Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-14 / 28. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. latot, mely őket e cselekedetükben vezérelte és biztosítani kívánom mindnyájukat arról, hogy a magyar ref. gyülekezetek sorsa, előbbvitele és jövője állandóan imádkozásom tárgyát képezi és arra kérem a jo Istent, hogy jotetszésének áldásával jutalmazza meg mindazokat a hü egyházi munkásokat, kik a magyar ref. egyházi életben Isten országa terjesztésének ügyeiben oly odaadaon munkálkodnak. Köszönöm mindnyájuknak szives megemlékezését rólam húsz éves működésem évfordulója alkalmából. Atyai szeretettel mindnyájukhoz D. A. Souders missioi kerületi Supt. Az kétségtelen, hogy a protestáns egyházaknak egyik erő forrása a Biblia. Hogy azonban a benne rejlő erőt a magunk lelki kincsévé tehessük, nem elég, ha szoba dísznek tarjuk. Olvasnunk kell, tanulmányozgat- nunk kell a Bibliát. Nincsen szomorúbb látvány, mint egy porlepett, vagy egy elzárt helyen tartott Biblia. A mi népünk biblia szerető nép volt mindig. Már a reformáció korszakában tudós lelkészek, lángoló let kü világiak arra törekednek, hogy a Bibliát odaadják a nép kezébe, hogy annak a tanulmányozása által minél jobban kiszélesitessenek azok a csatornák, amelyeken az igazságnak az éltető vize csörgedez. A mi népünk szereti a Bibliát ma is! Ha nem szeretné: úgy bizony mondom nem sikerült volna megépítenünk a magyar protestáns egyházakat Amerikában. Kik voltak az első munkások az egyház építésben? Azok, akik magukkal hozták a bibliát! Ezek a testvérek gyűjtögették össze az ő testvéreiket magán házakban, imádkozni, énekelni és a bibliát olvasni! Én még nagyon sok ilyen istentiszteleten vettem részt s azt hiszem, hogy azok, akik vidéken forgolódnak a mi népünk között ma is szerezhetnek ilyen tapasztalatokat! Ám azt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a- zoknál a testvéreknél akik szervezett gyülekezeteknek a tagjai, akiknek alkalmuk van arra, hogy az istentiszteleteket látogassák: nagy a fogyatékosság a biblia olvasása tekintetében. Úgy látszik, hogy sokan megelé- gesznek azzal, ha az istentiszteleteken részt vesznek s tovább nem akarnak haladni! A keresztyén életben nem lehet megállapodás! Ez folytonos fejlődés! A fejlődésnek pedig nem csak külső eszköze, hanem a gyökere, hogy naponként tudakozzuk az írásokat, mert örökéletnek a beszéde van a Szentirásban! Miután azonban nem mindenkinek volt és van alkalma arra, hogy azt a sok tudományt, amelyek a biblia helyes megismeréséhez, minden félreértéstől mentes tanulmányozásához szükséges ez meg szerezhette: azért van szükség arra, hogy a lelkészek vezetése és irányítása mellett minden gyülekezetben megszerveztessenek a bibliai osztályok. Nincsen ma Amerikában olyan öntudatos, minden magasztos célért áldozni kész protestáns gyülekezet, a melyiknek meg ne volna az úgynevezett “Adult Bible class-e”. Ha az amerikai gyülekezetek nem látták volna be annak a szükséges voltát, hogy a bibliát tanulmányozni kell: úgy nem is alapitgatnák a felnőttek számára a Bibliai osztályokat! Az amerikai gyülekezetekben az a jelszó, hogy a gyülekezetnek minden tagja legyen bent a bibliai osztályban és minden bibliai osztálynak minden egyes tagja legyen bent a gyülekezetben. Ezt a gyakorlati jelszót nekünk is bele kell vinnünk a gyülekezeteink életébe! Ennek a jelszónak a megvalósítása a jövendő fejlődésnek egyik alapköve! “Tudakozzátok azért az Írásokat!” Levél a szerkesztőhöz. Nt. Szerkesztő ur! Jóleső örömmel olvastam az ön által szerkesztett szép újságból, a Reformátusok Lapjából a mi részünkre vonatkozó hir adást, a mely megfelel a valóságnak, mert a reformátusok száma a felnőtteké és az ifjaké megütné azt a számot a mely a czikkben említve van, ha volna a ki össze tudná őket egy táborba terelni. A valóság azonban az hogy 31 egyh. tag van, a kik egyesek 25 cent, családosok 50 cent csekély havi dijaikat megadják, de már havanta egyszer Templomba el me- ni, ezt már kevesen teszik meg, alig tizen tizenöten,— igy természetes egymással alig érintkezhet a nép. Ha most az építésből kifolyólag gyűlésre szólítja fel őket valaki, szemébe meg mondja, megyek, sőt meg is kérdi hányórakor lesz a gyűlés ? De mikor el ment az illető,— már ki neveti, és azt mondja csináljátok.... A 31 egyh tag közt akad körülbelöl 10-12 a ki aztán minden munkából ki veheti a részét kedve szerint. Ki is vették. Még az ellen sem volt ki fogás, hogy a basementet magunk ássuk ki, de alig két napi ásás után kővek állták utunkat. Ezeket azonban hála Istennek örömmel mondhatjuk eltávolitottuk és a fal, az iskolafala aból van föl építve és még van is fölmaradva. A 31 egyhtag közül 13 egyh. tag ennek a munkának felé sem nézett. 7 egyh tag van olyan, a ki 5 fél nap és ezen alól dolgozott benne, a fönmaradó 11 egyh tag tehát kedve szerint dolgozhatott, fizetés nélkül természetesen, mert mig rendbe jött vala menyire hogy nomár látszik valahogy, 125 egész nap ment rá. A gondnok Balogh S. a pénzt Vatay, a jegy. Nagy L. és Szűcs A. Bákonyi S. Rési I. Dienes B. Balogh B. Kápiró S. Kontra G. Kiss László, testvérek ezek ejjel a gyárban 13 és fél órát töltöttek és utána délig újra kün dolgoztak fél napokat, úgy hogy bizony a hét utói-
