Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-16 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 szeretet, mely lehet védő bástya, ha jő a gyarló emberi támadás és a szeretet, a mely támadó fegyver is lehet, ha az Isten országának ügye úgy követeli. “Nem azért jöttem, hogy veletek együtt gyűlöljek, hanem, hogy veletek együtt szeressek.” mondotta volt a bölcs Sopho­kles. Ezekkel a szavakkal kell belépnünk közéjük is s azután a Krisztusi szeretet utján haladva, ténykedé­sünkkel visszanyerni őket az anyaszentegyház számára. Visszaszerezni számukra magyar kálvinista voltukat.... Magyarokról Írtam — magyaroknak! Erdélyi ma­gyarokról, akik a szenvedésben eggyé lettek egyházuk falai között és a amerikai magyar reformátusokról, a kik, mert békésen élhettek, meghasonlottak önmaguk­ban. Igaza volt Ady Endrének: Ne legyen egy fél perez nyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk! “Csat­lakozott magyar kálvinista testvérem, még nemkéső! Ha van benned még valami is a régi hitből, az öntuda­tos magyar kálvinista múlt emlé kezetéből, várunk, gyere vissza, a szeretet megbocsájtó hajléka fog fo­gadni, sőt még mi is közzéd megyünk s csak arra kérünk hogy a szeretet által hallgass meg bennünket s akkor biztos, hogy miénk leszel újra! Dayton,0. Vasady Béla volt debreczeni református theológus: jelenleg a Central theological Seminary hallgatója, ******************************************** JÁR ÖNNEK MÁR A MI SZÉP REFORMÁTUS LAPUNK? Ha még nem jár, — kérjen belőle mutatványszámot, vagy rendelje meg azt azonnal. Előfizetési ára egy egész évr'­KÉT DOLLÁR (•*************** VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Dec. 17-re. x-*************** Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész. **************** ♦-------------------------------------------------------------------------------4 Jézus barátai és ellenségei között. Luk. X. R. 38-42 v. XI. R. 42-44 és 53, 54 versek. Aranyige: ‘ Ti én barátaim lésztek, ha azokat cse- lekedénditek, melyeket én parancsolok néktek.” Ján. XV. R. 14 v. Jézusnak valamint volt sok barátja, éppen úgy volt sok ellensége is. Barátai voltak az alázatosak, kik nem szégyenelték az ő általa hirdetett igéket a saját életük­ben megvalósítani. Ellenségei voltak a kevélyek, kik a külsőségekben eleget tettek a vallás követelményei­nek, de haliami sem akartak arról, hogy a náluknál sze­gényebbeket vagy alacsonyabb sorsuakat magukkal egyenlőeknek tekintsék. Az ellenségek leginkább a tár­sadalom felső osztályából kerültek ki, kik hatalmukat féltették tőle. Barátai voltak a társadalom minden osz­tályában, pl. Johanna Herodes udvarában, Nikodemus a farizeusok közzül és igen sokan a nép fiainak egy­szerű kis otthonaiban. Az életben nagy segítségre vannak úgy a barátok, mint az ellenségek. Jézusnak is nagy segítségére vol­tak barátai. A Bethán ai három testvér hajlékában sok­szor talált pihenőre. Tanítványai is könnyebbé tették munkáját azáltal, hogy mindig vele voltak. De segítségére voltak az ellenségek is. Legszebb mondásainak és beszédeinek jó részét ők inspirálták. Továbbá türelme, jjellemének nagysága, bátorsága, az Atyához való hűsége éppen velők szemben nyilvánult meg s lett követendő példa mindnyájunk számára. Mai leckénkben látjuk úgy a barátok, mint az el­lenségek között. A baráti háznál látja, azt, hogy Márt- hának a szemrehányása nem rosszindulatból fakad, azért szelíden magyarázza meg, hogy a legfőbb jót többre kell becsülnünk a föld javainál. Milyen más az ellenségek között! Tudja, hogy el­lenségeinek kifogásai rossz indulatból fakadnak, de javokat is akarja s ezért leplezetlenül, bátran tárj a eli- bök gonoszságaikat. Bár a tizedet megadják mindenből, de elhanyagolják a legszükségesebb dolgot. Nem gya­korolják a szeretetet, elsők akarnak lenni a gyülekezet­ben, tehát nem alázatosak. Tekintsük meg magunkat, hogy mi barátai, vagy ellenségei vagyunk-e Krisztusnak? Nem vagyunk-e ke­vélyek?! Nem nézzük-e le embertársainkat? Néhány évvel ezelőtt nagy csoport nép állott egy nagy templom előcsarnokában, várva a bebocsáttatást és elhelyezést. Az ajtónálló a jól öltözött és gazdag ki- nézésüeket bocsátotta előbb be és az első padsorokban adott nekik helyet, a szegényebb kinézésűekkel alig látszott törődni. Volt a tömeg között egy kopottas öl- tözékű öreg ur is, kinek szintén saját magának kellett helyet keresnie. Mily nagy lett azonban az ajtónálló meglepetése, midőn az Istentisztelet után a templomból kimenet a nép a kopottas ruhába öltözött öreg urban Sherman generálist üdvözölte és örült, ki közelébe fér­kőzhetett. Barátja volt e az ajtónálló Jézusnak? Miért nem? Éljünk úgy, hogy Jézus barátjainak fogadjon el bennünket. Ne legyünk személyválogatók, legyünk alá­zatosak. Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidoglozta: Nt. Urban Endre buffalói ref. lelkész. LITHOGRAPH CO.

Next

/
Oldalképek
Tartalom