Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-11-05 / 45. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ÓVÁS. Az episzkopális csatlakozással szemben vigyázniok kell a keleten lakó hittestvéreknek. Az episzkopális egyezmény megkisebbiti a ref. egyházat. Református ember nem lehet tagja az episzkopális egyháznak. A Kálvinizmus, különösen pedig a magyar Kálvi- nizmus nevében ünnepélyesen óvást emelünk és tilta­kozunk az ellen, hogy anyaszentegyházunk cselédeinek egész serege, azok a hittestvéreink, akik az eddigi ke­leti egyházmegyében éltek hittestvéri, magyar refor­mátus egyházi életet, egész bizonyosan tudtukon kívül átvitessenek az Episzkopális egyházba. Emez óvásunknak és fölhívásunknak megtételére indított bennünket az az egyezmény, amelyet a keleti egyházmegye 14 gyülekezetének állítólagos képvisele­te Princetonban, N. J. ez évi Október hó 19-én az episz­kopális egyház 6 püspökével kötött, és amely egyez­mény szerint az alább ismerteti föltételek mellett eme gyülekezetek belépnek az episzkopális egyház kebelébe, és amely egyezmény, czélzatos és megtévesztő' módon hiányos formában, az Amerikai Magyar Népszava f. évi Október hó 24-iki számában látott napvilágot. Ez az egyezmény alapjában támadja meg a tiszta kálvinizmust, megkisebbiti a magyar ref. egyházat és részekre osztja az amerikai magyar reformátusságot. A magyarországi egyetemes Konvent Tiff inben, 0. ez évi Október 7-én egyezményt kötött az amerikai Ref. Church-el, hitben tökéletesen azonos testvéréval, melynek alapján magyar református hittestvéreink az idők végéig is megőrizhetik őseik hitét, az idegenben is egy testben lehetnek s biztosítva van minden erkölcsi és anyagi érdekük. Ezt a tiffini egyezményt “reformá­tus egyezmény” név alatt fogjuk említeni. Ezzel szemben az episzkopálisokkal Princetonban kötött egyezmény nem egyéb, mint a kálvinizmus jog­feladásának egész sorozata, a kálvinizmus megkisebbi- tése, megszégyenítése. Bűnben született már akkor, amikor egy katholikus jellegű felekezettel köttetett meg s ez az eredendő bűne végig húzódik minden egyes pontján. Ezt az egyezményt az “episzkopális egyez­mény” név alatt fogjuk említeni. Az alábbiakban sorra vesszük az episzkopális egy­ezmény pontjait, összehasonlítva azt a református egyezménynyel. Szövegül a Népszavában megjelent szöveget vesszük, kiegészítve azt, ahol arra szükség van, az eredeti egyezmény szövegével. egy embernek, egy reánk nézve hitben és lelkületben idegen embernek a lelki felügyelete alá. Tisztelettel kérdezzük, mi lesz ennek az erdménye? Vajon nem az-é, hogy már a következő nemzedékből kihal a kál­vinista öntudat és elveszítjük azt a sok, sok ezer lel­ket, akik pedig arra lettek volna hivatva, hogy meg­tartsák azt, amit őseink szent örökségül hagytak reánk! Hiszen a következő nemzedéket már nem is a ref. lelkész, hanem az episzkopális püspök fogja kon­firmálni, természetesen az episzkopális egyház rend­tartása szerint. Mennyivel szebb, mennyivel megnyugtatóbb és kálvinistább ennél a református egyezmény, ahol a lel­ki élet is a testvéri közösségnek, az egyházmegyének felügyelete alá helyeződik! Annak az egyház megyének felügyelete alá, amely nem csak a tagjaiban, hanem ve­zetésében, hittanában és szellemében is magyar refor­mátus ! A lelkészeket újból kell szentelni. 2. “A magyar református lelkészek anélkül, hogy megtagadnák eddigi ordinálásukat (fölszentelésüket) s annak érvényét, pótlólagos ordinálásban részesülnek a püspökök részéről, hogy az apostoli megbízatásnak törvényes birtokosai legyenek és episzkopális temp­lomban is fungálhassanak az Úri Szent Vacsora kiszol­gáltatásában.” Az a ref. lelkész, aki ilyen “pótfölszentelésnek” veti alá magát, már magában véve eme cselekedete ál­tal igenis, megtagadja az eddigi fölszentelésének ér­vényességét. Az eddigi fölszentelés vagy érvényes, vagy nem. Ha érvényes: nincs szükség semmiféle pót- fölszentelésre. Ha pedig nem érvényes, tessék ezt nyíl­tan kijelenteni. De ezt nem tehetik, mert az episzk. egy ház a saját püspökeinek fölszentelési jogán kiviil csak a katholikus, vagy az orthodox püspökök lelkész szen- telési jogát ismeri el érvényesnek és mindazokat a lel­készeket, akiknek nincsen ilyen ordinálásuk, újból kon­firmál és újból szentel föl! Az egyezménynek a nyil­vánosság elé hozott szövegében nincs meg, de az ere­deti szövegben benne van az is, hogy a püspökök ezt a pótfölszentelést is csak akkor adják meg, hogy ha az illető lelkészek egyébként is megfelelnek az episzkopá­lis egyház követelményeinek (having met the require­ments of said Church), amelyek között természetsze­rűleg első helyen foglal helyet az episzkopális egyház tanításainak teljes elismerése, vagyis a ref. egyház megtagadása. (Jellemző, hogy az episcopál templomok­ban orth. cath. papok végezhetnek ist. tiszteletet, de református lelkészek nem/ Szerk) Püspöki felügyelet. 1. “A magyar református egyházközségek elfo­gadják azon püspök lelki felügyeletét, akinek egyház­megyéjében az illető egyházközségek fekszenek.” A magyar kálvinisták tehát egy episzkopális püs­pök felügyelete és lelki igazgatása alá kerülnek. Tehát Mily megalázása, mily semmibe vevése ez annak a magyar református egyháznak, amely 400 éven át küz­dött és szenvedett az Evangeliomért! Amelynek hit­vallói, vértanúi az elsők között foglalnak helyet az e- gész világ kálvinizmusának tiszteletében! De kénytelenek voltak elfogadni azt, mert énéi­EüiscoDálista vaerv református?

Next

/
Oldalképek
Tartalom