Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-30 / 26. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A magyar hitvesnek, édesanyának, honleánynak mintaképe a református vallásnak valódi, igaz hive Lorántffy Zsuzsámra. Mindezekért pedig az élet min­den körülményei közt, jó és ibalsorsban egyaránt ki­tartott. ősei Kálmán király uralkodása idejében Olaszor­szágból jöttek be hazánkba; itt letelepedtek, új, ma­gyar nevet vettek fel, amelynek aztán századokon át tiszteletet, becsületet szereztek. A Lorántffyak mihelyest a hit javítás, a reformá­ció hazánkba' is bejött: azonnal az evangéliomi tiszta vallásra tértek át. Azután meg századokon át a re­formátus vallás legnagyobb pártfogói voltak. A Lorántffy Zsuzsánna atyja: Lorántffy Mihály nagy vagyont szerzett. Leányát, Zsuzsannát, a nagy vagyonhoz méltóan nevelte hitben és tudományban egyaránt. Lorántffy Zsuzsánna korán árvaságra jutott, mi­kor még csak serdülő gyermek-leányka volt. Kis test­véreit is neki kellett gondozni. Az életnek nehéz gond­jai értelmét korán megérlelték. A fiatal leány rendkí­vül komoly volt, a mellett a fényűzést, a hiúságot meg­vetette, habár módjában állt volna a legfényűzőbb életet élnie. De ő egyszerű volt, az is maradt ruháza­tában, ételben egyaránt. Házi dolgain kívül leginkább vallásos dolgok iránt érdeklődött; sőt később ő maga is irt egy vallásos tudományos könyvet. Nagyon szép nő volt, de testi szépségénél még szebb volt lelkének szépsége, fennsége, amellyel szinte felülmúlta korának többi hires nőit. Férfias lelkierő­vel és bátorsággal birt, bár sohasem kereste azt, hogy a férfiak munkájába, küzdelmébe vegyüljön; többet nem engedett meg magának, mint a mennyi jog és kö­telesség a nőt megilleti. A ritka szépségű s nemes lelkű, gazdag leánynak messze földön nagy hire lett; jöttek is hozzá a kérők, kiválóbbnál kiválóbb ifjak, akik közül Lorántffy Zsu­zsánna a legdáliásabb, legeszesebb, legtanúltabb férfit választotta férjéül: Rákóci Györgyöt, ki még alig volt 22 éves s már is Borsod megye főispánja volt. 1616 április 18-án keltek egybe, a mind testi, mind lelki szépségre egymáshoz teljesen illő házasok s a legnagyobb boldogságban éltek Lorántffy Zsuzsánna sárospataki várában. A fiatal asszony kitűnő gazdasszonynak bizonyúlt. Háztartásuk ügyét maga vezette. Sokan példát vehet­nének a mai nők közül tőle. Lelkét, szellemét nem hiá­bavaló, költséges mulatságokkal szórakoztatta, hanem hasznos müvek olvasgatásával tökéletesítette magát a tudományokban; hitét meg vallásos művekből erő­sítette. A fiatalok boldogságát mindjárt házaséletük ele­jén megzavarták a rokonok, kik a Lorántffy Zsuzsán­na birtokáért port indítottak, ami csak 13 év múlva ért véget reájuk nézve szerencsésen. Majd pedig harc­ba kellett szállania az ifjú férjnek a Haza és vallás vé­delmére. Ugyanis a rómaikathólikusok a protestánsokat is­mét üldözték, templomaikat, iskoláikat elvették; a pro­testánsokat ki akarta irtani maga a király II. Ferdi- nánd is, ki velők együtt a haza alkotmányát is meg­akarta semmisíteni. E miatt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fegyvert fogott ellene s Rákóci György sziv- vel-lélekkel csatlakozott hozzá. Fiatal neje nem marasztotta, bár gondolhatta azt is, hogy férje elvész a harcban; sőt ő még maga biz­tatta, bátorította a küzdelemre, midőn látta, hogy az sajnálkozással hagyja otthon fiatal nejét, ki aztán nagyon örvendett, mikor férje visszatért hozzá épen, jó egészségben, a harc bevégezte után. Ettől kezdve 10 évig Rákóci György nem is moz- dúlt ki az ő családi otthonából, Sárospatakról. Végte­len boldogságban töltötték ezt a tiz esztendőt. Itt szü­lettek Samu, György és Zsigmond nevű gyermekeik. Azután életük örömitalába ürömoseppek is vegyültek. Meghalt első szülött fiuk: a kis Samu. A szerető szülők szive majdnem megszakadt utána. Ezután már csak a két kisebb fiú közt osztották meg szülei szere- tetiiket. Györgyöt és Zsigmondot a sárospataki iskolá­ba járatták, mely iskolába kitűnő tanárokat hozatott Rákócy, kiket ő fizetett; a szegény tanúlókat segítet­te, a külföldi iskolákra küldte tovább tanúlni, temp­lomot építtetett, melyben az istenitiszteleteken nejé­vel együtt a nép közt ülve vett részt, nem pedig külön székbe ültek, mint ma szokás a főbbrendü embereknél; nyomdát állíttatott Sárospatakon, melyben csakis pro­testáns vallásos műveket nyomtak, melyek Íróit Rá­kócy fizette. Mindezek mellett fényes udvart tartott, hova a legelőkelőbb főurak szívesen küldték fiaikat s leányai­kat. A fiaikat azért, hogy mint apródok a Rákócy György udvarában, vitéz katonákká, igaz emberekké váljanak; leányaikat pedig azért, hogy a Rákócyné Lorántffy Zsuzsánna minta háztartását elsajátítsák, ott művelődjenek, hogy ők is idővel olyan derék asz szonyok lehessenek, amilyennek Lorántffy Zsuzsán- nát ismerték. E közben Európában nagy vallás háború dúlt, de a keresztyének most nem a törökkel viaskodtak, mint a keresztes háborúk idejében, hanem maguk közt; ró­maikathólikusok és protestánsok ádáz harcot vívtak egymás ellen; amazok voltak a támadók, emezek meg védték magukat, hitüket, vallásukat. Ez időtájban meghalt Erdély nagy fejedelme Bethlen Gábor s az erdélyiek, mint a legméltóbbat az akkor élt jeles férfiak közül Rákócy Györgyöt, a Lo­rántffy Zsuzsánna férjét választották meg fejedel­mükül, ki bár nem szívesen hagyta ott nyugodt csen­des családi fészkét, de a haza és hithűség lévén min­denek előtt való fődolog előtte, elfogadta a trónt s mint I. Rákócy György fejedelem halhatatlan nevet vívott ki magának a haza és a protestáns egyház védelmé­ben. I. Rákócy György 1631-ben foglalta el a fejedelmi trónt s bár a török s a német, (illetve a magyar ki­rály) eleinte nem is akarták elismerni és hadat vezet­tek külön — külön ellene, de Rákócy mindkét ellen­felét keményen megverte, mire aztán úgy a török, mint a Bécsben lakó magyar király is elismerték fe­jedelemségét. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom