Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-21 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lenül él vissza azzal a hatalommal, melyet használni nem tud. És igy van ez nemcsak az egyházi, de az egyleti, társadalmi, kereskedelmi, sőt még a nemzeti élet terén is. Visszaélnek a kezükbe letett hatalommal az egyleti elnökök, a gyári előmunkások és felügyelők, sőt még a királyok és köztársasági elnökök is, ha az állás nagyobb, mint ők maguk. Midőn arra alkalom kínálkozik: galagonyabokor természetű szellemük kitör belőlük. ők akarnak lenni mindenek mindenekben. Az érdem mindenütt mindenért az övék s zsarnoki kíméletlenséggel szereznek érvényt mindenkor akaratuknak. És ha meg akarsz állani lábadon az ilyen galagonya féle alakokkal szembe;, tüskéiket működésbe hozzák: megmarnak, becsületed ruháit darabokra tépik és te nagy méltatlankodások között vénülsz vissza a közélet terén való szereplésedtől. De nincs annak semmi értelme, ha mindenben csak a rosszat látjuk meg, a jót pedig nem. A romboló bírálat csak lehangol. Már pedig elég lehangoló dolgokat láthatunk közéletünkben. Keressünk hát egy kis napsugarat is, ha lehet! Először is a Lebánon cédrusainak: az olajfáknak, a fügefáknak és szöllőfáknak volt alkalmuk arra, hogy valaki közűlök uralkodjék fölöttük. De a szerénység, vagy az önzés, vagy a közömbösség, vagy midhárom együtt arra késztették őket, hogy a felajánlott tisztséget visszautasítsák. Tehát nincs joguk panaszkodni. Midőn vezetőjüknek az öreg Galagonyát választották meg és benne csalódtak: csak azt kapták, amit bizonyos mértékben megérdemeltek. Vannak emberek, akik an- nvira közónbös lelkűlettel bírnak, hogy a tisztviselőket választó egyházközségi gyűlésen még csak meg sem jelennek. És mégis ezek azok, akik leghangosabban lármáznak, ha az egyház vezetése nékik nem tetszik. Be kell ismerni, hogy nagy kockázattal jár az, ha az egyházközség elére oly embert választunk meg, aki ennek az állásnak megfelelni nem képes. Mert az ilyen ember hajlandósággal bir arra, hogy zsarnokoskodjék, hogy a saját egyéniségét rendesen előtérbe telje s magát egy arasszal mindig mások fölött érezze. Éppen a- zért a vezetők megválasztásában gondos körültekintéssel kell eljárnunk. Soha sem szabad a dolgot elhamarkodnunk. Nagy hibát követ el az az egyház, mely élére állít olyan embert, aki a látszat szerint a Galagonya- bokor családhoz tartozik, mert ez aztán a választás napjától kezdve csak tövis lesz az egyház testében. Ha valami szívességet akarsz valamelyik gazdag üzleti cégnél kieszközölni, mindig kifizeti magát, ha egyenesen a társúlat fejéhez, vagy eszéhez fordúlsz. Az irodaszolga, vagy az alantas hivatalnok mindig nagy képűsködik s a saját egyéniségének rendkívüli fontosságát domborítja ki előtted. A társaság igazi feje azonban rendesen egyszerű, fesztelen, szívélyes egyén, akinek nincs ugyan vesztegetni való ideje, de aki az észszerű és gyakorlati érdekkel biró szavakat mindig meghallgatja. Ilyen embertől mindig kapsz szívességet és igazságos elbánást. Az ilyen ember egyike a Lebánon cédrusainak. A tanúlság tehát a következő: az igazi nagyság mindig egyszerűségben és szerénységben nyilatkozik meg. Van idő, midőn erkölcsi kötelességünk személyes érdekeinket alárendelni a köz érdekeinek. Ha pedig az egyház élére mégis ilyen galagonyabokor természetű emberek kerülnek: egy meghatározott pontig tanácsos türelemmel viseltetni. De amikor ezeknek akadékoskodásai miatt az egyház, az eszme, az elv forog veszedelemben, akkor talpra kell állani és megállást parancsolni, ha mindjárt személyeket kell is eltiporni. Ha igy cselekszünk, Isten és emberek előtt kedves dolgot cselekedünk. Ámen! UTÓIMA. Hálatelt szívvel köszönjük meg néked, óh felséges Isten, hogy összegyűjtöttél bennünket és hirdettetted nékünk az igét e mai napon/ örül mi szivünk valahányszor a tudományok és ismeretek mezején mulathat. Ez órában is ott mulattunk és megismertük itt önmagunkat. Felfedeztük, hogy nem forgolódtunk hűségesen a te ügyedben. Egyszer az önzés, majd a világi kincsek után való sóvárgás, majd ismét a közömbösség elvonta figyelmünket, gondolatunkat és tevékenységünket arról a térről, ahol téged szolgálhattunk volna és igy anyaszentegyházunk hasznára lettünk volna. Bocsásd meg, irgalmas Isten, ezt ami bűnünket! És cselekedd, hogy ezután félre teltessük minden büszkeségünket és téged odaadással szolgáljunk, hogy igy embertársainknak boldogságát is munkálhassuk. Te pedig, áldott szent lélek, légy ami elhatározásunknak igaz támogatója s erőnknek mindenkor kifogyhatatlan forrása! Ámen/ VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JANUÁR 29-RE. Aranyige: “Gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utolér benneteket”. (4 Mózes 32:23.) Illés próféta Nábóth szőlőjében. (I Kir. 21: 7-10, 16-20) Illés, az Urnák ez a nagy prófétája ugyan mint utódját vette maga mellé az ifjú Elizeust, de azért ez nem jelentette azt, mintha ő attól kezdve teljesen visz- sza akart volna vonulni a munkától. Illés visszatérése után Akháb, a király és a felesége, Jézabel szörnyű tettet követtek el, amibe azután a prófétának is bele kellett szólania. Jezréelben ugyanis; ahol a királynak is palotája és birtoka volt, közvetlenül a királyi birtok mellett terült el egy Nábót nevű tekintélyes embernek szőlője is. A királynak tetszett a szőlő és felajánlotta Nábótnak, hogy vagy egy jobb birtokot ad érte cserébe, vagy pedig pénzben adja meg, amit Nábót kér a szőlőért. Nábót azonban kijelentette, hogy birtokától, amely ősi örökség volt, nem válik meg.
