Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-15 / 28. szám
n AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. élte túl a nagy vihart, melynek tombolása úgy megbénította, hogy nem is mert, de nem is tudott volna segítségére menni a haldoklási ágyra roskadt édesanyának, a- kinek már ádáz ellenei a sírját is megárták. Milyen más lett volna a helyzet, ha az Egyesült Államok népe között befolyása van az amerikai magyarságnak! Ha megfelelő számban foglalnának helyet és súlyban is jelentékeny ügyvédei között a mi ügyvédeink, bírái között a mi biráink és törvényhozói között is a mi törvényhozóink. Ha a főiskolákon tanáraink hirdetnék a magyar igazságot. Ha az országos hirü publicisták között magyar irók és politikusok cikkeit hoznák a világlapok. Mi az oka annak, hogy ez most csak ábrándnak, tel- jesülhetetlen álmodozásnak látszik? Miért nem válhat valóra ez a kép, melynek megvalósulását oly hőn óhajtaná minden amerikai magyar? Egyedüli akadálya köznevelésünk elhanyagolása, tudományos képzettségünknek, elméleti és gyakorlati ismereteinknek hiányossága. Volt-e eddig és van-e most öntudatos magyar köznevelés Amerikában? A mi eddig történt, az bizony elszomoritóan kevés. Nagyon fontos volt az egyházak nevelési munkája, melynek többi okairól nincsen helyem elmélkedni. Csakhogy ez a munka természetszerűleg nagyon kezdetleges volt: csak az elemi iskolák fokán volt tartható. A gyermeknek megtanították szülei nyelvét, valamit az óhaza történelméből és földrajzából, úgyszintén az ősei vallásából, — de bizony a tizenkét éven alóli gyermeknek nagyon keveset lehetett nyújtani mindebből. Hiányzott a közép- és felsőbb iskolai fokon való magyar nevelés. Nem volt hol és mikor tanítani a magyar művelődésnek a történelmét és elért eredményeit, a magyar irodalomnak és művészeteknek a történelmét, megismertetni a magyar gyermekekkel ezeknek remekeit, mindazt, a mit magyar kultúrának nevezünk Középiskolai fokon is volt ugyan már rá eset, hogy ezeket a tárgyakat is tanították. Tanitják ma is Bloom- fielden s tanították Dubuqueban is egy ideig. Dubuque Iskolájának azonban az volt a főbaja, hogy nagyon tá vol volt a magyar telepektől, egészen kiesett a magyarlakta vidékekből és e miatt nem is vonzhatott. Bloomfield csak theológiai és erre előkészítő iskola, a mely természetszerűleg csakis a református diákokat vonz- hatta és azok közül is csak azokat, akik a lelkészi pályára készültek. A magyartanitás itt sem volt öncél, hanem csakis szükséges pótlék azok számára, a kik a magyar református egyházak jövendő lelkészeiül akarták kiképezni magukat. Dikovics János és újabban Kovács Ferenc buzgólkodnak ott és sok jót tesznek a magyar ügy érdekeiért. E tekintetben örvendetes javulásról hallunk hirt éppen ezekben a napokban. A Pennsylvania államban lévő lancasteri Franklin and Marshall College, egyike a régibb amerikai iskoláknak (1787-ben alakult), felállította az első rendes magyar tanári állást, mely már ez év szeptember havában megkezdi a maga működését. Amerikában nem volt még soha nyilvános rendes tanár egyetlen főiskolában sem, magyar tantárgyak tanítására. Ez az első eset erre. Bizony nagy hálával tartozunk az amerikai Egyesült Államok református egyházának, mely ennek a magyar tanszéknek a felállítását, ilyen tekintélyes főiskolában, lehetővé tette. Ez a főiskola ugyan református jellegű, de eltérően a bloomfielditől, nem csupán theológiára készít elő. Három főiskolából áll a lancasteri kollégium, melyről sokszor halunk már ezután. A legfőbb része a College, a melynek tulajdonképpeni tanszéke lesz a magyar tanári állás, ennek előkészítője a szintén négy éves akadémia, folytatója pedig a három éves theológiai tanfolyam. A magyar tanár mind a három iskolában fog tanítani, úgy hogy azok, akik theológiára mennek, tizenegy éven át, a kik pedig más szakokra mennek, nyolc éven át fognak részesülni felsőbb fokú magyar kiképeztetésben is, a mellett, hogy egyik előkelő iskolában nyerik meg amerikai kiképeztetésiiket is. Olyan alkalom ez, a mit egyetlen olyan magyar szülő sem fog elmulasztani, a ki magyar nevelést is akar adni gyermekének, — a mit eddig csakis úgy tehetett volna meg, ha elküldte volna valamelyik magyarországi főiskolára, a mely esetben azonban el kellett volna mulasztania ameriki kiképezte- tését. A lancasteri terv szerencsésen egyesíti a kétféle nevelést, természetesen az akadémiai és a collegebeli oktatásban nem csupán reformátusok számára, hanem más vallásuak részére is. Ha pedig a magyar diákok száma megnövekedik: ez a főiskola kész további magyar tanári állásokat is beállítani, és igy a fejlődés e tekintetben is biztosítva van. Most már aztán nincsen egyéb hátra, mint az, hogy a meglévő alkalmat felhasználjuk. A magunk erejéből ki tudja, mikor juthattunk volna ennyire? Isten azonban gondoskodott rólunk és készített számunkra olyan alkalmat, a mit ha fel nem használunk: mi leszünk a bűnösök egyedül abban, ha elvész magyar fajunk itt a fajok nagy áradatában és abban is, ha elvész a családi élet boldogsága, a gyermekek és szülők elidegenedése miatt. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy van-e ennél a kérdésnél fontosabb problémája az amerikai magyarságnak : habozás nélkül felelném, hogy nincsen. Magyarországon is minden nemzeti hibánkat és bűnünket vissza lehet vezetni a tudatlanságra, tanulatlanságra. A zsidók prófétája is meglátta már, hogy “elvész a nép, a mely tudomány nélkül való.” Az a roppant magas fokú műveltség, a mely itt van körülöttünk, de a melyet magyarságunk legnagyobb része természetszerűleg nem fedezett fel, mert annak színhelye távol esik a gyáraktól, még jobban bizonyíthatja előttünk a tanulás, a művelődés szükségességét. Maguk azok a gyárak, a mikben mi dolgozunk is azt igazolják, hogy tanulnunk kell. — Neveltetnünk gyermekeinket, hogy ne kézimunkával, súlyos testi törődéssel, szellemi elmaradott ság árán keressék meg a Werves mindennap kenyerű két, hanem legyenek észmuuirások. a kik magasabb műveltségi fokon állva, az élet boldogságából többet élvezvé és könnyebben kereshetik meg kenyerüket is és lehetnek hasznosabb tagjai is nemcsak az ország társadalmának, hanem a magyar fajnak is. Ha majd ezt, a nagy célt elérjük, ha majd meglesz az a súlya a magyar fajnak is Amerikában, a mit egyedül ezen az utón lehet megszerezni: akkor, de csakis ak-
