Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-19 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ú kalmasok arra, hogy megtévesszék azokat, akik a “primus inter pares” fogalmát nem ismerik: tehát elő vele! A Budapesten megjelenő “Kálvinista Szemle” April 28-iki számában Révész Imre, Debreczen tudós lelkésze és a Tiszántúli Egyházkerület főjegyzője Dr. Nánássynak ismét egy ilyen féligazságára mutat rá. Révész Imre egy gyűjteményt adott ki, “Az imádkozó magyarhoz” czim alatt. Dr. Nánássy ismertette ezt a müvet s ismertetésében diadallal mutat rá, hogy az ott szóban forgó Bayly Lajos, akinek “Praxis Pieta- tis” ez. müvét a XVII. században Medgyesi Lajos fordította magyarra, anglikán pap volt. E ezélzatos megjegyzéshez Révész Imre a következőket fűzi: “Az a Bayly Lajos, akinek említett Praxis Pietatis c. müve a pres'byterian-puritanus Medgyesi Pál fordításában hazaszerte oly rendkívül nagy és hosszantartó közkedveltségre tett szert, igaz, hogy anglikán pap, sőt püspök volt (meghalt 1631-ben). de öntudatos és szigorú kálvinista puritán, aki ily irányú nézeteinek bátor nyilvánításáért a Stuart-udvartól és a Laud érsek magas-egyházi, katholizáló irányzatától üldöztetést, sőt fogságot is szenvedett.” Amikor Dr. Nánássy diadallal mutat rá, hogy a magyar reformátusok között hosszú időn keresztül közkedveltségnek örvendett és széltiben használtatott egy anglikán lelkésznek munkája: miért nem Írja meg azt is, hogy ugyan ez az anglikán lelkész nem értett egyet az anglikánokkal, sőt üldöztetést is szenvedett ezektől? Ismétlem, én nem tartom Dr. Nánássyt tu- dákos embernek és bizonyosra veszem, hogy ő nagyon jól tudta azt, amire vele szemben Révész Imre mutat rá. Miért nem irta meg hát ezt is? Miért mondott itt is csak féligazságot? Azért, mert az ő pártpolitikájának érdeke és tendenciája igy kívánta. Pedig: csak az ördög mond féligazságokat. A hitvallásos egyház. Ha már kezemben van a “Kálvinista Szemle” fent említett száma: hadd álljon itt egy pár megjegyzés a vezérczikkhez is. A vezérczikkben Dr. Sebestyén Jenő, a lap szerkesztője fölpanaszolja, hogy a magyar ref. egyház Egyházalkotmányában nincs megnevezve az, hogy az egyház milyen hitvallás alapján áll? Sőt a mi szemeinkben méltó panaszként hangzik még a hazai Lelkész Egyesület föltett kérdése is: “Hitvallásos egyház kell-e, vagy általános keresztyén egyház?” Önkéntelen összefüggésbe kerül ezzel az ugyancsak Dr. Nánássyhoz intézett szerkesztői üzenet: “Az a tény természetesen, hogy az amerikai ref. gyülekezetek oly határozottan megmaradnak a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás mellett, csak elismerést ébreszthet Magyarországon minden református lélekben.” Keressük most már a további összefüggést. A szerkesztői üzenet csak válasz lehet Dr. Nánássynak egy magán levelére, amelyben nyíl ván azzal dicsekszik el, hogy ők, t. i. a “független” egyházak, milyen szilárdul állanak a Heiidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás alapján. Ezzel az ügyeskedéssel sikerül az itteni kulissza-titkokkal nem ismerős, vagy arra nem is gondoló hazai szerkesztőtől egy üzenetet kivenni, amelyet aztán oly kiváló erővel lehet majd fölhasznál ni ellenünk. Mintha csak hallanám már a diadal kiáltást: látjátok, csatlakozott “hitehagyottak,” milyen elismeréssel van irántunk a hazai egyház! ? Természetesen, Dr. Sebestyén Jenő olyan ártatlanul kerül ebe a kérdésbe, mint Pilátus a credoba.. Neki esze ágában sem volt az, hogy ezzel fegyvert szolgáltat a Dr. Nánássyék kezében, mert ha ismeri, vagy ha gondol a valóságos kelepczeként fölállított kérdésre: üzenetét semmiesetre sem szövegezi úgy, amint szövegezte. Mert Dr. Sebestyén Jenő nagyon jól tudja azt,, hogy ami hiányt fölpanaszol-a hazai egyházalkotmány- nyal szemben, hogy t. i. nincs benne megnevezve, hogy az egyház milyen hitvallásos könyv alapján áll: ugyanaz a hiány nincsen meg a Reformed Churchnél, amely hez mi csatlakoztunk. Mert a Reformed Church egyház alkotmányában meg van nevezve a Heidelbergi Káté, mint az egyház hitvallásos könyve. Egyébként az én csekélységem úgy gondolja, hogy ha a fenti hiány meg is van a hazai egyházalkotmányban, ez inkább csak forma hiba. Az igazság az, hogy a magyar egyházi törvénykönyvben nem csak a lelkészek esküjében történik általános utalás az egyház hitelveire, amint Dr. Sebestyén írja. Az I. t. ez. 143.$. A) a) pontjában a hazai egyházi törvénykönyv világosan előírja, hogy “a lelkész... beszédei, könyörgései.... biblia — és kátémagyarázatai... hitbeli meggyőződést építők legyenek.” Énekes könyvünk is, és pedig úgy a régi, mint az uj énekeskönyv tekintélyes része egyenesen a Heidelbergi káté kérdései és feleletei szerint van beosztva: senki sem vonhatja tehát kétségbe, hogy hazai egyházunknak a Heidelbergi Káté hitvallásos könyve. Természetesen a Reformed Church in the U. S. egyházalkotmánya ebben a tekintetben tökéletesebb, mert ott kifejezetten meg van nevezve a hitvallásos könyv, de lényegileg benne van az a hazai egyházalkotmányban is. Az otthoni egyházi törvényekhez hasonló a Presbyterian egyház egyházalkotmánya, amelyben szintén nincs kifejezetten megnevezve hitvallásos könyv. De éppen úgy, mint a hazai egyház: a Presbyterian Church is elismeri a Heidelbergi Kátét. (Presbyterian Digest, 1907.) “Anglikán tévelygés.” Ugyancsak a “Kálvinista Szemle” egy régebbi száma a fenti czim alatt elitéli az anglikán egyház amaz eljárását, amelylyel “a Declaration of faith-et” a görög-keletiek szájaize szerint megcsinálta s amelynek az eredménye csak az lehetne, hogy a protestantizmus alkalmazkodjék a görögkeleti tévelygésekhez s nem a görögkeleti keresztyénség emeltessék fel a ref. keresztyénség tiszta világába.” Elitéli az anglikán egyházat azért, mert a rendelkezésére álló egyházfegyelmi erők mellett is megenged ilyen akciókat. Mi ennél súlyosabb mulasztást is tudunk. A fent idézett részt azonban én csak azért vettem ki a Kálvinista Szemléből, hogy elmondhassam a következőket. Dr. Nánássyék egyik érve az episzkopális kapcsolódás mellett az, hogy ez az az egyház, amely teljes erővel törekszik a keresztyének egyesítésére.
