Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-09 / 23. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. vallás-különbség nélkül részt fog venni ezen a művelődési estén. AURORA, ILL. Lelkész: Nt. Kovács D. Mihály. Sikerült Műkedvelő Előadás. Rendkívüli nagy sikert aratott az aurórai ref. egyház jeles műkedvelői a “Goldstein Számi” című három felvonásos énekes bohózattal, mely május 30-án került szinre. A magyarház tágas tenne teljesen meg telt a magyar kultúra élő támogatóival. A szereplők pompásan beleélték magukat szerepűkbe s oly benyomást tettek a közönségre, melyet a közönség nem egyhamar fog elfeledni. Méltán megérdemelték a szereplők azt a nagy dicséretet amellyel elhalmozta őket a közönség. A férfi szerepekben: Bogár István, Kiskó Pál, Dá- niels János, Sztrehoszky Károly, ifj. Imre Péter, Pakú István, Tutor Lajos és ifj. Péntek Gusztáv arattak nagy tapsvihart, mig a női szerepekben: Kiskó Pálné, Dudás Antalné, Kocsis Jánosné, Dániels Já- nosné, Péntek Ida, Nyári Etelka és Csizmadia Ilonka. A darab sikeréért azonban Fejes Istvánt, buzgó presbytert, mint rendezőt, illeti meg a szereplők fényes sikerének egyrésze, ki éjt-napot egybefont, hogy az előadás minél fényesebb és hatásosabb legyen. Ezen törekvésében nem is csalatkozott. A súgó szerepet Kocsis János, az egyház derék gondnoka töltötte be, ki szintén sokat fáradozott a siker érdekében. Figyelő Hatos Domokos, az egyház agilis jegyzője volt. Az előadás sikeréhez hozzá járultak még: Csizmadia András, idb. Péntek Gusztáv, Márton And rás, Halmágyi József, Gábor Lőrinc, Kövecsi Lajos, és Kábái Miklós egyháztagok. A nőegylet részéről: Csizmadia Andrásné, Kábái Miklósné, Hatos Domo- kosné, Gábor Lörincné és Péntek Ida elnöknő, fáradoztak azon, hogy a vacsoránál mindenki pontos kiszolgálásban részesüljön. Fogadják mind azok, kik a sikerhez hozzá járultak az egyház hálás köszönetét. Nyári Magyar Iskola. Az aurórai magyarság szives figyelmébe ajánljuk minden napos nyári magyar iskolánkat, mely rövidesen kezdetét fogja venni. Beiratkozni már most is lehet az egyház lelkészénél minden nap, és vasárnap Istentisztelet után a templomba. Keresztelések. Csordás András és neje Laczi Zsófia, aurórai házaspár fia a Sándor és Ferenc neveket nyerte a szent ke- resztségben. Keresztszülők: Moga Rome és neje Eugena Burk. Farkas András és neje Balogh Borbála házaspár leánya Ilona és Anna nevekre keresztelhetett meg. A keresztszülői tisztséget: Kiskó Pál s neje Sztrehoszky Mária töltöttekbe.' KÄRUUN** MÜt~\ÍvYnYSZAMOT A REFORMÁTUSOK LAPJÁBÓL A GYERMEKKERTBÖL és a BIBLIAI LECZKÉKBÖL LAPUNK UJ CZIME; — 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta.. PITTSBURGH, PA. DETROIT, MICH. Lelkész: Nt. Toth Mihály. A Toledo! Nagy Nap. Miénk a Serleg. Amire két nagy város magyarságának apraja-nagyja oly lázas izgalommal, oly feszült érdeklődéssel várt: megérkezett a nagy nap. Vasárnap, f. hó 27-én lezajlott Toledóban a dalverseny végső aktusa, mely sok reménységnek, találgatásnak vetett véget, illetve nyújtott teljesülést. A kora reggeli órákban megkezdődött a vándorlás Toledó, a verseny színhelye felé. Szereplők, érdeklődők csoportjait szállították az autók és minden szivet végigdobogtatott az izgalom: vájjon miénk lesz-e serleg? Hozzávetőleges számítással mintegy háromszáz detroiti magyar ment át, — a szereplőket is beleszámítva — hogy szemtanúi legyenek a nemes vetélkedésnek, mely ily szép és kulturális szempontból annyira nagy jelentőségű célért állította sorompóba az amerikai református magyarság két, kétségtelenül legkiválóbb énekkarát. A detroiti ak minden különösebb baleset nélkül megérkeztek Toledóba, hol jól előkészített és igazán testvéries szellemű fogadtatás várta őket. Délelőtt a templomban volt istentisztelet, hol Nt. Tóth Mihály, detroiti lelkész ihletett beszéde ragadta ég felé a lelkeket. Istentisztelet végeztével közebéd volt a detroitiak tiszteletére. A toledói magyar asszonyok igazán kitettek magukért. Némelyünknek ugyan nem tetszett az a nagy szárazság, mely