Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-07 / 14. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

******************************************** *

*

|***************í

*

* VASÁRNAPI

*

* ISKOLAI

*

| LECKE

*

* Ápril 8-ra.

*

* ****************

*

* Rovatvezető:

j|*

* Nt. Vasváry Ödön

* pittsburghi

*

f. rét. lelkész.

*

|****************

*

*

>JC COPYRIGHTED DY PROVIDENCE LITHOGRAPH CO. ^

********************************************

ÁBRAHÁM, A HIT HŐSE.

Olvasandó: I. Móz. XII: 1-5, XXII: 1-14, XV: 5-6, XIV: 13-16.

Az engedelmes Ábrahám. Az ó-testamentomi pa- triárkhák egyik legnagyobb alakja, a zsidó nemzet ősatyja: Ábrahám. Nevét örökre emlékezetessé tette az Isten iránti engedelmesség, az Istenben vetett bi- zodalom és a felebarátaihoz való jó akarat. Mindenekelőtt Ábrahám engedelmessége az, amelyet figyelmünkre kell méltatnunk. Ez az engedelmesség legelőször abban nyilvánul meg, amikor enged az Isten a- karatának, háza népével, jószágaival és barátaival együtt elhagyja lakó-helyét és az Isten akarata szerint elindul egy ismeretlen föld felé. Mi, amerikai magyar reformátusok, jól tudjuk, hogy mit jelent: hazát cserélni. De amikor mi elhagytuk szülő hazánkat, jól tudtuk, hogy az uj haza egy áldott ország, a- hol nem kell ellenséggel küzdenünk, ahol már várnak reánk a mi rokonaink és barátaink. Mi tudtuk, hogy hova megyünk. Ábrahám azonban még csak nem is hallott semmit sem Kanaán földéről. Egyébként is jól volt dolga régi lakóhelyén. Meg volt az ő nagy gazdagsága , családja, rokonai, barátai, ő a boldog, megelégedett jólétet hagyta ott egy ismeretlen sorsért csak azért, mert az Isten parancsolta. Vajon készek vol- nánk-e mi igy engedelmeskedni az Istennek ? Ha az Ur bizonytalan sorsra küldene is bennünket: hitünket ne veszítsük el, engedelmeskedjünk az Isten szavának, mert tudnunk kell, hogy az Isten velünk lesz a jövendő bizonytalanságában is. Ez a hit adott erőt Ábrahámnak, hogy engedelmes legyen.

Izsák föláldozása. Ábrahám nem csak abban volt engedelmes, hogy egész házanépével egy bizonytalan sorsnak induljon neki. ő engedelmes volt akkor is, mikor igazi nagy áldozatot követelt tőle az Ur. Az Isten szavára kész volt föláldozni mindent, ami csak kedves volt neki. A legkedvesebb volt előtte egyetlen fia: Izsák, és az Ur azt kívánja, hogy Izsákot áldozza föl égő áldozatul. Nagyon szerette pedig egyetlen gyermekét. Sajnálta is. Láthatjuk abból, hogy amikor a

gyermek kíváncsian tudakozódik az áldozatra való állat után; takargatja előtte a valóságot és kitérően felek az Isten gondot visel az égőáldozatra való állatra, édes fiam. Fájó szívvel bár, de minden zúgolódás nélkül készíti elő az oltárt s teszi föl arra áldozatul Izsákot. Ebben látszik meg igazán Ábrahám engedelmessége. Az Isten tőlünk is kíván áldozatot. Kívánja, hogy áldozzuk föl büszkeségünket, hiúságunkat, bűneinket, földi javaink egy részét stb. Sok ember annyira ragaszkodik ezekhez, mint Ábrahám az ő gyermekéhez. Ábrahám példájából tanuljuk meg, hogy legyünk készek azokat zúgolódás nélkül föláldozni.

Ábrahám hite. Ábrahám száz esztendős volt már, amikor egyetlen fia, Izsák született. Sem ő, sem felesége, Sára, nem gondolhattak már arra, hogy fiók szülessék, amikor Isten azt Ígéri neki, hogy megsoka- sitja az ő magvát. Emberi számítás szerint lehetetlen volt az, de Ábrahám hitt, és ez a hite tulajdonittaték neki igazságul. Az Isten előtt semmi sem lehetetlen. Mi is gyakran várunk valamire, amit nagyon, nagyon szeretnénk, de lehetetlennek tűnik az föl előttünk. A kérdés mindig az, hogy vajon hasznunkra válna-é kívánságunk. Ezt egyedül az Isten tudja, aki mindenben javunkat akarja. Ha reánk nézve valóban hasznos a kívánságunk: legyen erős hitünk az Istenben, hogy Ő megadja azt, ha még oly lehetetlennek is tűnne föl előttünk.

. . . .Ábrahám hűsége. Ábrahám nem csak az Istenhez volt hü, hanem az ő felebarátjához, atyjafiához. Lót- hoz is. Amikor Ábrahám meghallja, hogy az ő atyjafia bajba került, fogságra jutott: minden gondolkodás nélkül fegyverzi föl egész házanépét, hogy kiszabadítsa őt. Nem kiméi sem áldozatot, sem fáradtságot, csakhogy segíthessen annak, aki az ő segítségére szorult. Vajon szeretjük-é mi igy a mi atyánkfiáit, a mi felebarátainkat? Mert azok közül is, lépten-nyomon jutnak sokan szomorú fogságba, a bűnnek rabságába Elragadja őket a gonosz, hogy aztán nyomorultul elpusztuljanak. Vajon eszünkbe jut-é olyankor, hogy menjünk segítségükre? Nem fegyverrel, hanem intő, figyelmeztető szavunkkal. Vagy talán egy kevés áldozattal. Oh bizony, nagyon sok ember nem törődik z ő felebarátaival. Közömbös lélekkel nézi, hogy ha a bűnnek, vagy a nyomorúságnak rabságába jutnak. Ábrahám példája arra int,. hogy minden erőnkkel siet- sünk felebarátainknak segítségére, ha reánk vannak utalva.

A jutalom. Az Isten iránti engedelmesség, az erős hit, az emberekhez való jó akarat mindig megtenni a maga jutalmát. Ezért jutalmazta meg Isten is Ábrahámot az ígéret földével, a tej jel-mézzel folyó Kánaánnal. Az Isten nekünk is Ígért egy Hazát, a menynyei Kánaánt, ahol öröm és boldogság vár reánk hosszú vándorlásaink után. Ki ne óhajtana ott megpihenni s az Isten látásán örökkön örökké örvendezni? Ha vágyunk e menynyei ígéret földére: éljünk mi is úgy, mint Ábrahám. Legyünk engedelmesek Isten iránt minden körülmények között. Még akkor is, amikor áldozatot kíván tőlünk. Higyjük el erős lélekkel, hogy az Isten mindig javunkat akarja. Még akkor is, amikor mi talán azt mondjuk, hogy: nem szeretem ezeket.