Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-21 / 16. szám
lü AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. jóval felül van már az ezeren. Ha ennyien összefogunk s szeretettel, békességgel és közös jóakarattal neki dűlünk a nagy munkának: nemsokára egy hatalmas kéttornyú templom fogja a detroiti kálvinisták áldozatkészségét és Isten nevét magasztalni a W. End és Vanderbilt sarkon. Visszatérve húsvéti ünneplésünkre: bizony szokatlan nagy számban vettek részt a hitükhöz hű kálvinisták az ünnepek alatt az istentiszteleteken. Szokatlan nagy számban járultak az Urasztalához is. Összesen 576-an vették magukhoz a szent jegyeket. Tekintettel arra, hogy régi rósz szokásainkhoz híven, több mint fele a gyülekezetnek nem járóit az Urasztalához, igy ami templomunkban bizony húsvét első napján körülbelül ezerkétszáz lélek szorongott. A húsvéti ajándékok, kovertás adományok s az ünnepek alatt begyűlt perselypénzek összege kitesz ezer harminchárom ($1033.11) dollár tizenegy centet. Ebben az összegben benne van a női egyesület háromszáz ($300.00) dolláros, az énekkar ötven ($50.00) dolláros és az ifjúsági kör ötven ($50.00) dolláros húsvéti ajándéka is. Hálás köszönetét mond egyházunk vezetősége úgy az egyeseknek, valamint a fönt nevezett egyházi testületeknek is azért a nagyszerű áldozatkészségért, melyet egyházunkkal szem ben a húsvéti ünnepek alatt tanúsítottak. Ez bizonyítja legékesebben azt, hogy a detroiti magyar kálvinisták hatalmas véd- bástyáját soha se dönthetik le az afféle nyilvánossági joggal fel nem ruházott episkopális “izék,” mint a duquesnei főpásztor úr! Meg kell még említenünk azt, hogy a húsvéti ünnepek alatt a detroiti református egyházban a légátusi tisztet Tóth Kálmán lelkészjelőlt, a Central Theologia Seminariumának jeles hallgatója töltötte be. A fiatal theológus kedves modorával s szép prédikációival teljesen megnyerte a detroitiak tetszését. Jó hazai szokáshoz híven az ünnepek alatt s utánna meglátogatta egyházunk tagjait is. Sajnos: nem volt annyi ideje, hogy mindenkit felkereshetett volna. De igy is szép összeget gyűjtött össze, amiből aztán a tanulmányainak folytatásához szükséges kiadásokat fedezheti. Összesen százhatvanöt ($165.00) dollár légátusi tiszteletdijat gyűjtött össze. Ha ezt az öszszeget hozzá adjuk az egyház húsvéti bevételeihez, amit joggal megtehetünk, mert hiszen húsvétkor gyűlt ez is be és pedig a mi egyháztagjainktól, akkor a húsvéti összes bevétel kitesz ezeregyszáz kilencvennyolc ($1198.11) dollár tizenegy centet. Vasárnapi iskolánk. A detroiti református egyház tagjait szeretettel kérem fel ez utón is, hogy gyermekeiket küldjék rendesen a vasárnapi iskolába minden vasárnap reggel kilenc órakor. A gyér mekek valláserkölcsi nevelését elhanyagolni nem szabad. Vétket követ el az a szüle önmagával s gyermekeivel szemben is, aki ezt elhanyagolja. Dalárda verseny. A detroiti református egyház énekkara és a toledoi református egyház énekkara között egy szép és üdvös megállapodás jött létre. Ugyanis május 13-án a toledoi egyház énekkara fog Detroitban egy toledoi napot rendezni s viszont a detroiti egyház énekkara pedig május 27-én Toledoban fog egy detroiti napot rendezni. Ezen a két napon fog eldűlni az a kérdés, hogy melyik egyháznak van jobb énekkara? A két énekkar vezetősége megállapodott abban, hogy versenyre