Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-11 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

AZ UJ ELNÖK.

Az Alkotmány rendelkezései szerint a Harding által üresen hagyott tisztséget Calvin Coolidge alelnök fogalta el, ki pár órával Harding elhunyta után felesküdött az alkotmány megtartására. Coolidge a legegyszerűbb, typikus amerikai farmer családból származik, és Vermont államnak Plymuth nevű kis falucskájában látta meg a napvilágot 1872 ben. Kissé zárkozott jellemű, de határozott és elvszilárd egyénnek mondják őtet lenni azok, kik leikül étét tanulmányozták. Bennünket leginkább az érdekel, hogy az uj elnök példaado buzgó, vallásos egyén, ki mint keresztneve is mutatja, a szigorú, a nagy Cálvin nevére lett megkeresztelve. Az uj elnök a congregationalista hitfeleke- zetnek tagja, a mely hitfelekezet alapjában véve, hitelveiben s tanításában egyike alegtisztább református hitfelkezeteknek. Coolidge elnök egyébiránt úgy a prezsbiterián, mint a Ref. Churcih vezetőségei körében igen jól ismert egyén. Nemrég egész családjával megjelent volt a mercersburgi ref. collégiumban is, egy alkalmi iskolai ünnepélyen. Nem vagyunk bizonyosak benne, de úgy tetszik nekünk, mintha azt olvastuk volna angol egyházi lapjainkban, hogy az uj elnöknek két derék fia a mercersburgi Reformed Churchbeli főiskolának lenne a növendéke. Mindenestre örvendetes dolog, hogy hatalmas köztársaságunknak egy igazi élő hitü, buzgoságban tündöklő és hozzá erős cálvinista érzésű elnöke van Coolidge személyében.

LAPUNK ÜGYÉBEN.

Lapunk Tanácsadó Bizottsága, mint azt már megelőzőleg is jelentettük volt, — Jun. ho utolso hetében évi gyűlést tartott volt Pittsburgban, — a mely gyűlésen tanácskozás tárgyát képezte a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK uj beosztása. A megállapodás e tekintetben az volt, hogy egyes lelkészek és azok nejei felkéretnek a meghatározott rovatok vezetésére illetve ellátására. A felkért egyének közzül többen jelen körülményeik között betegség és elfoglaltság miatt nem vállalkoztak a kijelölt munka végzésére, igy bizottságunk a- zon feladat előtt áll, hogy más egyéneket kérjen fel a megfelelő rovatok ellátására. Reméljük e tekintetben siker fogja koronázni a bizottság jó törekvését. Annyi bizonyos, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK ügyét mindnyájunknak, lelkészeknek és egyháztagoknak, kötelességünk felkarolni és támogatni. Az egyházi, a vallásos irodalom ügye iránt se oki nem lehet a mai nehéz időkben közömbös. Azt pedig szinte képtelenség még csak el is gondolni, hogy lehessenek közöttünk akár lelkészek, akár egyháztagok, a kik bár magukat reformátusoknak vallják, — mégis az egyházi lap titkolt vagy nyílt ellenségeinek mutassák lenni. Egyes helyekről mégis olyan értesüléseket vettünk, hogy vannak kik lebeszélni igyekeznek hittestvéreinket arról, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA előfizessenek. Vájjon minő véleménnyel vannak az ilyen lelkészek egyházias érzülete felől a romlatlan érzésű hívek? Van é bárminő elképzelhető alapos indok arra, hogy valaki a REFORMÁTUSOK LAPJA ellenségének mutassa magát? Hiszen a ki megakadályozza az egyházi lap terjedését gyülekezetében, az egyúttal megakadályozza a vallásosság terjedését is ott, a hol neki azt előmozdítania kötelessége volna!

Legyünk azért mindnyájan buzgók, lelkiismeretesek és tevékenyek minden mi munkánkban, közelebbről abban is, hogy minél jobban megerősítsük az egyházi a vallásos irodalom ügyét közöttünk. Vegyünk e tekintetben is példát más felekezetűk érdekeit elősegítő Azok összetartanak a felekezetűk érdekeit elősegítő munkában és ritka eset lehet náluk, hogy valaki megvonja támogatását a hitfekekezet érdekében működő egyházi sajtótól.

A szebbik oldalát is felmutatva a képnek, — örömmel és hálával említjük meg, hogy nagyon sokan vannak olyanok is, kik évek hosszú sora óta szives joigye- kezettel segítenek nekünk szellem ileg és testi fáradságos munkával fenntartani a REFORMÁTUSOK LAP JÁNAK kibontott zászlaját.

Vannak, kiknek legszebb és legkedveltebb lapjuk mindenkor a REFORMÁTUSOK LAPJA. Kik nem az esetleges fogyatkozásokat nézik, a miket csak nagyitó szemüvegen tudnának felfedezni, — hanem keresik és meg találják a lapban azt, a mi őket táplálja és erősiti a hitben és a vallásos érzületben. Vannak sokan, kik nem annyira kritizálnak, — a mi végre is a legkönnyebb mesterség, — hanem dolgoznak és közremunkálnak lapunk belső értékének emelésén. Ezek minden jóknak háláját és köszönetét érdemlik ki hűségűkért. A gyülekezetek előtt az ilyen lelkipásztorok vannak elismerve mint hivatásukat jól betöltő lelkipásztorok. Egyházi főhatóságaink szintén megbecsülik és kellően értékük az ilyen lelkipásztorok loyalis tevékenységét.

Kapcsoljuk ki azért egyházi közéletünkből az egymás munkája iránti féltékenykedést, vagy a roszindu- lat tanúsítását. Legyünk megértők, testvéries érzületet tanúsítók egymás irányában. Segítsük egymást nehéz munkánkban, a helyett hogy akadályoznánk a sikerek elérését. Lássuk meg a jót és legyünk elnézők a kisebb fogyatkozásokkal szemben. Imádkozzunk buzgón, hogy vegyük a Léleknek amaz erejét, mely megtanít bennünket minden szükséges dolgokra.

EGYESÜLETÜNK ÜGYÉBEN.

A Convenczio közeledtével egész természetes dolog, hogy valahol alkalmat kell találniok az egyesületi osztályoknak arra, hogy indítványaikat, javaslataikat előzetesen is megtárgyalják és a nyilvánosság elé kivigyék.

A Református Egyesület mindnyájunknak közös kincse és ez intézmény tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is érdeklődni az egyesület sorsa iránt és odahatni, hogy közös munkálkodással még nagyobb körben való áldást árasztó intézmény fejlődjön ki abból a jótékonysági szervezetből, mely eddig is támasza és reménysége volt a magukra hagyatottaknak, — az árváknak és az özvegyeknek.