Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-03-11 / 10. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. mint tizenök évvel. Azóta, sog derék lelkipásztort adott az anyaszentegyháznak, És jellemző, hogy amig első nö­vendékeink csak kivétel nélkül magyarországi születés­űek voltak, addig jelen osztályunk túlnyomó része már bennszülött. De fajukat éppen úgy szeretik mintha ma- gyarországon születtek volna. Érintkezésüket magya- rországgal hírlapok és folyóiratok révén tartják fenn. Az itteni nevezetesebb újságok mind megtalálhatók a kollégiumi könyvtárban. A magyarosztály könyvtá­ra szerény de értékes és tetemesen szaporodott hogy magyarországgal ismét lehet közlekedni. Mig az amerikai intézetekben nem ritkán találunk magyar növendéket, a Bloomfieldi Szeminárium az egyedüli főiskola, hol a magyarok részére külön depart­ment áll fenn. Hogy nemes munkáját sokáig folytathassa, őszinte óhajunk, Márczius 15-én... 74 esztendővel ezelőtt a magyar Nemzet a remény­kedésnek szent korszakát élte. A Szabadság, Egyenlő­ség és Testvériség eszméitől megihletett költők és pró­féták elérkezettnek vélték a történelmi pillanatot ahoz, hogy négy századéves jármot ledobjanak a Magyar Nemzetnek vállairól. Sajnos, reménykedésük hiábavaló­nak bizonyult. A legszentebb eszmék zászlóit ezúttal is, mint annakelőtte is oly sokszor, porba tiporta a hata­lom, az erőszak és a zsarnokság. 1848 Márcz. 15-én a magyar nép egy szétfoszlott illúzióval lett gazdagabb, vagy ha úgy tetszik szegényebb. Kossuth Lajos felvil­lanyozta az áléit erőket. A tavasz fuvallata megérin­tette a földet és a barázdák alól kijöttek az eszméknek eltemetett magvai. De azoknak a magvaknak kikelése koraiaknak bizonyult. Jött a fagylalo tél, mely elpusz­tította a reménységet. 1848 után 1849 következett, — a melynek legfájóbb és legvéresebb emlékű napja az Oct. 6-ika. A magyar Nemzet manapság ismét a reménykedés korszakát éli. A próbák minden szenvedésén átment Magyar Nemzet önállóságának, teljes függetlenségének kiépítésén munkálkodik. Vajha ez az újabb küzdelem a nemzeti létért kö­zelebb hozná Hazánkat az óhajtott és remélt boldog ál­lapothoz, melynek eléréséért milliók aj kiről száll min­den napon buzgó imádság az Ég felé. /________________________________ ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA 89 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lel­kiismeretes intézése. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! Tisztázzuk a helyzetet. A REFORMÁTUSOK LAPJA SZAMÁRA IRTA: Bodnár István perthamboyi ref. főgondnok. A tiffini egyezmény alapján megindított csatlako­zási mozgalom újabb zavar keltésre adott okot egyes gyülekezetekben, — mint p. u. Pittsburghban, Duques- nében, McKeesporton és egyebütt. Már pedig azzal tisz­tában lehet és tisztában is kell hogy legyen minden gyülekezet, hogy önállóan, azaz függetlenül bármely egyházi hatóságtól, — meg nem állhat hosszú ideig egyetlen magyar ref. gyülekezet sem. Valamely egy­házi hatosághoz okvetlen tartoznunk kell, hacsak tör- vényenkivül nem akarunk élni, ami pedig végre is sem nem kívánatos, sem nem lehetséges. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a legelőnyösebb feltételeket a csat­lakozásra nézve a REF. CHURCH in the U. S. adta meg nekünk, és igy azért fs, mivel ez a felekezet felel meg a hazai ref. egyháznak, másrészt mivel ebben tart­hatjuk fel nemzeti egységünket a legalkalmasabban, tehát ennek a kebelében kell egyesülnie az összes ma­gyar ref. gyülekezeteknek Amerikában, kivéve azokat a melyek már korábban a Presb. Churchhel társultak. És ha egyes lelkészek ezt nem akarják belátni, úgy ne­künk világiaknak kell mindent megmozgatnunk, a szét- szakadozottságot megakadályozzuk és a válaszfalakat lerombolmunk. Erőnket egyesítenünk kell és kezet kell fognunk az előttünk álló munka elvégzésére, mert ha mi pártokra és külön táborokra oszolva azzal töltjük időnket és arra fecséreljük erőnket, hogy egymást tá­madjuk és egymást gyöngítsük és egymás munkáját nehezítsük, — akkor bizony semmi jót el nem érhetünk Isten dicsősségére, vagy magyar ref. hitfelekezetíink erősítésére ez idegenben. Nekünk vannak igazi ellensé­geink, a melyek ellen harczolnunk kell, — és ezek a bűn és a hitetlenség. A fennt is említett és talán más egyházakban is nem tetszik egyeseknek az, hogy a Convent ajánlatára a Ref. Church-höz csatlakozott az egyház. De hát mit szóljanak e mellett azok a gyülekezetek és azon gyüle­kezeteknek tagjai, a mely gyülekezetek egy merőben i- degen és ismeretlen hitfelkezetnek, az Episcopál egy­háznak lettek átadva? Magyar ref. testvéreim: — gondolkozzunk és lás­sunk tisztán e dolgokban. A vitának ideje lejárt, — itt az idő, hogy öntudatosan és elhatározóan cselekedjünk, Mélyen elszomorító, hogy újabb éket vernek a gyü­lekezetek közzé- azok, kik magukat a nép vezéreinek a- karják feltüntetni. Oh milyen nagy bűn ilyet tenni épen a lelkészeknek! Hiszen mi első sorban tőlük vár­nánk meg azt, hogy őseik hitéhez állhatatosan ragasz­kodjanak és a vallást semmi áron meg ne cseréljék! Milyen hatalmas sereg volna az amerikai magyar reformátusság, és mily nagy dolgok végzésére volna képes, — ha egy táborban és egységes érzés által ve­zérelve működne ? Hogy csak egyetlen példát hozzak fel. Itt van a magyar ref. árvaház ügye. Hol vannak a névsorból

Next

/
Oldalképek
Tartalom