Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-08-12 / 32. szám

9 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. nyékét szárítanak fel azok az adományok, miket ez út­jában a püspök a mások nyomorúságán megindulni tu­dó irgalmas szívvel összeszedett. A szenvedés könnyei öröm és hála könnyekké változnak át nemsokára, mert legyen hála a jóságos Istennek és köszönet, elismerés a nehéz körülmények között is adakozni kész amerikai magyarság jo szivének, — a püspök amerikai útja az óhajtott siker eredményével végződött. A debreczeni kollégium mint a hit és tudomány menedékvára egye­lőre meg van mentve a Haza és az anyaszentegyház, a magyar faj jövendője számára. De minderről később írunk, mikor a püspök az ő gyűjtésének pontos száma­dásait elébe tárja az amerikai magyarságnak. Duquesnében a püspök nagyhatású predikáoziot tartott. A dolog természete szerint feszült érdeklődés­sel nézett mindenki az ő itteni magatartása és különö­sen hivatalos nyilatkozatai elébe. Sebestyén lelkész íz­léstelen az egész gyülekezetei megbotránkoztató és a püspök lelkében is mély visszatetszést keltő illetlen ma­gaviseleté daczára is püspök nem feledkezett meg az ő hivatalának méltóságáról, sem nem vesztette el higgadt ságát, hanem mikor Sebestyén lelkész öklével verte az urasztalát és durva modorban, elkékült ajakkal provo­kálta a püspököt, hogy érvényesítse hát conventi elnöki parancsoló szavát, ha tudja azt érvényesíteni a duques- nei gyülekezettel szemben, és parancsolja meg ezen re­nitens gyülekezetnek, hogy csatlakozzon a Ref. Church- höz: a püspök, elszomorodva lelkében, hogy ILYEN je­lentet kell átélnie egy amerikai magyar ref. [//ülekezet- ben, melyhez vendég gyanánt jött, — a következő, elő­re elkészített fontos nyilatkozatot tette: “Nagyon, nehéz az egyházak közötti Vitába be]|ití szólani akkor, amikor mindenkihez kérni jön az ember. Ha valakinek nem kedve szerint szólok azért ne zárja be szivét a szegények, árvák és özvegyek segítése előtt, amiért most apostoloskodom. Ha akkor, amidőn a magyarországi református egyházakat segíteni, ha akkor egyértelmüleg s egy­mást segítve kimondták és megvalósították volna a független amerikai magyar református egyház gondo­latát, a magyar református egyház mint konfesszioná- lis nemzeti egyház érdekeinek talán ez felelt volna meg legjobban. Erre azonban nem volt az egyházak többsé­ge hajlandó és képes. Segítség után kellett nézni. A se- jélyt készséggel kínálta a Reformed Ohurch. Vele meg­kötöttük a kielégítő tiffini egyezményt s az volt s most is az tanácsunk, hogy az összes amerikai magyar refor­mátusok ehez a denominációhoz csatlakozzanak, mert együtt lévén, nagyobb erővel és sikerrel tudják istápol- ni a nemzeti és konfesszionális érdekeiket. Ha a duques nei református magyar egyház a függetlenség alapjára helyezkedett, én a lelkiismeretén erőszakot tenni nem akarok, mert senkinek a hitén uralkodni nem szeretek. Ez ellenkeznék úgy általában a keresztyén szabadság­gal, mint különösen a protestáns lelkiősmereti szabad­sággal. Csak kérem, hogy békességgel és türelemmel nézzék a fejleményeket és sohase feledkezzenek meg a szeretet ama törvényéről, amely a hit és reménység törvényénél is erősebb. Szolgáljunk a szeretet törvényé nek mindnyájan, akkor áldottak leszünk.” A püspök nek ez a nyilatkozata minden félreértés nélkül helyteleníti a mai körülmények közt a független- kedési irányzatot, és ajánlja, mint egyedül helyes köve­tendő utat az összes amerikai magyar ref. gyülekeze­tekre nézve a Ref. Church-höz való csatlakozás útját. A püspök nyilatkozatára és egyébb fontos kijelen­téseinek méltatására lapunk jövő heti sz. ban fogunk visszatérni. Ezúttal még csak annyit kívánunk megemlíteni és hangsúlyozni, hogy a püspök a legnyomatékosabban hangsúlyozta a hétfőn, Aug. 7-én a pittsburgi ref. pa- rochián tartott hiv. conferenczián is, melyet Főt. Dr. Sonders kerületi Superintendenssel és a lelkészekkel tartott, — hogy ő és a Convent loyalisan állanak a tiff­ini egyezmény mellett és úgy a függetlenségi mozgal­mat, mint az episcopálistákkal való összeköttetés léte­sítését helytelennek, czéltalannak és szükségtelennek tartják. A püspök kijelentette azt is, hogy azok, a kik arra hivatkoznak, hogy ime a magyarorsz:'i;i ref. egyház is püspöki berendezkedettségti, épenugy mint az amerikai episcopális egyház, melynek aklába akarnák beterelni az amerikai magyar reformátusoknak egy pár gyüleke­zetét egyes lelkészek keleten, — megtévesztéssel dol­goznak, mert a magyarországi ref. egyház nem azon a pápistás, hierarchikus alapon álló püspöki egyház, a melyen áll az episcopális egyház. Ennek elég bizonysá­ga az is, hogy az episcopális egyház NEM ismeri el sem a Baltazár igazi püspökségét, sem egyetlen magyaror­szági ref. lelkésznek papi felszenteltetését, mig csak ez az episcopális egyház által újra végre nem haj tátik. Mindezekről lapunk közelebbi sz. ban írunk. Homesteadra, mint említők a püspök d. u. érkezett 20 automobillal mentek elébe magánosok és küldöttsé­gek. Majdnem négy óra volt, mikor a zsúfolásig meg­tölt templomba bevonult fehér ruhás lánykák serege között Dr. Souders supt. el jobbján a püspök és az ő papi kísérete. Az énekek elhangzása után a szertartá­sok egész rendjét a püspök végezte. Beszédének textu­sa ez volt: Jobb adni, mint venni. Predikácziojának végén megható szavakkal ecsetelte a hazai nyomort és vételen szenvedéseket. Kérte a jó szivek szerető segít­ségét az árvák, özvegyek, elhagyatottak és a küzdő sze­gény diákok számára. Majd kenetes szavakkal megál­dotta az egész gyülekezetét, melynek minden tagja lel­ke mélyében meg volt hatva a főpásztor remek beszéde által. Predikáczio után megkeresztelte a püspök a gyü­lekezet buzgó lelkipásztorának és nejének ujjszülött fiacskájukat Wilmos és Sámuel névre. A kisdednek ke­resztszülei Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész és neje Kalassay Erzsiké, — továbbá Nt. Dokus Sándor brownsvillei h. lelkész és Dokus Erzsiké So. Norwalk- ról voltak. Ezután Horváth lelkész köszöntötte lelkes, szép beszéddel a püspököt a gyülekezet nevében. Majd Kovács Mariska a Ref. Ifj. Egylet nevében szólott a püspökhöz igen meleg érzéssel, átadván neki egy pom­pás rózsa csokrot. Román Lajosné egyidejűleg Dr. Sou­ders kerületi püspöknek nyújtott át a Nőegylet nevé­ben egy hasonló szép rózsa csokrot. Pred. előtt és után Ifj. Énekkar emelte fel a lelkeket összhangzatos gyö­nyörű énekekkel a magasságba. A püspökök kísértében voltak Kalassay Sándor esperes árvaatya, — Melegh

Next

/
Oldalképek
Tartalom