Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-04 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 kivételekkel: feltéve, hogy a földbirtok nem lesz elide- genitve vagy megterhelve másként, hanem csak a kerületi püspök írásbeli beleegyezésével, akinek kerületén a birtok fenn áll...” Hol van itt uram a Szabad Birtoklás, még inkább a szabad Rendelkezési Jog? Miként katholikus atyánkfiáinál, bizony itt is a püspök ur a mindenható... “5. Minden kerületi püspök magára vállalja kerületében az Episcopál egyház gondozásának, felügyeletének és segélyezésének kiterjesztését azokra a nevezett parochiákra és missiókra, mely kerületében vannak és éppen abban az értelemben gyakorolja ezt a jogát, mint azokkal cselekszi, kik eredetileg szervezett tagjai az Episcopál egyháznak.” E pontból csak a vak tudja kiolvasni, hogy: Nem református episcopális magyarok lesznek azok, kiket kormányoz. De még szebb a következő passus: “6. Minden püspök engedélyt ad az ő kerületében levő parochiáknak és missióknak, hogy használják a magyarországi ref. egyház szolgálati és istentiszteleti rendjét, ceremóniáit és azok felszerelését épp úgy, mint előbb; feltéve hogy a fenti szolgálati és istentiszteleti rend megegyezik mindenkor a Lamberthi konferencián megállapított alapelvekkel.... ?” Úgy, úgy uram, nem követelik egyelőre a 39 hittétel elfogadását, de lcényszerittetnek a magyar episco- pálisták alkalmazkodni ahhoz. “7. Ezután minden nevezett parochia és missióban a Confirmátio csakis a prot, Episcopális egyház püspökei által lesz kiszolgálva.” Milyen szépen jő be a magyar lelki életbe a katholikus szentség: bérmálás, mert hát az csak a püspök által lesz Apostoli eredetű. És még ön meri hangsúlyozni a Református Jelleget, holott a legorthodozabb episcopálistákká vedienek át? “8 A magyarországi Református Egyház által or- dinált minden pap, ki mint dékán vagy plébános a prot. Episcopál egyház püspöke által a fentebbi feltételek mellett befogadtatik és igy Egyház jogilag is szerves összeköttetésbe jönnek a nevezett egyházzal és kerülettel, jogsultak lesznek a canonilag biztosított hasznos jogokra az egyházkerület minden részében, u. m. fizetés, nyugdíj és minden más a prot. Episcopál egyház lelkészeit, mint olyanokat megillető jogok és javadalma kra” Hát vájjon nem kiibujt-e a szeg a zsákból, hogy úgy a dékán ur, mint társai nagyon is hazabeszéltek, az az a saját zsebökre? Miért akarják áltatni a mi jó népünket azzal, hogy önök és ők is Reformátusok az egyezmény elfogadása után, mikor nagyon is Episcopálisok- ká lesznek, hiszen csak mint olyanok jutnak a megfelelő gondozáshoz, javadalmakhoz és nesze semmi, fogd meg jól jogokhoz? És végül: “9. Minden parochiának és missiónak jogában áll gyakorolni a papválasztási jogot, de csakis a prot. Episcopális egyház püspökének beleegyezésével lesz az érvényessé.” Még jó, hogy legalább látszólag a népre bizatik a kiválasztás joga, hogy nem lett ez is elkobozva teljesen tőle. Röviden ennyiben foglaltam öszsze a másolat hitele szerint 13 lelkész és 13 világi magyar református képviselő által aláirott egyezmény tartalmát. Ki hitte volna, hogy annyi tusakodás után az ön vezérlete alatt erre a szomorú révpartra jut el református népünk és egyházaink ügye? És Ön ahelyett, hogy a nyilvános hittagadás után,hiszen a fenti pontokból láthatólag örökre eltűnt önökből a régi büszke kálvini öifcudat és törhe- tetlenség, — ahelyett, mondom, hogy igaz bünbánattal verve mellét, kiáltaná: Az én bűnöm, az én nagy bűnöm ! — mind mai napig magyar református egyháznak csúf ója magyar episcopális egyházmegyéjét és bűbájos szavakkal tört vet a hiszékeny lelkeknek, hogy szapo- rodhassék az elesettek száma. Úgy hiszem, a dékán ur közbenjárásával jutottam ahhoz a szerencséhez, hogy a fent hivatolt másolatot vettem. Sem önnek, sem küldőjének érette köszönetét nem mondottam. Sem én, sem az én népem nem vette be az édes maszlagot, hogy bódult fejjel aztán szerencsétlenségbe döntse személyét és jövendőjét, és megtagadja őseink vérrel is megszentelt hitét, ön és társai ■nemcsak lecsúsztak az ősi kálvini fundamentumról, de habzó örömmel vetették magukat a kínálkozó jólét karjaiba, ha mindjárt lelki elaltatás árán is. Tudomásom van nemcsak hivatalos, de az ön által Írott magánlevélből áradozó csábos ígéretekről, melyekben episcopális plébánosokat óhajt toborozni, az ön által egyenesnek vélt, de nagyon is görbe utakon, büszkén kérkedve, miivé fenségesen jó ez az episcopális priest- ség, hát még a dékánság? Uram, uram, ha a húsos fazékért átvedlett hűséges episcopális szolgává, ne hivalkodjék tovább azzal, és ne gyalázza ez által a magyar református nevet, hiszen régen megmondotta az isteni Mester: Nem szolgálhattok két Urnák... Bizonyára, mint tótul is tudó, kezébe juthat önnek a Slovensky Calvin cimü lap, olvassa el ön figyelemmel és megtalálja az Ön szörnyű tévedésének igaz bírálatát. Különben béke velünk s adja Isten, hogy egykor belássa tévedését. Vagyok az ősi Debrecen nek és benne a Kálvinizmusnak önnél hűbb fia: Windber, Pa., 1922 febr. 14. Kerekés Béla, református lelkész. *)A fennti érdekes, és ellenállhatlan argumentálás- sal megirott czikket Az Amerikai Magyar Népszava Febr. 20-iki sz. ból vettük át. Nt. Tóth Mihály, — Nt. Melegh Gyula, Nt. Kalassay Sándor esperes és újabban Nt. Kerekes Béla lelkészek valamint a többi papok és theol. tanárok tárgyilagos hozzászólásai után azt hisszük minden további czikke- zés ez ügyben felesleges. A hitét állhatatosan szerető, egyházunk confes- sioihoz törhetetlenül ragaszkodó lelkészikar tagjainak egybehangzó ítélete szerint az Episcopális egyház kormányzata alá való átmentetel KÉTSÉGBEVONHAT- LANUÉ HITCSERÉT, VAGY A MI AZZAL AZONOS, HITTAGADÁST jelent az amerikai magyar református lelkészek és gyülekezetek azon részénél, a kik és amelyek magukat azzal a mozgalommal azonosították. A Zoványiféle Theol. Encyclopediában is, melyre pedig maga Nánássy is hivatkozik,— az mondatik, hogy az episcopál egyház lényegében teljesen hierarchikus, azaz pápista. Ez meg tetszik abból is, hogy nemcsak püspökei vannak, hanem érsekei, sőt prímása is. Kerekes Béla lelkész urnák fejtegetései teljesen fedik lapunk szerkesztőjének álláspontját is. Szerk.