kéll a két énekkar. Mindkét énekkar máris nagy lelkesedéssel tanulja a versenydarabokat. A toledaiak május 13-án egy színdarabot fognak leadni Detroitban s felvonásközben a két énekkar le fogja adni a versenydarabokat. Ugyanezt fogják tenni a detroitiak május 27-én Toledoban s ott is leadják a versenydarabokat. Egy erre a célra megválasztott bíráló bizottság fog dönteni a fölött, hogy melyik énekkar kapja a kitűzött versenydijat. A verseny iránt mindkét helyen máris óriási az érdeklődés. Megjegyzés. Engedtessék meg nekem, hogy e lapok hasábjain megjegyzést tegyek arra a közleményre vonatkozólag, mely “Független Református Egyház” aláírással jelent meg az egyik detroiti lapban. Azt állítja ennek a közleménynek nem független református Írója, hogy én ezeket a mi testvéreinket egyházi közleményeimben sértegetem. Tisztelettel jelentem ki, hogy az én közleményeimből egyetlen értelmes detroiti ellenfelünk sem olvashat ki magára nézve sérelmet. Nem olvashat ki pedig azért, mert én őket, soha sem sértettem s nem is volt szándékom sérteni. Én ő rájuk nem haragszom, tehát nem volna értelme annak, hogy sértegessem őket, Én őket csak sajnálom, Sajnálom pedig azért, mert vak eszközeiül szegődtek el egy olyan mozgalomnak megvalósításához, melynek célja az amerikai magyar reformátusság egy részét áttériteni az episkopális vallásra. Ennek a mozgalomnak vezére Sebestyén Endre duquesnei lelkész, aki eddig csak azért nem tért át az episzkopális vallásra s csak azért nem konfirmáltatta meg magát az episkopális püspökkel és csak azért nem szenteltette magát episkopális pappá, mert gyülekezete eddig még nem volt hajlandó követni őt a hiteha- gyásban. Gyülekezet nélkül pedig még az episkopálisoknak sem kell ez a duquesnei pásztor. Ez az ember nem hisz és soha sem is hitt a függetlenkedésben, mert velünk együtt igen jól tudja, hogy egyházat törvény és szabály nélkül kormányozni nem lehet. A függetlenkedés előtte nem cél, hanem eszköz. A függetlenkedés hamis köntöse alatt szítja ellenünk és közöttünk a gyűlöletet. Mikor ez a gyűlölet már oly magas fokra hágott, hogy a reformátusok között egyezségről még csak szó sem lehet: akkor elő áll az ő rejtett céljával és ezt fogja mondani: Vissza már nem mehettek, függetlenül meg nem állhattok, itt van azonban egy új út: az episkopáliz- mus. Térjetek át erre a vallásra. A püspök úr megnyitja számotokra az erszényét és ezzel szemben nem kíván tőletek egyebet csak azt, hogy ő konfirmálja meg gyermekeiteket persze az episkopális vallásban. Ti megmaradhattok hitetekben. Gyermekeitek hitével pedig mit törődtök?! Majd törődik azzal az episkopális püspök. Nem tagadom: ezt az embert kesztyűt- len kézzel kezeltem eddig s igy kezelem ma is. De ismétlem, hogy a detroiti füg- getlenkedő testvéreimet soha sem sértettem és nem is volt szándékomban őket sérteni. Ha valaki figyelmesen elolvassa közleményeimet: igazat fog nekem adni. Nemhogy sérteném őket, de én mindig a legmélyebb szánalom hangján szólottám a mi detroiti függetlenkedő atyánkfiáiról, mint olyanokról, akik egy ilyen burkolt ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lelkiismeretes intézése. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. KERESTETNEK Leányok, fiuk és férfiak. Jó FIZETÉS! Érdeklődjön a Timekeepernél a 11-ik St. elején. OLIVER IRON and STEEL CORP. S. S. PITTSBURGH, PA.
