Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-13 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

bér lesz: máris olyan radioállomása van, a minek aligha akad párja a magyarok között.

Utolsó állomásom ez útban McKeesport volt. Utam meglehetősen hiányosan lett előkészítve: indulásom előtt két nappal még magam sem tudtam, hogy elmehetek. Ennek kell tulajdonítanom, hogy a programúiba felvett egyházközségek közül kiestek Lorain, Pittsburgh, Homestead és Johnstown; leveleim részben későn érkeztek, részben a helyi körülmények lehetetlenné tették mostani megjelenésemet, illetve csökken tették volna a siker kilátásait. Nem is szeretek úgy tárgyalni erről a dologról az egyházközségekben, hogy ne prédikálhassak előbb. Majd a tavasz és a nyár folyamán ezek is, meg a többiek is sorra jönnek.

McKeesporton a hétköznap este dacára nagyon szép gyülekezet jött össze a templomban, és az Isten- tisztelet után valamennyien együtt maradtak a további megbeszélésre, illetve a presbitérium gyűlésére, a mely szintén példás rendben és el nem felejthető kedvességgel folyt le. Mostani nagy gondjaik miatt egyelőre csak

50 dollárt vállalhattak, mondta a presbitérium nevében ennek kiváló feje Tóth Károly gondnok; majd később, ha minden rendbe jön, többet is. Mintha bizony ez is nem szép dolog volna! Itt is jelentkezett diák is: Kaszonyi Sándor és Lajos Mihály, a kik a következő félévre már szintén bejönnek. Szívesen várjuk őket!

De még több jelentkező is van. Jön Tóth Béla, a. pittsburghi Fifth Avenue High School legkiválóbb növendéke, a ki lelkészi pályára készül. Vele jön Kalassay László, Kalassay Sándor árvaatya és esperes nagy fia. Még többen is jelentkeztek, de majd csak a következő iskolai évre, szeptemberre. így is nagy az örömünk: a második félév megkétszerezi az elsőnek a létszámát is, hiszem, hogy a faj súlyát is.

Bizony gazdag karácsonyom volt, hála legyen érte a jó Istennek. És köszönet azoknak a lelkésztársaimnak, a kik ebben segitségégül voltak. A többieket pedig szeretettel kérem a jövendőben hasonló szives támogatásra.

Lancaster, Pa., 1923. január. Tóth Sándor tanár.

*************************-K-*****-X-************ * * *

*f***************

| VASÁRNAPI

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

ijí****************

ISKOLAI LECKE Jan. 14-re.

Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

******************1

*

*

^ COPYRIGHTED BY PROVIDENCE LITHOGRAPH CO.

***************************************~***** Jézus alázatosságra tanít.

Lukács 14:7-14.

Aranyige: “Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” 1 Péter 5:5.

Jézus gyakran megjelent a farizeusoknak házánál is, akik közül némelyek azzal a szándékkal hívták meg, hogy tanuljanak tőle, mások pedig inkább azért, hogy megismerjék: kicsoda tulajdonképen az az ember, akiről olyan sok történetet adnak szájról szájra az emberek? Az az esemény tehát, amelyet Lukács evangéliumának 14-ik fejezetében olvasunk, nem volt valami különös eset az üdvözítő életében. Egyszerűen látogatást tett az egyik előkelő farizeusnál egy szombat napon, de ott is alkalmat talált arra, hogy meggyógyítson egy vizibetegségben szenvedő embert. Szombat volt és ellenségei minden lépését, minden szavát, minden tét tét megfigyelték. Sőt magukon a többi vendégeken is meglátszott, hogy nem nézik jó szemmel azt, hogy Jézus szombat napon is gyógyít, de nem élőszóval, csak konok hallgatással tiltakoztak ellene.

Az Ur Jézusnál a szombat nem volt akadálya a jócselekedeteknek. Az emberi nyomorúság és szükség nem szünetel az ünnepnapokon sem s minden szenvedésnek s nyomorúságnak látása segítésre ösztönözte a Megváltót. Ez a gyógyítás volt annak a napnak egyik kiemelkedő eseménye.

A második kiemelkedő mozzanat az a példabeszéd volt, amelyet az Ur Jézus mondott azokról az emberekről, akik, ha vendégségbe hívják őket, mindig az előtérbe igyekeznek tolakodni és a legjobb helyeket akarják lefoglalni maguknak. A Megváltót bántotta az a semmire sem tekintő önzés, ami a vendégek tolakodásában megnyilvánult s ennek a kellemetlen érzésének kifejezést is adott abban a példabeszédben, amit elmondott, amelyben a házigazda felállítja egyik vendégét, aki előre tolakodván, nálánál nagyobb vendég helyét foglalta el. A példabeszéd lényege, hogy mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatásban részesül, aki pedig megalázza magát, azt az Isten felmagasztalja.

Jézus természetesen nem azt akarta ezzel a példabeszéddel elérni, hogy arról adjon tanítást, hogy hogyan kell a vendégeknek viselkedni, ha meghívják őket valahová. A tolakodás csúnya tényében az Ur Jézus meglátta az alkalmat, hogy abból kiindulva, nagyobb igazságot is taníthat nekik. A tolakodó vendégek magukat akarták előtérbe állítani és szükség volt rá hogy az Ur Jézus, aki mindenkor méltóságteljesen, de azért szerényen viselte magát, a szerénység és alázatosság erényére figyelmeztesse azokat az embereket. Törekedjünk arra, hogy soha se becsüljük túl magunkat. Ha megérdemeljük, észrevesznek bennünket akkor is, ha nem akarunk mindenáron-az előtérbe tolakodni.

A harmadik körülmény, aminek szintén nem szabad elkerülni a figyelmünket, az a jó tanács, amit a Megváltó talán négy szem között adott a házigazdának. Jézus látta, hogy az egész lakoma csak azt a célt szolgálja, hogy a házigazda dicséretet szerezzen magának, hogy beszéljenek róla s hogy az emberek elmondják, hogy még a názáreti Jézus is ott volt, akiről akkoriban