Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-16 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 I A NEW YORKI REFORMÁTUSOK ÖRÖMNAPJA. * *****************************-X***4f-****************************-X-*******-X-******************^ örömnapnak mondom Nov. 29-ét, a há­laadás napját, mert ez a nap tényleg az örömnek volt napja a newyorki és hiszem hogy az egész amerikai reformátusság szá mára. Ezen a napon volt ugyanis Nt. Dr. Ta­karó Géza newyorki esperes-lelkész úrnak beiktatása. A gyülekezet tagjai mindent elkövettek, hogy nagynevű lelkészüknek beiktatása minden tekintetben megkapó és szép le­gyen. Ez a buzgóságuk teljes mértékben sikerült is. Mi, akik részt vettünk a beik­tató ünnepségen igaz szívvel teszünk bi­zonyságot erről. A beiktató ünnepség este hét órakor vette kezdetét. A szép 69 utcai templo­mot egészen megtöltötte a buzgó hívek serege. Nagyon vonzóvá tette a templo­mot a sok-sok virágcsokor. A legnagyobb csokrot a Nőegylet ajándékozta. Gyönyörű csokorral kedveskedett Somogyi Jánosné, Medve Jolánka, Jászoly Mariska, Martin Piroska, Garan Lajos és Vitárius Gyula. Ebbe a szép keretbe aztán gyönyörűen il­leszkedett a beiktató ünnepség. A gyülekezeti ének után Nt. Csepke István, chrome-i lelkész aki a független egyházakat képviselte a beiktatáson, bib­liaolvasással nyitotta meg az istentisz­teletet. Az imádság szárnyán Nt. Thegze László passaici lelkész emelte fel szivün­ket az örökkévaló Isten felé. Majd az új lelkész Nt. Takaró Géza tartotta meg ün­nepi beszédét, János apostolnak Mennyei Jelenésekről Írott könyve 21. részének 1, verse alapján: “Ezután láték új eget és új földet.” Beszédében Harding elnök úr hálaadás­napi felhívásának eme szavaiból indult ki: “Egy nagy válság következményeinek ár­nyékában élünk.” Művészettel, azzal a nagy művészettel, amellyel ő tud beszél­ni, tért át azután beszedőnek gerincére, arra, hogy miképpen szabadulhat ki a mai világ eme nagy válságból és miképpen lát­hatja meg az új eget és az új földet? Meg kapóan mutatott rá arra, hogy csakis új emberek által, hivő, komoly keresztyén lelkek által! Itt emelte ki azután az ő munka programmját, amely nem lehet más, mint Isten segítségével tanítványo­kat gyűjteni Krisztus számára. Éhez a munkához kérte a gyülekezet megértő szeretetét. Igazán nagyon sajnálom, hogy nem sa­játítottam el a gyorsírás tudományát, mert igy csak gondolatmenetét tudom vissza­adni a beszédnek. Másfelől azonban igaz, hogy ha papírra tudnám is vetni a beszé­det, — akkor se tudnám elérni a szivek­nek azt a megmozdulását, amit Takaró lelkész úr elért, mert az ő előadását nem tudnám hozzáadni a beszédhez. Ez pedig nagyon fontos Takaró lelkész úrnál, mi­vel ő szivének egész melegét, egyéniségé­nek teljességét adja beszédeiben. Nehéz feladat várakozott a nagyszerű ünnepi beszéd után Nt. Tóth Sándor lan- casteri professzor úrra, aki a hivatalos egyház nevében iktatta be Takaró lelkész úrat. Tóth Sándor professzor úr azonban, mint mindég, úgy most is gyönyörűen ol­dotta meg a nehéz feladatot. Beszédének központja Pál apostol troási látomása volt. Mikor ugyanis nagy minziói munká­jában Pál apostol Troásban volt, — egy éjszaka látomást látott. Egy Macedóniai férfit látott, aki igy kérlelte őt: “Jer által Macedóniába és légy segítségül nékünk!” — Az amerikai reformátusság vezetői is ezzel a kéréssel fordultak Takaró lelkész felé, amikor őt megismerték, hogy jöjjön át Amerikába és legyen az ő segítségük. Megköszönve azt, hogy ő meghallgatta a kérő szót, munkájára Isten áldását kérte és beiktatta esperes — lelkészi állásába. Végül Nt. Laky Zsigmond new-bruns- wicki lelkész úr, aki a presbiteriánus lel­készek nevében volt jelen az ünnepségen, megáldotta az új lelkészt és gyülekezetét. Boldog örömmel énekelte a nagy gyüle­kezet a záró éneket 137 dicséret 6 versét és a Himnuszt. Nagyban emelte az ünnepség szépségét Sámson Mária opera énekesnő és Szántó Gáspár továbbá Szántóné pávai Sidó Etel­ka operai énekesek énekelőadásai. Mielőtt átmennék az ünnepi vacsora leírására, hadd Írjak néhány sort Nagy­tiszteletű Takaró Géza espereslelkész úr eddigi életéről. 