Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-24 / 12. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

********************************************

* -****-iW******-)W*í

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE

Márcz 25-re.

it***************

Rovatvezető:

Nt. Vasvárjr Ödön pittaburghi ref. lelkész.

****************

r * *

£*******************************************

JÉZUS A VILÁG MEGVÁLTÓJA.

Olvasandó: Jelenések VII:9-17.

Együtt az Ur előtt. Gyönyörű kép az, amely a Jelenések könyve VII. részének 9. versében elénk tárul. A megszámlálhatatlan nagy sokaság, minden nemzetségből, ágazatból, népből és nyelvekből... együtt, megszentelt békességben, egységben az Isten trónja előtt. Valóban, ez az, amiért Jézus élt és munkálkodott, ö előtte nem volt sem zsidó, sem görög, sem pogány. Jót tett mindenekkel és egyformán hivat Istenhez mindenkit. Ide lent elválaszt .bennünket egymástól a nemzetiség, a nyelv, a vallás, az emberi indulatok, a bűn: oda fönt, az Isten előtt nincs különbség ember és ember és ember között. Itt lelki öltözetünket elszenynyezi a bűn: ott fent mindenki hófehér ruhában áll a Bárány előtt. Vajon miért, miért ne törekedhetnénk erre a földön is? Miért kell nekünk osztozkodnunk, egymással viaskodnunk s miért kell ruhánkat bűnnel szennyezni be? A Jézus szeretete befedez mindeneket, minden különbséget: törekedjünk hát erre a szeretetre s igyekezzünk Isten országát létesíteni itt a földön.

Az Isten dicsérete. Mily sokan feledkeznek meg e földi életben arról, hogy egyedül az Istené a dicsőség, egyedül őt illeti a dicséret. Mily sokan tulajdonítják önmaguknak az áldást, mely munkájuk nyomán fakad. Dicsőítik azokat, akik összehalmozzák a vagyont, a földi erőt, a földi hatalmat, holott a gazdagság, az erő, a hatalom egyedül Istennél vagyon. Milyen sokan bizakodnak el az emberi bölcsességben s elfeledkeznek arról, hogy az csak egy pislogó mécses az Isten .bölcsességének ragyogó napja mellett. Tiszteletet adnak földi, múlandó dolgoknak, tárgyaknak, embereknek egyaránt s egyedül azoknak és azokért adnak hálát. Jézus nem igy tanított bennünket. Az angyalok nem igy dicsérik az Istent. Boldogok azok, akik mindig és mindenben az Istent látják meg és mindenért az Istennek szólnak hálás dicséretet.

Az idvezültek. Kicsodák azok, akik “fehér ruhában öltöztettek?” Bizony, nem mások, mint akik megtisztították az ő lelki öltözetüket a bűnnek minden szenynyétől. Vajon hogyan éreznénk magunkat, ha csak egy pár hétig is, vagy éppen egész földi életünkön

keresztül ugyanabban a ruhában járnánk, amelyet belepett a gyárak füstje, korma vagy a bányák kőszén pora? Mily sokat kellene szenvednünk, hogy ha nem volna módunk és alkalmunk arra, hogy kellő időben tiszta ruhát váltsunk. Az emberek is bizony, megszólnának érte és mi magunk sem lennénk szívesen azoknak társaságában, akik örökösen piszkosan járnak. A testi szennyet nem szeretjük sem magunkon, sem másokon: vajon szabad-é közönyösöknek lenni a lelki szenynyel szemben? Vajon nem kell-é arra törekednünk, hogy időnként lelki öltözetünket is megtisztítsuk? És vajon lehetünk-é szívesen azok társaságában, akik sohasem tisztogatják lelki ruhájukat? Lelki öltözetünket a “Bárány vérében,” vagyis a Krisztus érdemeben moshatjuk fehérre. Boldogok azok, kik lelki ruhájukat időnként már a földön is megtisztítják a Bárány vérében. És legboldogabbak, akik az idvesség honában örökkön örökké tiszta lelki öltözetben járhatnak.

Az idvezültek élete, ünnepnap-é az reánk nézve, amikor nem jelenhetünk meg az Isten házában? Oh, akik szeretik az Istent, azok óhajtanák, hogy vajha lakozhatnának mindig az Ur hajlékában. Ha lelki bán- talmaktól gyötörtetnek és éhezik a lélek nyugodalmát: ott találják meg azt. Ha a világban bántalmaztatnak és szomjuhozzák a békesség országát: ott találják meg azt. Ha az élet küzdelmeiben megfáradnak és uj erőt ohajtnak a maguk számára: ott találják meg azt. Ha a szenvedélyek tüze égeti lelkűket és elepedt szivük enyhületet óhajt: ott találják meg azt. Békesség, nyugalom, pihenés, enyhület: mind, mind együtt van az Isten hajlékában, ahol azonban mi csak kevés idejét tölthetjük életünknek. Az idvezültek mintha mindig templomban volnának. Éjjel és nappal szolgálnak az Urnák és lelkűk nyugalmát nem zavarja többé földi szenvedély. A tökéletes és igaz boldogság az örökös osztályrészük. Boldogságra törekszünk földi életünkben is. Ezt azonban ide lent csak ideig óráig találhatjuk meg s még az sem lehet mindig zavartalan. Ott fent az örök boldogság várakozik reánk: legyen tehát czélunk az idvesség országa.

Miért? Miért ilyen boldog az idvezültek élete? Megfelel reá a 87. vers: mert a Bárány... legelteti őket. A Bárány, a Jézus, és senki más. Boldog csak az lehet, aki egyedül a Jézusnak engedelmeskedik. Mennél jobban átadjuk magunkat Jézusnak: annál boldogabbak vagyunk már e földön is. A baj ott van, hogy mi nem csak Jézusnak engedelmeskedünk. Engedjük, hogy egyéb is “legeltessen” minket. Engedjük, hogy a Sátán uralkodjék rajtunk. Engedünk szenvedélyeinknek, hiúságunknak, nagyravágyásunknak, telhetetlen- ségünknek stb. stb. Mennél inkább ellentállunk ezeknek, — mennél több teret engedünk életünkben annak, hogy a Jézus uralkodjék abban: annál boldogabbak leszünk. E földön tökéletes mértékben nem tudjuk ezt elérni. Éppen ezért nem is lehet tökéletes boldogságunk. Ott fent azonban egyedül Jézus uralkodik, ott tehát tökéletes boldogság van. E tökéletes boldogságot csak a Jézussal tudjuk elérni.

Ezt a leckét kidolgozta:

Nt. Melegh Gyula McKeesporti ref. lelkész.