Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-27 / 21. szám
3 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. “Nagy dolgokat cselekedett velem az Ur a múlt héten. Vasárnap este megtértem én. Utánnam megtért öt fiam. Holnap meg fog térni legidősebb fiam és a férjem, aki egy haszontalan istenkáromló. Nem tudja, hogy imádkoztam érte egész héten. De én tudom, hogy itt lesz holnap ő is, meg legidősebb fiam is. Isten vissza fogja adni nekem mindkettőt. És ha nem, — és itt Bibliáját magasra emelte — akkor ez a könyv hazudik. De én tudom, hogy igazat mond. Én tudom, hogy Isten meg fogja holnap mindkettőt menteni.” Nem lehet leírni azt a hatást, melyet ez a vallástétel a gyülekezetre tett. A lelkipásztor önkénytele- nűl is imára kulcsolta kezeit és imádkozott buzgón, áhi- tatosan ezért az emberért és fiáért. Másnap reggel hat órakor hazajön az ember a munkából. — egész éjszaka ugyan — is dolgozott — s igy szól' feleségéhez: “Kérlek, adj nekem egy kevés reggelit, de lehetőleg azonnal. Szeretnék egy kicsit lepihenni s aludni, amennyit lehet. Azután elmegyek a templomba. Meghallgatom ezt az evangélistát délelőtt is, meg délután is.” “Helyesen teszed,” — szólt a felesége. “Látszik, hogy nem hiába imádkoztunk érted egész héten.” “Mit csináltatok? Imádkoztatok? Kiért? Értem?” “Igen. Egész héten. A Krisztus megmentett engem a múlt vasárnap. Azóta öt fiamat vezettem el Isten országába s érted is imádkoztunk.” “Értem?” “Igen. Tegnap este is imádkoztunk. Maga a lelki- pásztor is imádkozott. A gyülekezet is imádkozott. Teérted.” “Hány órakor történt ez?” “Körülbelül félkilenc órakor.” “Most már mindent értek. Félkilenc óra tájban nem volt semmi dolgom a gyárban s szokásom ellenére elmerültem gondolataimba Eszembe jutott, hogy mily gonosz és istentelen életet folytattam én eddig s mintha valami megszólalt volna bennsőmben és mondá: “Térj magadba ember! Kövesd a Krisztust! Kövesd őt feleségedért, gyermekeidért, önmagadért és a Krisztusért !” És ez a szép család: az édes apa, az édes anya és hat fia ezen a napon egyszerre, együtt borált az úr Jézus Krisztus lábaihoz. íme: mit tett egy gyönge asszonynak erős hite s környezetére gyakorolt áldott befolyása! Óh e.gy megtért életnek bizonyságtétele nem tűr ellentmondást! Ha az ember önző, bíinös voltát levetkezi és felölti az alázatos, szent életet: élő tanúbizonysága lesz annak az igazságnak és erőnek, mely az úr Jézus Krisztus evangyéliomában rejlik, mely ezt az átalakulást előidézte. Ilyen átalakult élet, ilyen élő tanúbizonyság, ilyen megfeszített ó — ember, ilyen újjászületett új ember mutatja fel igazán azt az evan- gyéliomot, melyet korunk nyomott hangulata kiáltva követel. A tudomány, a történelem, az összehasonlító vallásismeret megvilágíthatja az igazságot úgy, mint az a Jézusban megnyilatkozott. De a végső érv, a megcáfolhatatlan bizonyíték mégis csak az az élő levél lesz, mely a szívnek húsból és vérből való táblájára Íratott és amelyet olvashat és ismerhet ezen a világon minden ember. Livingston Dávid ilyen élő levél volt. Dr. Stanley azt mondja felőle: “Ha lelkem bronzíból, ha szivem köböl lett volna is, elmémnek erej e arra kényszeritett volna, hogy felismerjem benne a jóságnak szellemét. Ha lett volna benne valami a farizeusiből, vagy a hipokri- tából, vagy ha találtam volna benne csak egy szemernyit is a gonoszágból, vagy a nemtelen indulatokból: bizonyára mint kétkedő fordúltam volna el tőle. De bár nap-nap után, úgy egészségében, mint betegségében, tanulmányoztam őt: tiszteletem iránta csak mélyült, nagyrabecsülésem csak növekedett. Egyszóval ő következetesen nemes, istenfélő, egyenes és férfias volt egyiitlétünknek minden idejében.” Ilyen élő tanúbizonyságra szükség volt minden időiben, de talán soha sem inkább, mint napjainkban. Az emberek ma már únják a túdósok meddő vitatkozásait. Még azokat az alapvető elveket sem tartják kellő tiszteletben, melyeket a theológusok elengedhetet- leneknek hirdetnek. De kalapot emelnek és meghajolnak annak az életnek tanúbizonysága előtt, mely a maga egyszerűségében is felmutatja előttük a krisztusi igazságokat a maguk tisztaságában. Szép, szép a tudomány és elvitázhatatlanúl hasznos is. De egy kis gyermeknek az úr Jézus Krisztusban gyökerező hite és szeretete hamarabb megmutatja az utat, mely ő hozzá vezet és hamarleb mennyei iáng- ra lobbanthatja az életet, melyből aztán ragyogó fénnyel sugárzik az Isten és igazság mint a legmélyebb tudomány. Tartsd tehát életben hitednek, bizodalmádnak és szeretetednek lángját mindörökké és igyekezz ezt az isteni lángot másokban is felgyújtani! Ámen! UTÓIMA. Könyörülő Isten, ki nem örülsz a bűnös elestén, de kedvesen veszed, ha hozzád megtér! Hozzád térünk mi is, mert bűnösök vagyunk. Benned keressük azt az áldott befolyást, mely életünket illatozóvá teheti és a te szentséges fiad életéhez hasonlóvá teszi. Fordúlj hozzánk és ne tagadd meg tőlünk ezt a kegyelmet! Nézd ezt a körüliünk nyüzsgő, morajló, marakodó nagy tömeget: ezt az önző, hitetlen társadalmat! Mi, akik tieid vagyunk, érezzük, hogy ezeket csupán példaadásunkkal téríthetjük hozzád. Fakaszd fel hát szivünkben az örök jóság vizének kútfejét, hogy a szomjúhozók, akik náluk keresik ezt a vizet, megelé- gittessenek. Fakaszd fel lelkűnkben a hit vizének kútfejét, hogy a kételkedők meríthessenek és rajtunk keresztül hozzád megtérj enek. Úr Jézus Krisztus, Istennek szent Fia! Jöjj és élj itt mibennünk mindörökké. Formáld, alakítsd életünket, hogy tanúbizonyságaid lehessünk. Tedd életünket egy megszentelt zsoltárrá, egy áhitatos zsolozsmává, egy örök példányképpé, hogy akikkel sorsunk összehoz, lássanak meg téged mibennünk s borúijanak le előtted és legyenek most és mind örökre a tieid. Ámen!
