Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-06 / 1. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. magyarnak kisírni sem szabad” (Tompa.) Azután visz- szajött Amerikába. Az Amerikai Egyházban folytatta a munkát. Az Ohio-Synod Miamisburgban (Ohio) tar­tott gyűlésén mély hatású előadásban számolt be a ma­gyarok, különösen az elszakított magyarság helyzeté­ről s kérte porig alázott, szegény nemzetünk anyagi és erkölcsi, keresztyéni segítését. Az ősz folyamán korát meghazudtoló friseséggel járt, utazott, beszélt és leve­lezett és mindezt a magyar hittestvérekért! És mindezeknek betetőzéséül — hogy végre tulaj­donképpeni thémámhoz érjek — Dec. 13-án este meg­látogatta a daytoni magyar gyülekezetét, hogy beszél­jen és buzdítson és hogy a magával hozott képeket be­mutassa. Láttuk megjelenni a vásznon a gályarabokat, Lorántffy zsuzsánnát, az ősi református végvárak is­koláit, templomait, a szomorú jelen waggonlakóit s a gyönyörű Budapest igéző panorámáját. Elröppent lel­künk a magyar Hortobágyra, hol kurúc hajdúk nagy magyar álmait suttogja a szellő, -— mely végigcsókolja a végtelen pusztaarcát. S közben hallottuk egy ősz fér­fiú beszédét. Minden szava szeretet volt. S olyan jó volt ezt nekünk hallani! Hogy minket, kik egymást és ma­gunkat nem birjuk megérteni, egy idegen nemzet fia megért, biztat, segít és szeret. Hogy ő megérti a mi fáj dalmainkat s együtt tud repülni a mi sajátságos, mes­szi keleti pusztákról hozott lelkünk forró álmaival... S hogy ő értünk munkálkodik, és áldozza fel idejét, kényelmét... miérettünk, szegény bűnös, szenvedő és beteg Nem zetér, Annak nevében, aki a bűnösök Barát­ja s a világ Megváltója! Milyen fájó és mégis milyen felmagasztositó volt tőle hallani, hogy tartsunk össze, hogy szeressük egy­mást. És egyben milyen sokat jelent ez számunkra. Utakat mutat meg, melyeket eddig elhanyagoltunk, hogy “hiábavalóság ösvényein járjunk” s megtanít ar­ra, hogy az Élet nagy titka olyan kevés, hogy egy gyer­mek szivében is elfér: egy kicsit több hűség, hit, re­mény és szeretet... Magyar testvéreim, ez az amit mi oly sokszor el­mulasztottunk. Nem intő példa-e szá munkra, kik egy­más gyülölésében tudunk csak versengeni sokszor? Mit érdemiünk mi mennyei Atyánktól, ha tovább folytat­juk a minden idők tipikus magyar politikáját: az egy­más közötti versengést? Hiszen úgyis testvértelen, sa­játos, faj vagyunk, nincs rokonunk, nincs barátunk mert: “Néma gyermek minden kis magyar S a nagy világ nem érti a szavát... (Kosztolányi.) Krisztus azonban megért bennünket. S ő adta nekünk Dr. Goodban az ő szeretetét — s csak annyit kellene adnunk cserébe, hogy értenénk meg végre mi is kissé jobban a Krisztust!... Egy jellemző képpel fejezte be Dr. Good az előadá sát. Az irgalmas samaritánussal.” Európa szenved s éppen az ártatlanul eltiport gyengék élete csupa fáj­dalom. S ennek az elrontott, tönkretett Európának ha­talmasai, úgy cselekesznek, mint az említett példázat­ban a pap és lévita: “aki azt látván, elkerülé.” S akkor jő az idegen, a samaritánus. Jő és bekötözi a sebeket, ápolja a beteget, vigasztal és segít.” — Nézzünk közül a mi saját egyházi életünkben. Hát mi volna az, hanem támogatna bennünket az Irgalmas Samaritánus áldott, segítő keze? — Lapunk van, melyet nagy áldozat ho­zatallal, tart fenn a Reformed és a Presb. Ohurch, (csupán azért, mert saját híveink elhanyagolják,) egy­házainkat segíti, ifjúságunkat tanítja s otthoni szen­vedőinket sok esetben az éhenhalástól, évszázados isko­láinkat a kényszerű bezáratástól menti meg az Irgal­mas Samaritánus... Mit kap érte? Bizonyára beláthat­juk, hogy földi jutalmat egy pennyt sem. — De áldást: jutalmat a mennyekben. S megérdemli érte részünkről a gyengébb, a támogatott testvér teljes, meleg és bi­zalomteljes szeretetét. A magyar faj ezer éve ott áll az Élet kapuja előtt. De valahányszor nyitva volt ez a kapu, vagy egymás közt tülekedtünk, vagy aludtunk. S mikor be-bezárult az ajtó, csak akkor kezdtük el az elkeseredett dönge- tést. Legyen ennek vége! S hiszem, vége is lesz. Mikor majd: “Majd Élet kapuja fénylőn kitárul S vár ránk a béke, szeretet s öröm...” jf: % % Ennyit magunkról. S még annyit, hogy az egy­ház; élén apostoli buzgóságu lelkészével, figyelemmel, megértéssel és hálával fogadta Dr. Good előadását, majd a helybeli Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet nevé­ben, Bangha Mária által átadott gyönyörű virágcsokor­ral fejezte ki szeretetét és háláját az ősz férfiú iránt. Legyen emlékezetes és tanulságos ez az este. És nefeledkezzünk meg arról, hogy mi Dr. Good tevékeny szeretetében és meleg szivében megbecsülhetetlen aján dékot kaptunk Istentől, mely nagy ajándék kell, hogy megtanítson bennünket a szeretetnek, áldozatkészség­nek és köztünk az Ur országának komoly és hűséges munkálására. S a mi Urunk Istenünk áldjon meg minden nemes embert, ki minket észrevesz, segít és szeret... Viszont magunknak csak azt kérjük, hogy az ilyen áldott ön­zetlen szeretetért, mely Dr. Good egész életéből felénk sugárzik, — tanítson meg bennünket a Menynyei Atya, Szent Fia által, a jelenleginél több szeretetne. S higyjétek el, magyar református testvéreim, ez és egyedül csak ez leend az annyira várt s annyiszor elkésett magyar Jövendő kulcsa! ___________________ VERHOVAY SEGÉLY EGYLET HAZLETON, PA. Alakult 1886. évben. Az Egylet 1910 év óta AZAZ KÉTMILLIÓ - ÖTVENÖTEZER DOLLÁRT FIZETETT KI HALÁLESETI SEGÉLYEKRE. Gondolt-e ön is arra, hogy ha holnapra meghalna, mi lenne * családjával??? Keresse fel a legközelebbi fiók titkárát vagy írjon a fenti címre, s kérdezze meg, hogyan biztosíthatja magát betegség és halál esetére. Tegye meg ma, lehet, hogy holnap már KÉSŐ LESZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom