Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-15 / 28. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Nekünk a mostani viszonyok között az a legnagyobb kötelességünk, hogy igyekezzünk megbizonyita- ni, hogy a testvérszeretetért, testvér szeretetünk s az a törekvésünk a hála, hogy mi általunk is épüljön Istennek országa! Itt még csak kívánjuk megemlíteni, hogy gyülekezeteink kicsi dolgokkal ne forduljanak e bizottság elé. Ez a bizottság teljesen megfelel a kon vent belmisszió bizottságának. Ha meg van az egyházmegye, tulajdonképen az egyházmegye utján kellene felterjeszteni minden kérelmet, minden előterjesztést. Erre az egyház- megyei szabályzatban föltétlenül gondolni kell. összevissza nem mehetnek ezek a dolgok, amint menni akartak, mig a felsőbb hatóság teljesen hiányzott. A belmissziói bizottság gyűlése három napos volt. Egy estve azonban le volt kötve a külmisszió bizottság gyűlésére. Ez a bizottság is Tiffinben gyűléseit. Könnyekig megható látvány volt, amikor 15 ifjú ember és leány indult el Khinába és Japánba, hogy betöltsék Jézusnak a parancsolatát! Tettünk- mi már valamit ezeknek a misszióknak az érdekében? Hozzájárultunk-e ahoz, hogy messze kiterjedő bel- misszói munkát folytasson egyházunk és ilyan külmiis- szió munkát végezen, amelyről a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak mindentéren? Nem tettünk ezen a téren semmit! Jézusnak a parancsolatát pedig ezen a munka mezőn is be kell töltenünk! Vajha ne csalódnék Jézus azokban a reményekben, a melyeket hozzánk fűzött! Kalassay Sándor *) A kinevezésnek mindnyájan örvendhetünk. Talán senki a működő magyar lelkészek közzül nem alkalmas annyira e súlyos fáradalmakkal egybekötött nagyszerű missioi munka végzésére, — mint Nt. Borsos István lelkész ur, kinek égő buzgosága és szent lelkesedése mindnyájunk csodálkozását váltotta ki. Apostoli igehirdetői tisztségével járó utazásai közben hisszük hogy nagy szolgálatokat teend Nt. Borsos lelkész ur az egyházi irodalom és az árvaház ügyének is. Szerk. Árvaházi hírek. SEGÉLYKIÁLTÁS A MESSZE TÁVOLBÓL. Mikor a tengeren akármilyen ok miatt bajba kerül valamely hajó, — azonnal kiküldi a táviró az S. O.S. segélykérő jelet. Azok a hajók, amelyek a közelben vannak, igyekeznek a segítségre. Ilyen jelnek tekintem azt a levelet, amelyet a napokban kaptam Kanadából. Egy magyar asszony a messze tartományból ir hozzánk, hogy özvegyen maradt négy kis gyermekével, akik közül a legkisebb csak ki- lencz hónapos. Közelben nincs senki amileink közül, aki segíteni tudna. Arra kér, hogy valamilyen formában igyekezzünk neki segítséget nyújtani. Azt kéri, hogy havi pénzsegélyt küldjünk. De ez a mi viszonyaink között szinte lehetetlen hacsak a magyar testvérek meg nem hallják ennek a szegény özvegy nek, ezeknek az árváknak a jajjkiáltását. Az volna a legjobb segítség, ha elhozathatnánk ő- ket ide. Itt az asszony is könnyebben kapna munkát, a gyermekek pedig megnyerhetnék a kellő tanítást és nevelést. A mi magyar népünk sok jót cselekszik szinte nap- ról-napra. Minden eddigi adományért hálás szívvel kérjük a mi testvéreiket, hogy e Kanadai Család segítésére szánt szives adományaikat küldjék be hozzánk. Ezt az alapot külön kezeljük és róla igy számolunk el! Szeretnénk, ha annyi összeg begyülne, hogy őket még a kemény hidegek beállása előtt elhozathatnánk ide az intézetbe ! Ezt másként nem tehetjük meg, mintha testvéreink mellettünk állanak! SEGÉLYKIÁLTÁS A KÖZELBŐL. Mikor az egész Amerika a Szabadság napját ün- nepelte, akkor jött hozzánk egy szegény családnak a kérése. Az édes anya Cressonban a tüdővészesek kórházában. Otthon egyik kis bánya telepen van az édes apa hat gyermekkel. De már az édes apa is annyira bent van a tüdővészben, hogy föltétlenül szükség van arra, hogy őt is elvigyék ebbe a korházba.. De mi lesz a hat gyermekkel.? Az édes anya azt Írja, hogy szinte beleőrül abba, ha erre a kérdésre meg akar felelni.. Mit tehetnénk mást, minthogy kedvezőleg intézzük el a hozzánk érkezett folyamodványt, bár ezek a gyermekek nem árvák. De hogy a kedvező intézkedést tényleg meg is valósíthassuk: ugy-e-be látja mindenki, akinek szive van, hogy csak úgy tehetjük meg, ha mindenki pártfogó szeretetébe fogadja ezt az intézetet, a- mely minden jajjkiáltásnak a felfogó állomása! Vájjon nem volna-e lehetséges, minden mi nehéz viszonyaink mellett, hogy ennek a Pennsylvaniai bányász családnak a javára is külön-külön adományokat küldenének nekünk a mi testvéreink ? Erre a célra is külön alapot nyitunk s kérjük a mi testvéreinket, — különösen a bányász családokat, hogy vegyék pártfogásukba ezt a szegény családot. Ha mi a gyermekeknek itt helyet adunk: az édes anya és az apa abban a helyzetben lesznek, hogy könnyebben várhatják sorsuknak a fordulását, akár az életre, akár a halálra! Vajha a két alapra minél nagyobb dományok be hozzánk! Cim : Rév. Alex. Kalassay Box 112, Ligonier, Pa. AZ ELSŐ ÉV VÉGÉN. Midőn az első évnek a végéről visszatekintek az egy évi munkára: a szivem hálával telik meg, mert sok és felemelő jelét láttam annak, hogy mi a testvéreink áldott szive mit tud cselekedni! A midőn köszönetét mondok minden testvéremnek s kérem a további szives támogatást: jelentem, hogy egy összefoglaló jelentést adok ki, amely egyszersmind számadás is lesz a munka minden fázisáról! A jelentést az egyházaknál és egyesületi osztályoknál díjtalanul lehet megkapni. Egyedül azt kérjük, hogy igyekezzék mindenki arra, hogy minél több jót cselekedjék s igy várja Istennek irgalmát és kegyelmét. Kalassay Sándor árvaatya.
