a tévedés akaratlanul történt meg. És itt mindjárt megjegyezhetjük azt is, amennyire azt az utóbbi gyűlésen meg lehetett állapítani, hogy a Board és a lelkészi kar közti co-operálás hiányá nak tulajdonképen a bizalmatlanság és félreértés volt az oka. A Board most már ösmeri az összes led érzi karnak önzetlen és nemes törekvését és hajlandó teljesíteni mindazokat a kívánalmakat, amelyek egyházaink érdekeit szolgálják.

*) Kétségkívül valami fatális tévedésnek kell a dologban lenni, hogy az Ifjúsági Rovat tervezett megnyitásának megbeszélése kapcsán történt hivatkozás Nt. Bogár lelkész közreműködésére nem lett sem az elnöklő Supt. ur jegyzeteibe, seri az enyémbe belefoglalva. Részemről kijelentem hogy arról, hogy a Tan. Biz. e gyűlésén Bogár lelkész úr lett volna elválasztva az Ifj. Rovat vezetésére, — semmi tudomásom nincs. Természetesen a legnagyobb örömmel kell vernünk, ha e föl- tétlen s-üks'gcs -s nagy fontosságú rovatot Bogár lelkész vezetésével s buzgó lelkészek közreműködésével megnyithatjuk. Szerk.