Ohio államban (s igy Toledóban is) uralkodik, de erről mi nem tehetünk, mivel az ilyes dolgok rajtunk felül és tőlünk távol álló hatalmasságok rovására irhatok és Írandók. Jókedvben és reménységben azonban nem volt hiány és igy rövidesen eljött a döntő óra. Az előadás d. u. fél 4 órakor vette kezdetét az úgynevezett Strick Hallban. Kiváló műkedvelő gárdánk — mely az énekkar tagjaiból alakult, a “Gyimesi vadvirág” cimü kedves és jólismert népszínművet adta elő. A színdarab előadása nagyszerű volt. A szereplőknek mindegyike jól megállta a helyét s a főszereplők egytől egyig a szokásos átlagon jóval felülálló alakítást nyújtottak. Nagyon kedves volt Kőrössy Juliska a címszerepben, de ha mindazokat meg kellene dicsérnünk, kik dicséretet érdemelnek, ide kellene Írnunk a szereplők teljes névsorát. A darab szüneteiben énekelték el kitűzött darabjaikat a versenyző énekkarok. Először a detroiti dalárda énekelt — a tőle megszokott precizitással és finomsággal. Ezzel ugyan nem mondjuk azt, hogy a mieink éneke jobb nem is lehetett volna, de: nagyon jó volt. 4 toledóiaik, két héttel azelőtti ittlétük óta — miért, miért sem? — nagyon sokat fejlődtek és bizony méltó versenytársának bizonyultak. Mindamellett a szakértőkből alakult bi- ráló bizottság egyhangúan Detroitnak ítélte a pálmát, melyet talpraesett kellemes conferenceban Prattisger szerkesztő jelentett be. Fodor Gyula, a serleg nagylelkű adományozója intézett még lelkes, szép beszédet a közönséghez s a versenyző dalárdákhoz, azonkívül Kulcsár József a színdarab kiváló rendezője szavalta el jubilált nagy költőnk, Petőfi örökszép versét, az “Egy gondolat bánt engemet” címűt. Mindketten nagy hatást értek el. Most pár szót a versenyre vonatkozólag. Tény az, hogy a toledói dalárda feljavult és az utolsó két hét alatt bámulatos eredményt produkált. Nekünk, detroitiaknak tehát erősen és szorgalmasan kell dolgoznunk, ha a jövő évben is meg akarjuk tartani a vándordíját. Különösen azért, mert ezt a versenyzést, derék vezetőink intenciója szerint szeretnénk kiterjeszteni a többi közelebb levő magyar énekkarokra is. így tehát nekünk felelősségünk van önmagunk iránt. Meg kell őriznünk és tartanunk az első helyet, melyre kitűnő anyagú és aránylag fegyelmezett énekkarunknak oly sok természetadta joga van. Ápolnunk kell az öntudatot és felelősségérzetet magunkban, mert nagy és komoly jelentőségű minden ilyen munka, mely az árva amerikai magyarság összetartását és kulturális fejlődését van hivatva építeni. A vasárnapi verseny eredménye, mig egyrészt megérdemelt győzelmet, másfelől kötelességet jelent számunkra Dolgozzunk és munkánk eredménye ezután sem fog elmaradni. Hogy az előadás után ki hogy s mint érezte magát és ki mikor jött haza, arról beszámolni nem a mi hivatásunk. Mindenesetre azonban kellemesen telt el a nap s talán senki sem volt közöttünk, ki ezt a kis kirándulást megbánta volna. Megvan tehát a nagy eredmény. Meg lehetünk elégedve. De ne úgy legyünk megelégedve, hogy ezt annyiban hagyjuk. Az idén aránylag könnyű volt a munkánk. Most dolgozzunk azon, hogy az esetleges, nehezebb, keményebb küzdelmeket a jövőben éppen ilyen fényesen megálljuk. S akkor elmondhatjuk, hogy nem hiába éltünk, mert mi is építő munkásai vagyunk a fejlődő szellemi kultúra isteni palotájának. Nagy és szép idea, nagy és szép sziveket követel...Legyünk olyanok. A “Gyimesi Vadvirágot”-ot Detroitban I? Leadják a Református Műkedvelők. Az a gyönyörű siker, mellyel a toledor dalversenyen a református műkedvelők előadták a “Gyimesi Vadvirág”-ot, arra serkentette a vezetőséget, hogy Detroit- ban is le kellene adni, hadd gyönyörködjenek benne azok, akiknek nem volt módjukban Toledoba menni és ott megnézni a darabot. Alig hogy ez az eszme elhangzott, seregestől jöttek az énekkar vezetőségéhez és kérték, hogy valósítsák meg szándékukat: adják le itt is ezt az örök szép népszínművet és énekelje el az énekkar azokat a darabokat is, amelyekkel a dalversenyen szerepelt és amely darabokkal megnyerte azt az értékes serleget,
