Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-08 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 kothat. “A Krisztus, az élő Istennek Fia.” Ácsmester? Igen! Tanító? Persze! Vezér? Kétséget kizárva! Próféta? Minden bizonnyal! De hát ez volna az egész? Miért kiáltanak akkor még csak a gyermekek is hozsánnát? Miért szeldelnek útjára zöld ágakat? Mit jelent ez a körülte tolongó, nyüzsgő, moraj ló nagy tömeg? Hát igen: ez a lelket felemelő, ez a szivet megindító, ez a jellemet tisztitó, ez az éltet nemesitő fogalom: “A Krisztus, az élő Istennek Fia” jő. Itt megy előttük ő maga: Jézus, a Király! Most már tudjuk: kicsoda ez a Jézus. Megismertük a felőle alkotandó leghelyesebb fogalmat. Szenteljünk- tehát néhány pillanatot a bevezetésben felvetett nagy gondolatnak. Annak ugyanis, hogy rendkívül fontos az, hogy milyen fogalmat alkotunk mi magunknak a Jézus felől. Fontos ez első sorban azért, mert egész gondolat- világunkat az fogja meghatározni, hogy miként vélekedünk mi a Jézusról. Semmi ezen a világon nem fogja a rendes kerékvágásból kizökkent életet oly könnyen és hirtelen az igaz útra visszatéríteni, mint a Jézusról alkotott helyes fogalom. Vedd csak példának azt az embert, aki soha életében nem szentelt időt s nem fordított figyelmet a lélek mélységes ügyére! Előtte a Krisztus ismeretlen, idegen volt. Amit életében ez az ember tett, a vagy elmulasztott tenni: elhibázott életénekegy- etlen nagy alapelvére vezetheted vissza: bizalmatlanság úgy a baráttal, valamint az ellenséggel szemben. E mögött aztán ott állott háttérül bizalmatlansága az Istennel szemben. Megvetette az evangyéliomot, kigúnyol ta az egyházat s csupán csak azért, mert bizalmatlan volt azokkal szemben, akik ezeket képviselték. Egy napon azonban csuda történt. Valóságos csuda. Szivét a szeretet és rokonérzés töltötte meg, kizárva onnan az önzést és közömbösséget, üzleti tevékenységét, életének minden mozzanatát a Krisztus tanításai irányították. Az Isten országának építésére szentelt munkáját és áldozatát úgy tekintette, mint legtisztább örömét. És mindez azért történt, mert megalkotta magának Jézus felől a leghelyesebb fogalmat. És ez nemcsak egy elszigetelt esemény. Sokszor és igen sokszor megesett történet ez. Az az ember, aki egyszer megalkotta magának Jézus felől a helyes fogalmat: az életet mennyei világításban látja. De tovább menve, Jézusról alkotott fogalmad meghatározza véle szemben elfoglalt álláspontodat is. Hangsúlyozni kívánom ezt: “véle szemben elfoglalt állápontodat,” mert vannak e világon sokan, akik általában véve a vallással és egyházzal szemben meleg sze retettel viseltetnek, de nem bírnak határozottan kifej lett, helyes fogalommal a Jézus személyét illetőleg. Következésképen álláspontjuk Jézussal szemben olyan, hogy Jézus nem cselekedhetik velők nagy dolgokat. Úgy tekintesz-e Jézusra, mint Tanítóra? Ha igen: megtaníthat téged sok és hasznos dologra. Egy nemzet nagy vezérének tekinted-e? Akkor helyezd őt a világ többi nagyjai mellé. Prófétának tartod-e Jézust? Ha igen: akkor emeld őt égy színvonalra Ézsaiás prófétával. Tanításai szivedre fognak hatni. Képzeletedet fel fogják korbácsolni és minden bizonnyal jobb ember leszel, mint e fogalom mélkiil valaha is lehelte! volna. Mindez azonban alatta áll az ő igazi jelzőjének. Jézus nem kér téged arra, hogy adózz néki elismeréssel az által, nagy nevezd <t “jónak” vagy ‘ érdekesnek,” vagy : <. gy prófétának,’’ vagy száz és egy más olyan valamim k. melyet az emberi eure kitalálhat, ö nem r.'m.'t ;öit hozzánk, hogy ‘himevec”, vagy “jellemei” csikarjon ki tőlünk, óh, nem! Az elő bum -r.ck ez a Fia vei jő és a többiek között még a gyermekek is kiá!F,ak. “Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jó az Urnák nevében! Hozsánna a magasságban!” Midőn úgy tekintünk reá, mint a Krisztusra, aki, az élő Istennek Fia: a mennyei szabaditó: ez lehetővé teszi számára azt, hogy azt cselekedje velünk, amit tenni jött. Ha ami felfogásunk róla valóban az, hogy ó a világ megváltója s ha szivünkbe készek vagyunk őt, mint ilyet, befogadni: akkor a véle szemben elfoglalt álláspontunk lehetővé teszi számára, hegy bennünket megmentsen. Végezetül aztán a Jézusról alkotott fogalmad meghatározza örökkévalóságodat is. Vagy más szóval: amit te ma teszel Jézussal, ez fogja eldönteni jövendő életed sorsát is. Ez fog bennünket felemelni a legfennségesebb magaslatra, vagy ez fog lesiilyeszteni a legkétségbeej- tőbb mélységbe. Ezzel nyitjuk fel az örök dicsőség kapuit, vagy ezzel zárjunk el magunkat a végét soha nem érő sötét éjszakába. Kicsoda tehát ez a Jézus ? Nem az a kérdés, hogy minek vallja ő magát, hanem az, hogy minek tartod te őt? Nem az a kérdés, hogy ő milyen állást tölt be, hanem az a kérdés, hogy milyen álláspontot foglalsz te el véle szemben? Mit jelent néked a Jézus? Milyen foga lommal bírsz róla? Mit gondolsz felőle? Ámen! UTÓIMA. örök Isten, ki az Ur Jézus Krisztusban kinyilatkoztattad magad! Imádunk téged. Dicséretet zeng nyelvünk s szánk a te nagy nevedet magasztalja velünk szemben tanúsított mindennémü jóságodért, közelebb pedig azért, hogy szent igédet prédikáltattad nékünk, melyből megismertük szent fiadat, mint ami örök bol dogságunk, megigazúlásunk és örökkévalóságunk letéteményesét. Ne engedd, óh irgalmas Isten, hogy arról a szellemi, arról a lelki magaslatról, melyre ma kegyelmedből emelkedtünk, valaha alásülyedjünk! Hanem inkább vigy bennünket napról napra feljebb, közel ő hozzá, aki a Krisztus, az élő Istennek Fia! Vágyik ami lékünk hozzá, mert megláttuk és megismertük, hogy ő ami szabaditónk. Tégy bennünket, óh Úristen, alkalmassá arra, hogy ez a fogalom töltse el egész gondolatvilágunkat, hogy ennek következtében a szeretet melegsége hass"' át szivünket és száműzessék abból az önzés és közömbösség. Segíts bennünket arra, hogy Jézusunkkal szemben oly álláspontot foglalhassunk el, mely lehetővé teszi számára azt, hogy velünk nagy dolgokat cselekedjék. Őrizz bennünket a hamis tudományoktól és cselekedő, hogy oly igaz ismeretet szerezzünk a Jézus felől, mely aztán irányítja gondolatainkat, beszédeinket és cselekedeteinket s biztosítja számunkra az örök életet. Áment
