Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-14 / 15. szám
2 amerikai magyar reformátusok lapja. ~ ■------------------ . -----------------— rr '------------tarthassák nemzeti és fi characterükeh hanem az egész vonalon meg?rős<hessenek. Minkét e. m. elnökének igazán tpintaos magata casa’ a gyűlések vezetése körüli bö^essée eredirnyezte azt h°SY a gyűlések lefolyásai mindenki íljes mértékben meg volt elégedve. \ NYUGATF^AGYAt- REFORMÁTUS egyház- HEGYr KÖZGYŰLÉSE. ' Az elme egö>z hét ünnepi és történelmi nevezetességű he< vole a mckeesporti gyülekezetnek. April 3-án kezdee meg a maga gyűléseit ennek az egyháznak kebeDen a Nyugati Egyházmegye e April 5-én itt folyt - a Reformed Church régi magyar Egyházmegyéjét együttesen tartott közös gyűlés, amely a maga a*pvető intézkedéseivel s a messze jövőre kiható h^ározataival történelmi jelentőségűvé tette önmagát J helyen nem czélunk a gyűlés jegyzőkönyvét leközöli, hanem szándékunk az, hogy az egyes tárgyak közil kiragadva a legfontosabbakat, azokkal s azok jelentőségével kissé részletesebben foglalkozzunk. Mégis le kell szögeznünk azt a tényt, hogy az üresedésben levő távoli Kearsarge kivételével az egyházmegye minden gyülekezete képviseltette magát. Ash- tabula-Conneaut-Erie, Fairport, Cleveland East Side, Cleveland West Side, Buffalo-Tonawanda, Detroit, Chicago, Flint, Kalamazoo, Columbus, Drakes-Congo. Windber, Elyria, Springdale, Pittsburgh, Pocahontas. Ethel, McKeesport, Duquesne: összesen tehát 19 egyház 18 lelkészszel és 14 világi képviselővel volt jelen, akik mellett a gyűlés rendes tagjai voltak még Ka- lassay Sándor esperés, Tóth Sándor tanár. Borsos István utazó lelkész és Kováchy M. István nyugalmazott lelkész. A gyűlés tagjainak száma tehát 37. Régen nem /olt ilyen népes egyházmegyei gyűlésünk s bizony lélekemelő és idvességes dolog volt már maga az a tény is, hogy ilyen sokan voltunk együtt a szélrózsa minden irányából. * * # April 3-án, kedden délután már népesedni kezdett a mckeesporti parókhia. Egymást régen nem látott barátok, testvérek köszöntötték egymást szives, hangos szóval s megindultak a kérdezősködések, az eszmecserék, Ha az egyházmegyei gyűléseknek semmi egyéb czélja nem volna, minthogy a hitben testvérek találkozzanak s egymással eszmét cserélve, egymást bátorítsák, erősítsék: már ez is elég volna arra, hogy áldásossá és hasznossá tegye e gyűléseket. Este fél nyolcz órakor majdnem mindnyájan együtt voltunk az Isten házában, a megnyitó Istentiszteleten. Boros Jenő, Várkonyi Miklós, Dr. Herczegh József, Krivulka Károly lelkészek végezték azt s már ekkor kezdetét vette az a magas színvonal, amely az egész gyűlést oly szépen jellemezte. Hiszen a lelkészek hitüknek minden erejét, tudásuknak minden fényességét belevitték a szent szolgálatba s hallottunk Boros Jenő chicagói lelkésztől egy olyan megnyitó imádságot, amely bizonyára ott rezeg még most is, és ott fog rezegni még sokáig a hallgatók szivében. Lelkésztársunk valóságos klasszikus magasságra emelkedett ebben az imádságban, amely mélységesen bocsátotta gyökerét az Evangeliom talajába s azzal eleitől végig a legszorosabb összeköttetésben maradva, hatalmas erővel, gyönyörű nyelvezettel, költői lendülettel emelkedett föl, föl az Ur zsámolyáig s ragadta magával ellenállhatatlanul mindazokat, akik véle együtt imádkoztunk. >1« >1« * April 4-én, szerdán délelőtt 9 órakor kezdődött a tulajdonképeni gyűlés, amelyet Kalassay Sándor esperes nyitott meg, a tőle már régen megszokott, mélyen szántó alkalmi imádsággal. A délelőtt a tagok számbavételével, az esperese, jelentéssel, a különböző bizottságok kiküldésével és Tóth Sándor tanár, Borsos István utazó lelkész jelen- téséval telt el. Uj dolog volt előttünk a tanári jelentés, hiszen eddig még nem volt nekünk magyar tanárunk. Magyar tanár egy hatalmas amerikai főiskolában, közülünk való ember, vérünkből való vér. aki a mi fiainkat tanítja arra z édes magyar nyelvre, amely oly áldott és szent mindnyájunk előtt. Akik önmagu- kon kívül nem tartanak jónak és bölcsének semmit és senkit e világon: lekicsinyelhetik ezt. A mi lelkűnkben azonban végtelen nagy értékkel bir a lancasteri magyar tanszék s egyházmegyénk nem is mulasztotta el, hogy hálás köszönetét ne fejezze ki érette a Reformed Ohurchnek. Egyben fölhívta az egyházakat, hogy álljanak oda erkölcsileg és anyagilag is az amerikai magyar diákok ügye mellé. Alkalmazzák e fiukat a nyári ksiolákban és egy évben legalább egyszer fogadjanak el közülök egyet ünnepkövet gyanánt. Az utazó lelkész jelentése már nem volt uj dolog, bár ez idén felettébb öivendetes volt ez a jelentés. Uniontownban egy fél évvel ezelőtt 12 egyháztag volt, ma a környékkel együtt ennek száma 160-ra emelkedett. Harsányi Sándor, lapunk szerkesztője, a lap nevében üdvözölte a gyűlést, amely a Reformátusok Lapját hivatalos lapul választotta meg. A délutánt reánk nézve ismét uj dologgal töltöttük el. Az összes lelkészek jelentést tettek egyházaikról és működésűkről a gyűlés színe előtt. Ez az élő szóval való jelentés a Reformed Church egyházalkotmányának értelmében történt s nagyon helyes, nagyon üdvös dolog. Teljessé azonban csak akkor válhatna, ha volna idő arra is, hogy az egyes jelentések fölött vita indulhatna meg, hogy annak folyamán aztán kicserélődjenek az észrevételek s tanácsot, útbaigazítást kaphatnánk a többi testvéreinktől. Erre nekünk, a gyűlés folyamán, nem volt elég időnk. De a gyűlésen kívül ezek a lelkészi jelentések mégis sok eszmecserére adtak alkalmat s igy, amit a gyűlésen nem tehettünk meg: igyekeztünk értékesíteni a gyűlésen kívül. * * * April 5-ikén, csütörtökön emelkedett a mckeesporti gyűlés a maga fontosságának tetőfokára. Ekkor tartottuk meg a Reformed Church régi magyar egyházmegyéjével a már előre bejelentett közös gyűlést. Reánk nézve történelmi fontosságú esemény ez. Hiszen ez volt az első eset, amikor azok az egyházak,
