Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-09-16 / 37. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

A McKeesporti nagy per.

*

*

*

*

*

*

*

*****************************-»**********************************************.X.*****íy{.í{.***4{.^

V. Közlemény.

Sebesyén.

Jeleztem, hogy az 1921. November 20-án tartott közgyűlés után, amely gyűlésen a gyülekezet elfogadta a Tiffini egyezményt, megnyugodott mindenki. Jele és bizonysága ennek az, hogy a határozat ellen senki sem jelentett be fellebbezést, noha annak idején az erre vonatkozó figyelmeztetést megtettem. A magyar ember természetében alapjában véve mindig ott van az alkotmányos érzék. Érezte és tudta mindenki, hogy a határozat alkotmányos utón, törvényes módon hozatott meg s azzal szemben a kisebbségnek egy kötelessége van csupán, hogy meghajoljon előtte.

Kivételek természetesen mindig voltak és lesznek: voltak ilyenek McKeesporton is, de több, mint egy hónapon keresztül, még ezek sem szólották semmit sem. És egészen bizonyos, hogy eszük ágában sem lett volna az, hogy egyházuk ellen támadjanak, ha nincs, aki folyton izgassa, bujtogassa őket. A bujtogatónak eme nemtelen szerepére vállalkozott az én lelkésztársam, előbb legjobb barátaimnak egyike, Sebestyén Endre duquesnei lelkész.

Sebestyen lelkésztársam ellen nem vétettem soha. Sőt inkább hálát adok Istennek, hogy az ő hivatali és magán életének előbbvitelére, sőt existenciájának biztosítására engem választott eszközül az Ur. Nem tartozik a nyilvánosság elé s én nem is akarok előhozakodni azokkal a részletekkel, amelyek nyilvánvalóan igazolják ezt. Ennyit azonban jogom volt elmondani s ezt a tényt megállapíthattam anélkül, hogy a régebben gyakorolt jócselekedet fölhánytorgatásának bűnébe essem.

Az én lelkésztársam azonban minderről elfeledkezett. Cinikus lélekkel tette túl magát nemcsak a hálá- datosság köteles érzelmén, amelyről pedig bizonyára szép prédikációkat szokott tartani kathedrájából, hanem a leik észi és egyéni tisztesség határain is.

Úgy a Magyarországi, mint az Amerikai Református Egyház, tiszteletben tartja azt az elvet, hogy egy másik gyülekezet békéjét, nyugalmát, területi épségét háborgatni egy lelkésznek sem szabad. A Magyar országi Ref. Egyház egyházalkotmánya szigorúan bünteti azt a lelkészt, aki ezt az elvet megszegi s ugyanez a gondolat jut kifejezésre az Amerikai Ref. Egyház egyházaikotmányában is.

Ezzel ellentétben Sebestyén lelkésztársam eleinte titkon s velem szemben egyidejűleg jóbarátságot színlelve, majd nyíltan lázitott, bujtogatott az én egyházam tagjai között. Később személyesen átjárt az én gyülekezetembe és itt házról-hazra jarva, folytatta a lelkészi állás tisztességével és méltóságával össze nem egyeztethető, tisztességtelen munkáját. Egyházam területén előbb szórványosan, majd rendszeresen lelkészi functiókat végzett s közben megtette azt, hogy egy mindenre kapható embert fölbiztatott, hogy az én egyházam templomába betörjön és az én helyemet erővel elfoglalja, amint arról később fogok részletesebben szólani.

Hogy ez a minősíthetetlen eljárása igazolásra szorul, semmi sem igazolja jobban, minthogy ő is igyekezett mentséget találni a saját lelkiismerete számára. Egyik legközvetlenebb hívétől tudom azt a hazug és roszhiszemü állítását, mintha én is ugyanazt cselekedtem volna Duquesneben.

A leghatározottabban visszautasítom ezt az állítást, amely nem egyéb, mint a rósz lelkiismert takarására fölvett álarcz.

Duquesnet éveken keresztül én szolgáltam ki 5 valamelyes részem nekem is van abban, ha Duquesne megerősödött. És Duquesneben vannak még számosán akik nem követik mindenben lelkészük példáját és a hála és szívesség bizonyos fokával gondolnak én reám És vannak sokan olyanok is, akik az egyház mestersé ges elszigetelésével sincsenek megelégedve s akik aztán valóban, gyakran fölkerestek engemet, hogy tanácsolnám őket. Tanácsom mindig az volt, hogy ők törvényes időben és módon megfellebbezték az egyház ide vonatkozó határozatát: maradjanak meg szigorúan az alkotmányos, törvényes utón, folyton megőrizvén és megtartván egyháztagsági jogaikat. Ez volt hozzájuk az esperes ur tanácsa is mindig. Legutóbb már a mckeesporti pör eldőlése után voltak nálam s ekkor mentem csak valamicskével tovább, amikor azt mondottam, hogy igyekezzenek a másik oldalon levő testvérekkel közvetlen érintkezésbe lépni és szeretettel, jó akarattal meggyőzni őket, hogy semmi értelme sincs annak, hogy magukat a többiek közül kiszakítsák stb. stb., — de soha, még csak gondolatomban sem fordult meg, hogy én Duquesneben házalni elinduljak és ott izgassak és bujtogassak. Sőt ellenkezőleg, már tudomásom volt Sebestyén lelkésztársam titkos munkájáról, amikor az ő távollétében egy sürgős keresztelés elvégezésére hívtak át. Elvégeztem ugyan a functiót, de kötelességemnek tartottam, hogy a keresztelési adatokat és a stóla dijat azonnal átszolgáltassam. Én az én lelkészi tisztességemről sem általánosságban, sem speciális esetekben, nem feledkeztem meg soha.

Sebestyén lelkésztársam elllenben igenis, elfeledkezett. Nemcsak a lelkészi tisztességről, hanem az egyé ni tisztességről is. Lapjában engem állandóan kisebbített, gúnyolt. Úgy Amerikában, mint odahaza igazta- lanul meghurczolt és rólam állandóan olyan hangon irt, amelyet úri ember sohasem enged meg magának.

És vajon miért mindez? Honnan lett Sebestyén lelkésztársamnak ez a nagy átváltozása? Hiszen nem