Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-04 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Mikor a Budapesten megkötött egyezmény eljutott hozzánk és a Prezsb. egyház illetékes hatoságaihoz,— az nem találtatott kielégítőnek és igy annak át javítása iránt újra tárgyalásokat kellett kezdenünk a Convent- tel. Ezen tárgyalások eredménye gyanánt készült a Dr. Nánássy részvételével, a ki a tanácskozásokon mint a keleti egyházmegye esperese vett részt, — és a Ref. Church in the U. S. Keleti és Pittsburgh egyházkerületének megbízott tagjainak, — továbbá a Ref. Missio- hatoság központi titkárának és missioi Superintendent- jének részvételével 1921 Jan. havában a LANCASTERI EGYEZMÉNY. A Lancasteri Egyezményt a nyugati egyházmegye Jan. havában tartott gyűlése elfogadta és erről a nyugati egyházmegye esperese hivatalosan értesítette a Missiohatóságot. Az azután következő lépés volt bevárni a conventi képviselők kiérkezését, hogy ők végrehaj- sák azt, a mit a két egyházmegye határozott. A conventi képviselők meg is érkeztek 1921 Szept. havában és azonnal tanácskozást kezdtek úgy a Board of Home Missionnal, mint a Prezsb. egyházzal, ők mint a Convent teljhatalmú megbízottjai jöttek, hogy lezárják a tárgyalásokat és hogy biztosítsák azon szerződésnek elfogadtatását, a mely mindkét félt kielégitőleg köttetett volt. Az eredmény lett a sokak által félreértett és helytelenül magyarázottTIFFINI EGYEZMÉNY A tiffini Egyezmény azonnal elküldetett az érdekelt lelkészeknek és gyülekezeteknek. Fel tehető hogy ezt gondos megfontolás tárgyává tette minden lelkész, elöljáró és gyülekezet. Hivatalosan is el lett ez fogadva a nyugati egyházmegyének Ligonierben, Pa. tartott gyűlésén. Ott mindkét fél képviselői megtárgyaltál?, megmagyarázták azt és a nyugati egyházmegye közgyűlése egyhangúlag magáévá tette azt. A helyzet a keleti egyházmegyében kissé más volt, a mennyiben valamikor 1921-ben mozgalom kezdetett itt egy önálló magyar ref. hitfelekezet alapítása iránt,- a mely később Független egyházi mozgalommá alakult át, még később pedig egy olyan mozgalommá, mely összeköttetésbe kívánt jönni a Prot. Episcopál hitfele- kezettel. Az eredmény a keleti egyházmegyének megoszlása lett. Egyes gyülekezetek a Reformed Church- höz kívántak csatlakozni, mások pedig a Prot. Episcopál egyházhoz. A tiffini egyezményt annak kellene venni a mit a»i mond és a mi az valójában. Sajnálatos dolog, hogy olyan sokat olvasnak ki belőle (t. i. a mi nincs benne),— és hogy némelyek kétségbe vonják azoknak az őszinteségét, a kik azt az egyezményt készitették. Mint azoknak egyike (t. i. kik azt készitették), — hatrozottan kijelentem, hogy ez egyfelől a Convent rendelkezése, másfelől az amerikai Reformed Church in the U.S. szinat- jának nevében működő Belmissioi Hatoság határozata és senkinek sincs joga kétségbe vonni azt, hogy ez az egyezmény magában foglalja azt, a mit e két egyházi hatoság a legjobb szerződésnek ítél a jelen helyzetben és körülmények között. Mi (t. i. a szerződő felek egyike) mint amerikai egyház hűek vagyunk a mi egyházi főhatóságainkhoz, amennyiben egyházunk alkotmánya rendelkezéseinek megfelelőleg járunk el. Feltételezzük ugyanezt a magyarországi ref. egyház Conventjéről is, Ők a mi testvéreink az Ur J. Kr. ban, és a világ legnagyobb és legrégibb református egyházának a képviselői. Bizalmunkat helyezzük beléjük abban a tekintetben, hogy ha szerződést kötnek, — ahoz becsületesen ragaszkodnak is. A mit mi feltételezünk róluk, — azt kell hogy feltételezzék ő róluk azok a lelkészek és gyülekezetek is, a kiket és a melyeket ők 15 éven át segítettek és a kiket ők most arra kérnek, hogy a tiffini egyezmény értelmében csatlakozzanak a Reformed Church in the U. S.-hez. Még egy nyilatkozatot kell tennem ezzel az ügyyel kapcsolatban. Általánosan tudott dolog, hogy egyes gyülekezetekben vannak egyének, kik ellene vannak a tiffini egyezmény elfogadásának. Ezek azt hiszik, vagy elhitette velők valaki azt, hogy a Reformed Church-höz való csatlkozás által elvesztik gyülekezeti ingatlanjaikat és egyébb jogaikat. Ezeknek én csak annyit kívánok mondani, hogy a tiffini egyezmény biztosítja a gyülekezetek és a lelkészek részére ugyanazokat a jogokat és kiváltságokat, a melyek megilletik az amerikai Reformed Church-höz tartózó összes amerikai lelkészeket és gyülekezeteket. Bizonyára egy gyülekezet vagy lelkész sem akar igényelni, -— különösen ezen válságos időkben, olyan előnyöket a maga részére, a miket sem a Reformed Church se más felekezet meg nem adhat a saját lelkészei és gyülekezetei számára Ktilönö.sen ha ez csak azért történne meg, hogy egy bizonyos számú egyháztagot nyerjen, a kik a legjobb esetben is az egyház részére gondokba, időbe és pénzbe kerülnek. HOL AZ IGAZSÁG? A REFORMÁTUSOK LAPJA SZAMÁRA IRTA: Irta: Tóth Mihály alphai ref. lelkipásztor. Az Amerikai Magyar Népszavának feb. 22-iki számában az episkopálisok részéről a szokásos formában egy közlemény jelent meg, melyben az iró kétségbe vonja azt, hogy a “dean” az anglikán egyházban a ‘'kanonoknak” megfelelő egyházi méltóság volna s ugyancsak kétségbe vonja azt is, hogy az episkopális püspökök a magyar református felnőtteket kézfogás alapján veszik át az episkopális egyházba. Mivel ezt a két állítást én tettem legyen szabad a tiszta igazság érdekében a következő nyilatkozatot tennem: 1. Ismétlem, hogy a “dean” az anglikán egyházban a “kanonoknak” megfelelő egyházi méltóság. Ez a tiszta igazság. És ezt az igazságot én nem a levegőből kaptam, hanem a tudományokban járatos ember szokása szerint felütöttem azt a könyvet, melyben a ‘dean’ szónak fönti s helyes magyarázatát találtam. Ha az az úr, aki azt a cikket irta, követi az én példámat és felüti a “New Dictionary of the English and Hungarian Languages by E. W. James and Zalán Endrei” cimü könyvet, mely a legújabb és legjobb angol-magyar szótár, ennek 124-ik oldalán a “dean” szónak a következő magyarázatát fogja találni: “Dean: kanonoknak megfelelő anglikán egyházi méltóság.” Jó lenne az episkopális magyar vezér uraknak megtanúlni azt, hogy az
