Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-26 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Vallásos elem Petőfi költészetében. A REFORMÁTUSOK LAPJA SZÁMÁRA IRTA: Nt. Dezső János So.-bendi ref. lelkész. Minden költő müvében találhatunk oly jellemvonásokat, amelyek a többiek felett kimagaslanak és szinte a költő lelkét tárják fel előttünk. Példának okáért a legnagyobb görög költő, Hómer, nagy súlyt fektetett a háborúkra. Horátius, a hires római költő műveiben a szerelmet, a bort és a hazafiságot emeli ki. A modernebb költők lelkét szintén valamely nagy eszme tölti be. Milton “Elveszett paradicsom”,-át a protestáns szellem hatja át, egészen vallásos dolgokról szól. Szintén ilyen érzést találunk az olasz Dante “Divina Commediá”-jában, és a nemet Klopstock “Mes siás”-sában. Zrínyi Miklós “Szigeti veszedelem” ében ugyanazt az eszmét látjuk, amely a Homer műveit áthatja. Madách “Ember tragédiája” hasonlít eszméjében Milton nagy munkájához. Mi ennek az oka, hogyan lehet ezt magyarázni? Ha pontosan megvizsgáljuk az ügyet, észrevesszük, hogy van legalább is két dolog, amely nagy befolyással van a költőre, t. i. a kor melyben él és a saját egyénisége. Háborús időben tudjuk, hogy az irók, többnyire csak oly dolgokról Írnak, amelyek a háborúra vonatkoznak, a háború eseményeit éneklik meg. Ekkor a kor vezeti gondolatukat. Békés időben azonban, más dolgokról imák, inkább saját egyéniségűket tűkrőzte- tik műveikben, saját lelkűket öntik műveikbe. Mindazonáltal ha óvatosan áttanulmányozzuk az iró műveit, meglátjuk, hogy a főgondolatokon kivűl vannak más alárendelt gondolatok is, amelyek jellemzik az iró egyéniségét. Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar lírikus, tudjuk mindnyájan, főképpen szerelmének és hazájának élt. ő maga is elismeri azt, mikor azt Írja: “Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem; Szerelmemért feláldozom Az életet, Szabadságért feláldozom Szerelmemet. E kettőért élt, és e kettő sugárzik ki az ő műveiből. Amidőn azt kérdezzük, van-e vallásos elem az ő költészetében, alig tudunk rá felelni. Hiszen Petőfit senki sem ismerte vallásos embernek, nagyon ritkán foglalkozott vallásos dolgokkal, hogyan lehet hát az ő költészetében vallásos elem? Költeményeinek egyik részét csupán a szeretetnek és a bornak szentelte, másik részét pediglen a szabadságnak, a hazának. Ilyen költeményekben lehet-e találni vallásos elemet? Igen, éppen úgy mint más költőknél az alapgondolat, mellett vannak mellék gondolatok is, úgy Petőfi verseiben a szerelem és hazafiságon kivűl a vallásos elem is mutatkozik. Sok, nagyon sok helyen mutatkozik, és ebből Petőfi lelki gondolatát lehet kivenni, az ő vallásos nézeteit is megtudhatjuk. Petőfi fiatal korában nem valami rendes életet élt. Magában az a tény, hogy oly sokszor változtatott iskolát gyermek korában, bizonyítja, hogy nem volt valami engedelmes, szófogadó fiú. Később amikor apja, levette róla kezét, aztán mikor katona lett, később pedig színész lett, elég bizonyíték arra, hogy nem sokat adott a templomra. Ezt ő maga is mondja, amikor jó barátjának, Tompának ir: “De im harangoznak tisztelendő uram, Vegye hóna alá imádságos könyvét S végezze illendően a szent szolgálatot: Én majd addig itt e kis kertben nézek szét S Isten ige gyanánt szívom az illatot, Mert az én templomom a nyílt nagy természet.” Keveset törődött a templommal és nem is szé- gyelte azt, Amint nem adott a templomra semmit úgy a papokkal sem sokat törődött. Tompával igazi jó barátságban volt, de mint papot egészen kigúnyolta. Éppen abban a versben kérdezte tőle gúnyosan: “Megfér-e együtt a lant és a biblia?” “S vigyázz: örömödben egyik bordalomat s aztán Ne mond el valahogy a mi-atyánk helyett.” Oly embereknek tartotta a papokat, akik nagy kényelemben éltek, ettek, ittak és hevertek. János vitézben a rabló kapitány szájába is ezen mondatot teszi: “Papok pinczéjéből van jó borunk elég.” Szintén e nézetet tolmácsolja a “Csokonai” című humoros költeménye. De ha semmi szüksége nem is volt a templomokra és papokra, mégis ismerhette a bibliát, a keresztyén- ség szent könyvét. Valószínűleg ezen ismereteket még deák korában szerezte a különféle vallásos iskolákban, de azért a biblia minden részére kiterjeszkedik. Költészetében többször tesz vonatkozásokat a bibliára Egy néhány példát adok erre. “Mint Adam és Éva a paradicsomban.” (Jáno# vitéz.) “Midőn a főidőn még csak pár ember vala, Már meghalt az egyik a másiknak általa. Ábelt megölte Kain.” (Midőn e földön.) “Legyen bár Motuzsálem életem.” (Kerényi Frigyeshez.) “Megállitnám, ha volnék Józsué, Megállitnám itt a napot, időt.” (M. E. k. a. emlékkönyvébe.) “Ha mind esőcseppé változnék, Negyven nap. negyven éjjel esnék, Támadna egy uj vízözön.” (Hogy van, hogy azt a sok gazembert.) “Lelkem Illés próféta a mennybe, Száll a dicsőség lángszekerén.” (Arczképemmel.) “Mint az istenember a keresztfát, Melyen aztán megfeszittetett.” (Megteremtőd lelkem új világát.) “De önzés nélkül, Isten ihletétől Mint hajdonában az apostolok.” (Kazinczy Gáborhoz.)
