Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-02-05 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 17 kunk az, hogy lankadatlan szorgalommal törjünk felé­je. Kis ember az, aki eszményképét már elérte, de sok­kal kissebb az, aki nem is törekszik annak elérésére. Minden új év kell, hogy közelebb találjon minket a cél­hoz- Az idő rövid. Az időnek szárnyai vannak. Az idő repül. A feladat sok, az idő kevés. Majd egyszer nem lesz többé idő és ez lesz az örökké valóság kezdete- Az idő kevés az ember minden reményeinek és vágyainak megvalósítására, de elég arra, hogy jellemét formálja. Elvégre az ember jelleme a fő. Erre pedig mértékünk az Ur Jézus, ő az emberi jellem legmagasabb tényezője és legideálisabb példája. A Krisztus által nyitott ajtó a legjobb ajtó. Ezen léphetünk be a legszebb törekvé­sek, a legmagasabb vágyak és legfennségesebb eszmék birodalmába. Amiket aztán magunknak itt választunk: azok alkotnak minket. A jellem vagy szennyes ár, vagy ragyogó kristály. És előbb, vagy utóbb sikerre, vagy romlásra, menyországra, vagy pokolra, örömre, vagy szomorúságra, Jézushoz, vagy Júdáshoz vezet­Atyánk, a múlt év hibáit és tévedéseit/ Felejtsd el eze­ket a te szent fiad érdeméért! íme, Uram, szent fogadást teszünk előtted ez órá­ban, hogy átlépjük az általad nyitott ajtó küszöbét és magunk mögött hagyjuk a múlt tévedéseit. Gyönge e- rőnkkel oda fogunk hatni, hogy életünk ezután néked szentelt kedves áldozat legyen. Segíts minket eme törekvésünkben/ Add nekünk szent lelked újitó kegyelmét! Add, hogy a te félelmed­ben megmaradhassunk állandó szeleteiben! Nyújts né- künk jó reménységet az élet küzdelmei között/ És a súlyos megpróbáltatások között ajándékozz meg csön­des szivüséggel/ Ne hagyj el minket ez év egyetlen órájában sem/ a te szent fiad, az Ur Jézus nevében ké­rünk. Amen! A konventi elnökség helyte­leníti a függetlenségi akciót. De a keresztyén nem esik kétségbe. A keresztyén- ség nem ismer cstiggedést és kétségbeesést. Minden nap előtte egy új bekezdés. Minden reggel néki újra születik a világ. Ti, akik a bűnben és szomorúságban megfáradtatok: gyönyörű reménység rejlik ebben szá­motokra: számodra és számomra. Megnyílt előttünk egy új év. Milyen cél elérése legyen ami célunk? Egyszer egy nagy festőművésztől azt kérdezték, hogy melyik az ő legjobb képe? És a művész felelt: “Az, amit most fogok festeni.” Nekünk sem szabad csak a mült dicsőségében sütkérezni. Jobb­ra kell mindig törekedni. Nézzünk szembe a jövővel és nyúljunk uránná annak a reménynek, mely soha sem haboz, annak a hitnek, mely soha sem csal, annak az állhatatosságnak, mely soha sem lankad. Vegyük ezt az új esztendőt nem úgy, mint egy meghatározott menyiségű hónapnak, hétnek és napnak az összegét, hanem úgy, mint Istennek elhivatását új kötelezettségek teljesítésére, új reménységek megva­lósítására és új eszmék testbe öltöztetésére. Amen! UTÓIMA. Szent érzelemmel merültünk el igéd hallgatásába, örök Isten, változhatatlan valóság/ Láttuk abból, hogy te nagy vagy, mert gondot viselsz rólunk, kicsiny gyer­mekeidről. A te gondviselésedet látjuk abban is, hogy ez új esztendővel bevezettél minket a lelki gazdagság birodalmába, hol módunkban áll választani a legfönsé- gesebb élet célok között. Fogd meg édes atyai kezeddel a mi kezünket s ve­zess ebben a birodalomban, hogy választásunk méltó legyen a te teremtményeidhez. És ha a szeretetlenség, a gyűlölség, az irigység és haragtartás felé fordúlnánk: a te szentséges lelked lebegjen körüliünk és áldott be­folyásával késztessen arra, hogy a szeretetet, a jósá­got, a tisztaságot, az igazságot és könyörűletességet válasszuk. Óh, mi érezzük, hogy az elmúlt esztendőben nagyon messze távolodtunk tőled. Tudjuk, hogy nem jártunk a te útaidban. Akaratodat figyelmen kivűl hagytuk.Szent parancsolataiddal keveset törődtünk. Bocsásd meg, égi leniti a iuggetiensegi akciót. Mikor a magyarországi egyházhoz tartozó amerikai egyházközségek válaszúira jutottak a hazai egyházi akció beszüntetése következtében, a kissebbség egy gondolkozott, hogy az egyez­mény mellőzésével független amerikai magyar református egyház szervezése is lehetséges do­log mert az nem ellenkezik a konventi egyez­mény szellemével, amiben egy pontra hivatkoz­tak, amely szerint csak azon esetben kell a Ref. vagy Presb. egyházhoz tartoznia a magyar egy­házközségeknek, ha ez határozott óhaja illető egyháznak. Tehát ebből azt a hallgatólagos jogot vélték kiolvasni, hogy ha a gyülekezet nem akar egyik amerikai egyházi testülethez sem tartozni, mint teljesen független egyház folytathatja működé­sét. =» Az egyezménynek legilletékesebb magyará­zója a konventi elnökség lehet s e kérdésben már tisztázta az ellentéteket. 1920 december 18-iki kelettel a konventi elnökség értesítést küldött az egyik amerikai magyar ref. egyház lelkészé­hez, amely egyház kimondotta függetlenségét s erről tudatta a konventi elnökséget. A Konventi elnökség elismeréssel hajolt ugyan meg azon nemes lelki indokok előtt, amik minden ellenszolgálat nélkül akarják az illető független egyházat a magyar egyházhoz és Ha­zához fűzni, de kijelenti azt is hogy “ezt a moz­galmat nem szemlélheti anélkül, hogy súlyos ag­godalmának kifejezést ne adjon.” Az aggoda­lomnak kettős oka van. “Az első aggondalom az, amit a múltak szo­morú tapasztalatai is erősítenek, hogy az ame­rikai magyar reformátusság magára hagyatva nem fog olyan erős tömörülést, komoly hitéletet s úgy a lelkinásztorok, mint a hivek között olyan szigorú, kálvini egyházfegyelmet mutatni, a- mely az amerikai magyar független ref. egyház

Next

/
Oldalképek
Tartalom