Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-04 / 44. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A McKeesporti nagy per. XI. Közlemény. Nagypéntek. — Jezerniczky Aladár vendégszereplése. — Ügyvéd kézben. — A polgármester közbelépése. — Husvét. — Az első tárgyalás. — A második tárgyalás. — Látogatás a bírónál. Elközelgett tehát nagypénteknek és husvétnak ünnepe. A levegő tele volt óh nem Halleluja szóval, hanem: puskaporral. Bizonyosat nem tudott senki sem, de érezte mindenki, hogy valami hallatlan dolog fog történni. Engem egyre ostromoltak, hogy tegyek valamit annak megakadályozására. De hát lehet-é védelmi intézkedést tenni akkor, amikor még azt sem tudja az ember, hogy mi ellen védekezzen? Nyugodtan végeztem napi teendőimet és vártam. Nagypénteken délelőtt is csöndes lélekkel készül- gettem az ünnepi beszédre, amikor jönnek hozzám és jelentik, hogy valami készül, mert az ellenzék tagjai közül senki sem ment be a munkába! A nagypéntek délelőtti Istentisztelet nem szokott nagyon népes lenni. Valószínűleg igy van ez Amerikában másutt is. Hivatalosan nem ünnepnap, a gyárak dolgoznak és az embereknek munkába kell menni éppen úgy, mint máskor. Főleg csak az asszonyok jönnek el, megtartva az ősi szokást: fejükön fekete kendővel... Már t. i. akik a tisztes fej kendőt Amerikában sem cserélték föl a kalappal. Jezerniczky McKeesporton. Elközelgett az Istentisztelet megkezdésének ideje is. Még 11 óra előtt voltunk egy pár perczczel, amikor fölindulva jön be hozzám egy pár asszony: tiszteletes ur, tessék jönni, mert valami idegen papot hoztak a templomba. Alig mondják ezt: mindjárt föl is hangzik a templomban a kezdő ének... Senki sem csudálkozhatik rajta, hogy ha engem is elfogott az izgalom. Vettem a palástomat és mentem a templomba. Amint fölmegyek, ott látom ülni az én helyemen az én lelkésztársamat, aki csak pár héttel azelőtt keresett föl engem baráti levéllel, ott látom ülni az én helyemen Jezemiczky Aladárt. Nálunk igen erősen beépített Urasztala van a templomban, de talán még az is remegett, amint saját magam fékezésére megfogtam a szélét és rászólottam a szemérmetlen betörőre: Jezerniczky tiszteletes ur, ebből a templomból tessék azonnal távozni! Az ember vörös lett, mint rák, de pár pillanatnyi habozás után fölállt és lement az emelvényről. Tovább én már csak annyit láttam belőle, mintha le akart volna telepedni az első padban. De aztán, amint később mondották nekem, valósággal futva menekült a templomból, kisérve az akkorára már kitört indulat csufondá- ros szidalmaitól. Nehány hétig még itten kóválygott, élvezve pátrónusának és ide hozójának, Sebestyén lelkésztársamnak vendégszeretetét. Azután eltűnt, hogy tovább haladjon végzetes utain s hallomásom szerint most Harrisburgh tájékán téritgeti a magyar reformátusokat az episzkopális akiokba. Én elfoglaltam a helyemet, hogy tovább folytassam az Istentiszteletet, bár nyilvánvaló volt, hogy ez minden egyéb, csak nem Istentisztelet. Természetesen nem is ment. A már előbb megkezdett énekből talán egy sor ha elhangzott még s a feszült izgalom kitört. A templomban tumultus támadt, amely nemcsak szavakban, hanem tettlegességben is megnyilvánult. Az Istentiszteletet folytatni képtelenség volt. Ezt megállapítottam s ki jelentetve, hogy nem lesz Istentisz telet, a templomból távoztam. Amikor ezt a hallatlan esetet később egyik barátomnak elbeszéltem, nevetve jegyezte meg: szerencséd, úgymond, hogy abban a nyomorult emberben nem volt annyi erkölcsi bátorság, hogy bent maradjon. Mit csináltál volna, ha nem megy ki a templomból? Hát bizony valószínű, hogy akkor még furcsább dolgok történtek volna. A mieink közül férfiak alig voltak a templomban, mig az ellenzék tagjai talán az utolsó emberig együtt voltak. Lehet, hogy helytelenül jártam volna el, de bizonyos, hogy akkori lelki állapotomban semmiesetre sem engedem Jezerniczky barátunkat fungálni. Jó szerencse, hogy a mieink nem voltak templomban, mert akkor nincs ember, aki a vérontást megakadályozza. Egy közülünk való nőt igy is, tettlegesen bántalmazott az egyik ellenzéki vezető ember, amiért aztán polgári eljárás lett folyamatba téve. ügyvédi megbízás. További okoskodásnak és türelemnek nem volt immár semmi helye. A templomi botrányos jelent után két órával már Pittsburghban voltam és megbízást adtam Keller ügyvédnek, hogy szerezzen a részünkre jogi védelmet és biztonságot. Az ő mestersége, ő tudja, hogy mit kell csinálni. Keller ügyvéd közölte velem, hogy neki tudomása van erről a dologról s azt is tudja, hogy az ellenzék akarja a törvényes eljárást megindítani olyanformán, hogy “injunctiont” kér ellenem. Azt ajánlotta, hogy jobb lesz, ha engedjük őket cselekedni. A dolog érdemére nézve úgyis mindegy, hogy melyik fél kezd. Megfogadtam a tanácsát és vártunk. A polgármester közbelépése. A husvét. Nagypénteken és husvét szombatján este teljes rendben folyt le az Istentisztelet. Az ellenzék tagjai természetesen nem voltak jelen. Husvét szombatján este a nőkön kívül 30-35 férfi volt a templomban. Istentisztelet után a nők haza mentek, a férfiak azonban együtt maradtak a gyülésterem- ben, tárgyalva az eseményeket. Ott beszélgettünk, amikor megérkezik egyik egyháztagunk. “Az ellenzék tanyájáról jövök, mondja, akik holnapra megint botrányt akarnak csinálni. Megmondták nyíltan, hogy ha embervér folyik is, akkor is megakadályozzák a holnapi Istentiszteletet.” És ez nem volt ám puszta szó, amint igy elbeszélve, gondolhatnánk! A nyilvánosság előtt nem akarom névszerint megnevezni, de nagyobb bizonyosság oká
