Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-14 / 2. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 4. A nyugati egyházmegye: Detroit, Flint-Kalama- zoo, Chicago-Bumside, East Chicago, Garry, South Chicago, West Chicago. Kearsarge. A pennsylvaniai és a nyugati egyházmegyékben okvetlenül szükség volna egy-egy utazó lelkészre, mert ezeknek a területén még sok olyan hely van, ahol a munka csak alkalmilag van folyamatban és sok hely van, ahol még el se kezdtük a munkát. Most pedig minden érőnkéi arra keil törekednünk, hogy mindazokon a helyeken, amelyek még eddig nem állottak gondozás alatt: ez a gondozást elkezdjük es teljes erővel folytassuk. Az igy beosztott egyházmegyék, főként ha azok az egyházközségek is, amelyek még nem fogadták el a tiffini egyezményt, az egységnek a nagy gon dolatát végrehajtandó, hozzánk csatlakoznának: kétségtelenül a legmesszebb menő eredményei munkálkodhatnának azon a téren, amelyen munkálkodni ok kell. Miután a gyülekezetek közel esnek egymáshoz gyakran összegyü lekezhetnének s az egyházi, a tudományos, a gyakorlati életnek minden kérdést úgy megvitathatnák, hogy irányitó hatást gyakorolhatnának az egész amerikai közéletre, főként pedig a református, öntudatos közéletre. Ki merné tagadni, hogy egy ilyen szervezetben van a mi erősségünk ?! Ez a beosztás nem erővesztegetés amint némelyek hiszik, hanem az erőknek oiyancsoportositása, a- mely termékenyítő erővel hat az egyházi életnek minden megnyilvánulására. Hogy pedig a négy egyházmegyének a tagjai egymás számára se legyenek idegenek, hogy' egymással ;s tanácskozzanak a nagy, egyetemes egyházi kérdésekben: arra alkalmat ad a tiffini egyezmény által biztosított évenkénti confeiencia. Foglalkozzunk minél többet ezzel a gondolattal s igyekezzünk lépésről lépsre megvalósítani az egységes munkára való szervezkedést, mert ez a szervezkedés lesz a beszélő és mindeket meggyőző bizonyság mellettünk! Kalassay Sándor, esperes. Mit vár a Kanadai az uj Kanadaitól. WHAT THE CANADIAN EXPECTS OF THE NEW CANADIAN Irta: Dr. Oliver Ödön Henrik, a Saskatooni Presbyte- rianus Theologia Doctora. Magyarra fordította: Dr. Hoffmann Ferenc, a Saskatooni theologia lelkészjelöltje. —II. Fentiekben tárgyaltuk azokat a miket a kanadai nem kíván az újkanadaitól. Lássuk már most azokat az üdvös dolgokat a miket a kanadai elvár/ Mert kétség telenül elvár bizonyos meg határozott dolgokat az új kanadaitól. Nem tekinti őtet rideg közönyösséggel. Azt várja tőle mindenek előtt, hogy szomszédja legyen! Senkinek nincsen joga túlságos sokat elvárai szomszédjától, csak azt, hogy “jó szomszéd” legyen! Rósz szomszédság török átok! Mondja a magyar példaszó. 1. A kanadai elvárja az újkanadaitól, hogy versenyezzen vele hazaszeretetben és Kanada üdvének keresésében. Kanada a mi közös Hazánk! Itt van a mi jelenlegi kötelességünk színhelye. Az újkanadainak szabad elhatározásában állott egykoron hogy az óhazában maradjon e avagy az újha- záért küzdve itt élje le életét közöttünk. Ezen feltételek mellett fogadtatott be. A kanadai elvárja tőle, hogy hű maradjon nemes elhatározásához. Az óhaza az elődök, az ősök hazája, az Ujhaza a gyermekek hazája leend! , A kanadai elvárja, hogy az újkanadai együtt működjön vele a célból, hogy Kanada a nemzedékek édes Hazája legyen. Kanada reménységét képezi sokaknak a boldogulásra; Kanada az ígéret földje! Azért a kanadai elvárja, hogy az új kanadai az ő Óhazájának legszebb erényeit ajánlja fel az Ujhaza oltárára, hogy ugyanazt tegye a mit ő, a Kanadai tesz iránti szeretetéből. Mert hiszen a kanadai is egykor- vagy saját személyében vagy atyja személyében — Uj- kanadai volt. És ma mi mindanyian azt akarjuk hogy. “Igaz kanadaiak” legyenek gyermekeink! 2. A kanadai elvárja az újkanadaitól, hogy lehetővé tegye, sőt buzdítsa gyermekeit miszerint azok az angol nyelvet magtanulják. A kanadai nem akarja a bevándorlottak faji jellegét és külömbségeit a maguk elütő mivoltukban megál- landósitani, melyek különben is csak felrértésekre vezetnek. Nem ellenzi azonban anynyi nyelvnek a megtanulását a menyit az egyén csak akar. Tartsa meg kiki a maga nyelvét. Kell azonban e birodalomban egy olyan közhelynek lennie, a hol mi mindanyian megérthessük egymást és társaloghassunk egymással. Ebben a hazában az angol nyelvnek van uralkodása. A mi gyermekeinknek szolgál az előnyére úgy az iparban, mint a társadalmi, de különösen a politikai életben és mindenben ha azok e nyelven társaloghatnak. Ennélfogva tehát a mi nyilvános iskoláinkban mindenkinek angolúl kell tanulnia. A Kanadai elvárja ezt, és kőtelezővé is teszi ezt. Kevés kivétellel az összes új kanadaiak belátták bölcseségét ezen intézkedésnek és örömmel karolták fel az alkalmat, hogy taníttassák gyermekeiket arra a nyelvre, mely őtet otthonossá teszi minden munkában, minden helyen, minden társaságban és üzleti tevékenységben országszerte a hol megakamak élni. S mi több, az új kanadai gyermekek csodás képessé-
