Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-07-08 / 27. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. t> folyó számlán $25.53 Banki zárlat $23,334.99. III. A pénztárnok zárlata $10,424.13 A vissza nem jött check levoná sa $12,910.83 levonása után a vég öszeg egyező. A számadás helyes. IV. Az osztályok és az ellenőri jelentő ivek egyez­nek. V. Hét osztály pénz küldeménye nem ért be a zár­latra. VI. Az összes kiadások rendes utalványozással tör­téntek. VII. Az Árvaházi alapunknál a pénztárnok betéte Jun. 2-án $1,071.93. A banki zárlat $1574.65. VIII. A pénztárnok árvaházi zárlata a pénztárnok által jelzett tévedés figyelembe vételével $131.19. A jövő havi számadásban a több mint ezer dollár az Egye­sületi forgó tőkéről ide lesz átírandó. IX. A kiadások mind szabályszerű utalványozásai történtek. Kérem jelentésem tudomásul vételét.- Detroit, Mich. 1922 Jun. 22. Borsos István egyesületi ellenőr. *) A múlt számra későn érkezett. Szerk. Halott királytól az élet királyáig’. Dr. Ravasz László püspök beszéde IV. Károly ki­rály elhúnyta alkalmából a Kálvin-téri templomban tar­tott gyászistentiszteleten. 76 Zsolt. 12.13. Ha csak egy viruló ifjú férfit látnánk a funchali koporsóban, aki élete del előj én bukott alá, mint egy lezuhanó nap, akkor is meg kell siratni ezt a szép halot­tat. Ha csak arra a hót síró gyermekre gondolnánk s arra a hű, szerelmes as iszonyra: könnyeink akkor is megindulnának; hogy ha már nem tudják apasztani, legalább hígítsák fel sós keserűségéit ennek a Lánatpa- taknak. Ha csak annyit tudnánk róla, hogy mindig jót akart és mégis szerencsétlen, volt, hogy legtisztább szándékai fordultak ellenkező végre, akkor is azt mon­danánk: szivünkhöz nőtt testvérünk ő. Hát még ha eflgondolijuk, hogy a világ leghatalma­sabb uralkodója volt s úgy halt meg, mint egy földön­futó. Két Ibimdafetmtnak veit a királya s hont?, aniság- ban húnyta lie örök álomra szemét. Kést korona érin­tette homlokát is hatott fején ime csak töviistépte se­bek mutatják egykori dicsősége nyomát. Áldozata volt olyan történelmi erőknek, amelyeket nem az ő bűne in­dított meg, erényed mag kiengeisizbelni nem tudnak. Ártatlan volt, hisz nem volt ideje bűnt követni el: ural­kodása első percéitől vezekelnie keltett ősi átkokért. A legmosolygóbb ember: a legszomorúbb király. A leg- gyermekíifoib lélek s a legnagyobb teher hordozója. Ma­ga a hajnal volt s mégis egy ösisizesomlot't világ véres napja áldlozik le veié. Arra született, hogy mosolyban ússzon, virágözönben járjon s ime koporsóját könny- tenger 'kapja fel és sodorja tova történelmi bánatok vázain :s egy nagy Ibirodiaíiom kidőlt életfájának ezer hulló levele, avar zápora permet ezik reá. Hogyne mon­danánk : hősünk vagy, hatott király! Most vegyük hozzá azt a legfontosabbat, hogy homlokát Szent István koronája érintette. Minden ma­gyar léleknek fejedelme és hites telki vőlegénye volt. Vegyük hozzá azt, hogy estében mi estünk el, benne mi aláztattunk még, azért bukott el, mert megbotlott a fejéről lehulló koronában: a mi koronánkban. Porban a koronánk és por a királyunk. Magyarország, sirasd meg őt, sirasd meg magadat! Jön majd a történelem s igazat lát felette. Meg­mondja, kik voltak hívek hozzá: azok-e, akiket ellen­ségeinek vélt, vagy azok, akiket barátjainak tartott. Kik szolgáltak igazán neki: azok-e, akiknek szemében ő cél volt, vagy azok-e, akiknek kezében eszköz vala? Ne vitatkozzunk koporsója felett, csak gyászoljuk őt. Ha már megszaggattuk a bíborát, ne bántsuk a — szem fedőjét. Mindenkinek van joga és oka gyászolni őt, ha ember, ha keresztyén, ha magyar az a valaki. “Vigyetek ajándékokat a Rettenetesnek, ki a fe­jedelmek lelkét elvészi s rettenetes a föld királyaihoz!” Rettenetes a te Istened magyar, s te mégsem is­mered meg, hogy él! Nem elég még a jel, amely látoga­tását jelenti, még mindig nemroskadsz elébe? Nem érzed, hogy utadba állt, még mindig nem hajolsz keié­re? Vigy ajándékot neki! Mit vihetnél, te szegény, kifosztott, megalázott nemzet? Te legkoldusabbja minden népnek, condorlott magyar ? Ah, mennyi mindent! Vidd oda neki bűneidet, hogy szentségének tüze égesse meg, kegyelmének olaja törölje el. Vidd oda nyakas, pártos lelkedet, fogja egybe a szeretet arany­gyűrűjébe. Vidd oda hideg, közömbös, léha szivedet: süsse reá a szolgálat király bélyegét... Vidd oda a szivedet: a hitedet, hogy adjonrá szár­nyakat, az akaratodat, hogy ércformába öntse, ax ér­zésedet, hogy lángra szítsa. A jövendődet, hogy megmentse. Halálodat, hogy életet adjon. Vidd ezeket ajándékul az Urnák, aki rettenetes a föld királyaihoz, de könyörülő a hozzátérő, őt kereső gyermekeihez. Könyörületes és irgalmas ehez a fiatal királyhoz, akinek fényes alakja most jelenik meg az ő trónja e- lőtt: ítéletre és kegyelemre várva. Legyen könyörüle­tes tehozzád is, megtépett, megrongyolt szegény ma­gyar nemzetem, hogy haladj át az elibéd irt úton: a halott királytól az élet királyáig, földi királytól a men­nyei királyig, külső összeomlástól lelki újjászületésig. Életünk ott kezdődik és odafenn végződik: történel­münk nem egyébb, mint árnyéka, földre vetett árnyé­ka annak a mi igazi életünknek, melyet az ő szivében élünk. Az ő szivében: a Jézus szivében. Ámen. Tegyük kitűzött czélunkká azt, hogy a REFORMÁ­TUSOK LAPJÁNAK minden lelkipásztor legyen mun­katársa, — minden előjáro, minden gyülekezeti tag pe- •üg előfizetője. JÁR ÖNNEK MÁR A REFORMÁTUSOK LAPJA? 607 Greenfield ave.,, Pittsburgh, Pa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom