Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-06 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. KARÁCSONY AZ ÁRVAHÁZBAN A múlt évben is örvendetes és biztató jelentést adtam arról az első Karácsonyról, amelyet az Árvaházban töltöttünk el. Múlt évben is nagyon sok, boldog reménységet váltott valóra a karácsony nem csak a gyermekeknek, hanem ami sziveinkben is, kiknek a legnagyobb örömet épen az szolgáltatja, hogy ami magyar testvéreink között minő hatalmas számmal vannak immár olyanok, akiknek abban telik gyönyörűsége, hogy másoknak örömet és boldogságot szereznek. Most még boldogabb volt a karácsonyunk, mint tavaly. A karácsony adományokról havi jelentésemben fogok beszámolni, itt csak azt irom meg, hogy ebben az évben is a toledoi Lórántffy Zsuzsánnak egylet volt az egyik Santa-Claus, a másik pedig A Shriners Order s a harmadik a latrobei Elks Club. Ünneplésünk Vasárnap reggel kezdődött, amikor a szülék közül is megjelent egy nehány, hogy velünk együtt örvendezzék. A gyermekeket Mariska néni és Sárika néni szépen felöltöztették s a csinos, jóltáplált gyermekek énekléssel jöttek le az ebédlőbe az emeletről. Az ebédlőben szépen feldiszitett Karácsonfa volt, amelyre a lámpákat Brown villanyszerelő ajándékozta sa melynekágait a Lengyel János ajándékozta czukor- kák diszitettették. A Hozsánna és az Énekes könyv ösz- szes karácsonyi énekeit elénekelték a gyermekek s az örömnek a fénye csillogott szemeikben s a boldog megelégedés sugárzott a sziveikben. Mi nagyok?... Egyszerűen könyekre fakadtunk: látva a valódi, az igazi karácsonyi örömöt, amelyet elhoztak a jászolbölcsöhöz a szerető szivü emberek, akik megértették, hogy a karácsonyi ünnepnek egyik alapja “ajó akarat.” Az ebédlőből az imatgrembe mentünk s ott végeztük el karácsonyi istentiszteletünket, megemlékezvén nem csak a születésről, hanem a halálról is, Annak a halálról, aki azért jött, hogy megtartsa azt, ami elveszett vala! Vajha mindnyájan igyekeznénk ehez a nagy munkához hozzájárulni! Estve volt az'igazi meglepetés. Latrobból és Ligo- nierből az Elks Clubnak mint egy ötven tagja jött fel a mi otthonunkba, hogy a mi gyermekeinknek örömet szerezzenek. Velük jött Santa-Claus, akiről annyi sokat énekelték, hogy várják s kérték, hogy el ne kerülje a miházunk! Hát el is jött és kiosztotta a gazdag ajándékokat, játékot, gyümölcsöt, és más hasznos dolgokat. A vendégeket az ‘‘anyuka” meg is vendégelte karácsonyi magyar süteménnyel, teával, úgyhogy estve 11 óra felé -járt az idő, amikor az örömet hozó pásztorok és bölcsek eltávozztak. Másnap ünnep első napján Traugerben volt isten- tisztelet. Estve pedig a magyar romai kathólikus temp lom iskola helyiségében karácsonyi előadás nagy közönség részvételével. Gyermekeink játszották a Karácsonyfa cimiigdarabot, verseltek, énekeltek, magyar dalokat adtak elő. Előadásukkal mindenki meg volt elégedve. Karácsony bevételünk volt a következő Bersely- pénz az árvaházban 9 doilár. Adományok: 15 dollár. Persely és adomány-kántálásból is 97 dollár és 80 cent. Az estély jövedelme 152 dollár és 45 cent. Úgy, hogy ezen a napon erről a kis bánya telepről és vidékéről 250 dollár 25 cent jött be. Nem is csuda, amikor egy szép sütemény licitálásából 60 dollár folyt be. Egy kézi mun káért, amit a kis leányok vittek ki 14 dollár. A kán- talás, amelyet a traugeri atyafiak végeztek el vasárnap estve 25 dollárt hozott be. Bizony csudálatosak az urnák utai! övé a dicsőség és a hálaadás! Gyűjtésűnk. Az árvaházi iskola és korház alapra kiküldött gyüjtőiveink nagyobb számmal érkeznek be. A gyűjtés eredményével mes lehetünk elégedve, mert az felülmúlta minden várakozásainkat. Ezt az eredményt névszerinti kimutásban tesszük közzé. Itt ismét kíméljük a Verhovay Egyletnek a fiókjait, amelyek igazán szépen gyűjtenek és adományoznak. Vajha mindenki, aki gyűjtő ivet kapott ne küldené azt üresen vissza! Nincs olyen testvérem, aki egy pár dollárt ne tudna gyűjteni vagy küldeni erre a szent és magasztos célra. Magyar iskolára! A gyűjtést folyatjuk s ha kell személyesen is igyekezünk összeszedni a szükséges összeget, mert több télen semmi körülmények között nem engedhetjük meg, hogy a magyar árva gyermekek életveszélyes körülmények között járjanak iskolába. Annak, hogy a School District nem épit nekünk iskolát, meg van a maga törvényes oka. Ez az, hogy nem csaK Pennsylvániából veszünk fel gyermekeket, hanem minden államból! Ezt könnyen meg lehet érteni! Ismételten kérjük minden magyar testvérünket, hogyha nem többet, csak egy dollárt küldj ön be hozzánk még akkor is, ha talán gyűjtő ivet nem kapott volna! Ha igazán szeretjük ezeket a gyermekeket: úgy ez a pénz, amire az iskola épitésnél szükségünk van: egy hét alatt összegyűlhetne! Tessék egy levélboritékban beküldeni azt a kis összeget, amelyet erre a célra elszánt akármelyik testvérem ! Kamatok. Egyház községeink közül még sok nem küldte be annak az alapítványnak a kamatját, amelyet az árvaház feltartásának az alapjára tett. Most, amikor vége az esztendőnek és az uj esztendőnek a küszöbén állunk: kérjük, hogy ne hagyják üresen az idevonatkozó rubrikát! Kérjük az alapítványok kamatjainak a beküldését, hogy számadásukban defizit ne álljon elő! Azokot az egyházakat, amelyek még alapítványt nem tettek, ezen a helyen is kérjük, hogy tegyenek ilyen alapítványokat, amelyeknek a kamatait fizetendők maga az alapítványi összeg, ha csak az egyház- község úgy nem határoz, nem fizetendő be. Százezer dollárnyi alapítványnak az összehozása a mi célunk! Ezt az egyházak és egyleteink könnyen megtehetik: ha akarják, ha van karácsonyi hangulat a szivekben! Ligonier, Pa. Kalassay Sándor, árvaatya.
