Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-22 / 16. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. VOLUME XXIII. ÉVFOLYAM. 19 2 2 Apr. 22. No. 16. Szám. Publication Office: — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adress:— Rev. A. Harsányi, 607 Greenfield Ave. Pittsburgh, Pa. A keresztyén vallás középpontjára, szivére, a Krisztus halálára emlékeztető napokat éltiikát. Eleven erővel jelent meg előttünk sok szenvedése, kinos ha- lála.önkéntelenül támadt fel lelkűnkben a kérdés :miért kellett Neki, a Szentnek és Igaznak meghalnia? Miért? “Miért ragaszkodik oly nagy szeretettel ahhoz a sirhanthoz?” kérdezték az egyik katonatemető sirhant- jára boruló gyászolótól: “Talán a fia nyugszik ott?”.... “Nem, nem a fiam, — felelte könnyek között a kér- kezett. A háború kitörésekor engem is besoroztak. Családom minden tagja beteg volt. Nem tudtam, hogy hagyjam ott őket. Ekkor átjött egyik szomszédom és így szólt: “ne szomorkodj pajtás; nekem nincs családom, bevonulok én helyetted”.... El is ment. Az egyik csatában súlyos sebet kapott Kórházba vitték és ott meghalt. És most, uram, eljöttem messze földről, hogy ide írjam sírja fölé e szavakat: “ő én érettem halt meg!” Miért halt meg a Krisztus ? ő én érettem halt meg! “.... Szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gál. 11:20) Az Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, a Krisztus meghalt érettünk.” (Rom. V :8) Meghalt, hogy kiszabadítson a kárhozat és a bűn karjaiból, hogy bünbocsánatot, békességet, örök életet szerezzen. Mivel a Megváltó engem annyira szeretett, hogy a keresztfán érettem meghalt, nem az méltó-e én hozzám is, hogy én is szeressem őt?! hogy csatlakozzak az őt szeretők társas ágához, az egyházhoz ?! hogy bizonyságot tegyek széretetemről cselekedeteim és életem által?! Ez volna a méltő! De megtettük-e? Megtesszük-e ?! Az elmúlt ünnepek alatt a hívek sorainak az Ur háza felé vonulása, az Isten felséges neve imádóinak a templomban összegyülekezése, buzgó éneke, imája, a lelkeknek az Úrvacsorában az Úrral való szövetségkötése mind beszédes bizonyságtétel volt az Ur iránti sze- retetről. De hogy ünneplésünk, az Úrral kötött szövetségünk igaz, a lélek mélyéből fakadt volt-e, az ünnepek után elkövetkezett hétköznapok mutatják meg! A megdicsőülés hegyéről le kell szállani a bűnnel kisértéssel, szenvedéssel telt világba. Nekünk magyar reformátusoknak a hétköznapokon is ép oly tömött, egységes sorokban kell oda állani a frontra, a Krisztus zászlója alá s harcolni kell nem egymás ellen, nem a mi gondolatainkért, vagy hiúságunkért, hanem a Krisztusért és az ő egyházáért! Sugározzák ki családi, egyházi, társadalmi életünk bői, hogy végre megismertük az elmúlt ünnepek nagy tanítását: “a Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem LAPUNK Greenfield Ave., Pittsburgh, Pa. uj czime: “ÉRTED ADÁM VÉREM, TE MIT ADSZ ÉN ÉRTEM?!” Irta: Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész.