1881 dec. 4-én Izsákon született Pest vármegyében, mint tizenhárom testvér kö­zül a hetedik. A középiskolát Kecskemé­ten, a theologiát pedig Budapesten végzi el. Majd Edinburgban, Skóciában folytatja tanulmányait. Itt úgy elsajátítja az angol nyelvet, hogy később mint az egyetemes magyar református egyház képviselője, a nagy nemzetközi konferencziák egész so­rozatán vesz részt Német, — Francia — és Olaszoországban, Skóciában, Angliá­ban, Sveicban, Belgiumban és Dániában. Fő munkásságának központja azonban a Budapest — Kőbányai gyülekezet és a magyarországi belmissziói mozgalmak. Mielőtt Budapest — Kőbányai lelkészi ál­lását elfoglalta, Rákospalotán volt segéd- lelkész és Budapesten vallástan ár. A vi­rágzó kőbányai gyülekezet az ő odaadó munkásságának gyümölcse. Családot 1912-ben alapit. Széleskörű irodalmi munkásságot fejt ki. Nagyobb művei. Egyiptom és: Igazi középpont. A traktátusoknak egész soro­zata kerül ki tolla alól. Szerkesztője az Igazgyöngyök-nek a budapesti Egyházi Értesítőnek, a Reformációi Emlékkönyv­nek, az Országos Protestáns Árvaházi Naptár-nak, stb. Ily nagy elfoglaltsága mellett is tud magának időt szakítani a tudományos ku­tatásra. Pál apostol útjait tanulmányozva, bentazza Szíriát, Palesztinát, Arábiát (Petreáig). Majd Egyiptomban tesz egy nagyszabású utazást. Ilyen széleskörű egyháztársadalmi és tudományos munkásság után a konvent őt küldötte ki Amerikába, a magyar re­formátus egyházak ügyeinek rendezésére. Ettől kezdve már ismeri az amerikai re­formátusság az ő munkásságát. És adja Isten, hogy nagyon sokáig részese lehes­sen az ő buzgó munkásságának. Méltóképpen ünnepelte tehát a new­yorki magyarság Takaró lelkész urat beiktatása alkalmával. Amint föntebb jeleztem a templomi ün­nepélyt társas vacsora követte, az egy­házi tanácsteremben. A vendégek 160-an voltak a vacsorán. A rendezők sajnos nem tudtak több helyet- biztosítani. A beiktatási ünnepségen szereplő lel­készeken kívül a társas vacsorán is, jelen volt még Nt. Ludmann Sándor Bridge­porti lelkész, továbbá Nt. Kovács Béla, Nt. Harsányi László lelkészek, Nt. Ko­vács Ferenc bloomfieldi theologiai tanár és e sorok Írója. De ott volt a new-yorki magyarság színe java is. A toast mesteri tisztet Berkó D. Géza főgondnok az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője töltötte be. Utána Ludmánn Sándor bridgeporti lelkész köszöntötte az új lelkészt. A new-yorki magyar konzulá­tus nevében — a Washingtonban lévő fő­konzul megbízásából — Sárossy titkár beszélt. Az Amerikai Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke, Kiss Emil bankár az általa képviselt hatalmas testület nevé­ben mondott üdvözlő beszédet. A Szabad­ság részéről Horváth József, new-yorki szerkesztő beszélt. Majd az amerikai ma­gyarság ismert alakja, a konvent ügyésze, Dr. Czukor szólalt fel. A*z Amerikai Vö­röskereszt üdvözletét, amelynek az új lel­kész buzgó harcosa, Kende Károly tolmá­csolta. Én azonban mégis legjobban örül­tem a new-yorki másik gyülekezet, a 116. utcai egyház gondnokának, Pongó Zsig­mond főgondnak úrnak, beszéde felett. Hiszen az ő, és Nt. Harsányi László lel­kész úr jelenléte azt jelenti, hogy ezután a new-yorki magyar reformátusság éle­tében egy új korszak kezdődik, a szeretet és megértés jegyé ben. Üdvözlő táviratokat küldtek Kövér Sán­dor az Amerikai Ref. Szövetség elnöke Father Beneventura, Alexy Lajos konzul, Nagy Emil betlehemi, Dr. Szilágyi phila­delphiai és Dr. Nánássy perthamboyi lel­készek. Az amerikai magyar követség tanácso­sának Dr. Pelényi János úrnak leveléből hadd idézzek néhány sort. Ő ezt Írja Ta­karó lelkész úrról: “Ha személyesen le­hetnék jelen az ünnepélyen, úgy elsősor­ban az egyháznak gratulálnék, hogy sike­rült nekik oly kiváló tehetségekkel biró lelkipásztort vezetésükre megnyerni.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom