Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-14 / 28. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. latot, mely őket e cselekedetükben vezérelte és biztosítani kívánom mindnyájukat arról, hogy a magyar ref. gyülekezetek sorsa, előbbvitele és jövője állandóan imádkozásom tárgyát képezi és arra kérem a jo Istent, hogy jotetszésének ál­dásával jutalmazza meg mindazokat a hü egy­házi munkásokat, kik a magyar ref. egyházi é­letben Isten országa terjesztésének ügyeiben oly odaadaon munkálkodnak. Köszönöm mindnyájuknak szives megem­lékezését rólam húsz éves működésem évfordu­lója alkalmából. Atyai szeretettel mindnyájukhoz D. A. Souders missioi kerületi Supt. Az kétségtelen, hogy a protestáns egyházaknak egyik erő forrása a Biblia. Hogy azonban a benne rejlő erőt a magunk lelki kincsévé tehessük, nem elég, ha szoba dísznek tarjuk. Olvasnunk kell, tanulmányozgat- nunk kell a Bibliát. Nincsen szomorúbb látvány, mint egy porlepett, vagy egy elzárt helyen tartott Biblia. A mi népünk biblia szerető nép volt mindig. Már a reformáció korszakában tudós lelkészek, lángoló let kü világiak arra törekednek, hogy a Bibliát odaadják a nép kezébe, hogy annak a tanulmányozása által minél jobban kiszélesitessenek azok a csatornák, amelyeken az igazságnak az éltető vize csörgedez. A mi népünk szereti a Bibliát ma is! Ha nem szeretné: úgy bizony mondom nem sike­rült volna megépítenünk a magyar protestáns egyhá­zakat Amerikában. Kik voltak az első munkások az egyház építésben? Azok, akik magukkal hozták a bib­liát! Ezek a testvérek gyűjtögették össze az ő testvé­reiket magán házakban, imádkozni, énekelni és a bib­liát olvasni! Én még nagyon sok ilyen istentiszteleten vettem részt s azt hiszem, hogy azok, akik vidéken for­golódnak a mi népünk között ma is szerezhetnek ilyen tapasztalatokat! Ám azt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a- zoknál a testvéreknél akik szervezett gyülekezeteknek a tagjai, akiknek alkalmuk van arra, hogy az istentisz­teleteket látogassák: nagy a fogyatékosság a biblia ol­vasása tekintetében. Úgy látszik, hogy sokan megelé- gesznek azzal, ha az istentiszteleteken részt vesznek s tovább nem akarnak haladni! A keresztyén életben nem lehet megállapodás! Ez folytonos fejlődés! A fejlődésnek pedig nem csak külső eszköze, ha­nem a gyökere, hogy naponként tudakozzuk az íráso­kat, mert örökéletnek a beszéde van a Szentirásban! Miután azonban nem mindenkinek volt és van al­kalma arra, hogy azt a sok tudományt, amelyek a bib­lia helyes megismeréséhez, minden félreértéstől men­tes tanulmányozásához szükséges ez meg szerezhette: azért van szükség arra, hogy a lelkészek vezetése és irányítása mellett minden gyülekezetben megszervez­tessenek a bibliai osztályok. Nincsen ma Amerikában olyan öntudatos, minden magasztos célért áldozni kész protestáns gyülekezet, a melyiknek meg ne volna az úgynevezett “Adult Bible class-e”. Ha az amerikai gyülekezetek nem látták volna be annak a szükséges voltát, hogy a bibliát tanul­mányozni kell: úgy nem is alapitgatnák a felnőttek számára a Bibliai osztályokat! Az amerikai gyülekezetekben az a jelszó, hogy a gyülekezetnek minden tagja legyen bent a bibliai osz­tályban és minden bibliai osztálynak minden egyes tag­ja legyen bent a gyülekezetben. Ezt a gyakorlati jelszót nekünk is bele kell vin­nünk a gyülekezeteink életébe! Ennek a jelszónak a megvalósítása a jövendő fejlődésnek egyik alapköve! “Tudakozzátok azért az Írásokat!” Levél a szerkesztőhöz. Nt. Szerkesztő ur! Jóleső örömmel olvastam az ön által szerkesztett szép újságból, a Reformátusok Lapjából a mi részünk­re vonatkozó hir adást, a mely megfelel a valóságnak, mert a reformátusok száma a felnőtteké és az ifjaké megütné azt a számot a mely a czikkben említve van, ha volna a ki össze tudná őket egy táborba terelni. A valóság azonban az hogy 31 egyh. tag van, a kik egye­sek 25 cent, családosok 50 cent csekély havi dijaikat megadják, de már havanta egyszer Templomba el me- ni, ezt már kevesen teszik meg, alig tizen tizenöten,— igy természetes egymással alig érintkezhet a nép. Ha most az építésből kifolyólag gyűlésre szólítja fel őket valaki, szemébe meg mondja, megyek, sőt meg is kérdi hányórakor lesz a gyűlés ? De mikor el ment az illető,— már ki neveti, és azt mondja csináljátok.... A 31 egyh tag közt akad körülbelöl 10-12 a ki aztán minden munkából ki veheti a részét kedve sze­rint. Ki is vették. Még az ellen sem volt ki fogás, hogy a basementet magunk ássuk ki, de alig két napi ásás után kővek állták utunkat. Ezeket azonban hála Istennek örömmel mondhatjuk eltávolitottuk és a fal, az iskolafala aból van föl építve és még van is fölma­radva. A 31 egyhtag közül 13 egyh. tag ennek a munká­nak felé sem nézett. 7 egyh tag van olyan, a ki 5 fél nap és ezen alól dolgozott benne, a fönmaradó 11 egyh tag tehát kedve szerint dolgozhatott, fizetés nélkül természetesen, mert mig rendbe jött vala menyire hogy nomár látszik valahogy, 125 egész nap ment rá. A gondnok Balogh S. a pénzt Vatay, a jegy. Nagy L. és Szűcs A. Bákonyi S. Rési I. Dienes B. Balogh B. Kápiró S. Kontra G. Kiss László, testvérek ezek ejjel a gyárban 13 és fél órát töltöttek és utána délig újra kün dolgoztak fél napokat, úgy hogy bizony a hét utói-

Next

/
Oldalképek
Tartalom