Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-10-01 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Péter megtagadja Krisztust. Irta; Harsányi Andor uniontowni ref. lelkész. A Római poroszlókkal körül fogva, Krisztus Pí­runk, a főpap tomáczán, visszatekintett az udvarra, mintha valakit szemeivel keresne és egy rövid pilla­natig szemei találkoztak Péterével. Krisztus egyetlen tekintete alatt felcsaptak a hullámok Péternek lelke tengerén. Krisztus Urunknak tekintete vissza hozta Péter­nek a múltját, és ez által Péter EMLÉKEZETT. Em­lékezetébe jöttek azok a drága órák, amelyeket az ö mesterével, Krisztusával töltött. Emlékezett arra, hogy az előtte álló Krisztus szereti őt. Emlékezett arra, hogy Krisztus előre mondta néki, hogy: Péter, tér meg tagadsz engem háromszor mielőtt a kakas kukorékolna S csak ugyan úgy is lett. Megtagadta! Vannak órák életünkben, mikor mindenről elfelej- kezve, mindent ami jó és hasznunkra való, félre do­bunk magunktól. Nagy munka és hosszutürós által nyert nyereségünket eldobjuk magunktól és lealjaso- dunk az állatok fokára. így volt a múlt elsöpörve Péternek gondolat ából, ahogy vakon lefelé kezdett sülyedni. Lefelé a kárhozat felé, és Krisztus Urunk egyetlen tekintetével vissza hozta emlékezetébe a múltat. Vissza adta Péternek lelki életét. Krisztus Urunknak tekintete Péterre egy ki be- szélhetetlen gyöngéd tekintet volt. Egy dorgáló szó sem. És ama tekintet telve volt szánalommal, szemre hányással és szeretettel. Pétert, Krisztusunk eme cselekedete váratlanul, készületlenül találta. Hiszen ö nem érdemelte ezt. Dor­gálást várt s talán azt is, hogy Krisztus ötét kitagad­ja az apostolok sorából. Hiszen meg is érdemelte volna azt. Oh, de a Krisztus szerelme mély, nagyon mély. Oly mély, hogy az ö szeretetének Alpháját sem ösmerjük, ha az ö szeretetét az Á B C-hez hasonlítjuk. Azért e- sett a kárhozat felé Péter, mert nem sejtette Krisztus­nak mély szeretetét. Az biztos, hogy ha tudta volna nem tagadta volna Öt meg. Krisztusnak tekintetében fájdalmat és reményt talált Péter, oly nagy mértékben hogy megtört az ő szive, s szive megtörése által lett Péter megmentve az örök kárhozattól; s mint a nyári zápor úgy ömlöttek a könnyek szeméből. Oh ha ezen a földön levő emberekben is megtör­ne a szív, záporként hullanának a könnyek miként Pé­ternél . Mert mi is olyanok vagyunk mint Péter Gyak­ran, oh nagyon gyakran, tettel, szóval tagadjuk meg Öt. És mégis Krisztus tekintete mifelénk gyöngéd, szánakozó vágyó, reményteljes. Nem törik meg a mi szivünk az i'fyen tekintettől?Vagy kőböí van aszívünk? Érzelmeinket csak akkor használjuk mikor onzö ja­vunkról van szó? Oh ember, tekints Krisztus szemei közzé s lásd, olvasd azokból az ö szerelmet s törjön meg a szived miként Péteré. Krisztusnak tekintete Péter felé az utolsó volt Kálvária előtt. Többet nem találkoztak. Péter nem volt ott a Golgothán. De harmad nap Jézus halottaiból fel­támadott. Emlékeztek arra hogy mit mondott Krisz­tus az angyaloknak? Azt mondta nekik, hogy mondjá­tok meg az apostoloknak és Péternek hogy: ő feltáma­dott. Mondjátok az apostoloknak ÉS PÉTERNEK. Krisztus Urunk első gondolata Péternél volt. És ki mondhatná, milyen érzések merültek fel PétemélÁ mi­lyen remények? mikor hallotta hogy Krisztus ötét ki- valoari emlittette? Akkor következett az a nagyemlé­kű reggel a Galileai tó partján és a háromszor intézett kérdés: SZERETSZE ENGEM? (Ján. 21-15,17.) és e- zek által találta meg Péter Krisztus megbocsátását mikor mondá neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat. Mi is halljuk nap nap után a szavakat: “Szeretsz é engem?”, s ahogy közeledünk a sirhoz, mindég tisz­tában, erősebben halljuk ezt Hiszen ami azt illeti, csak egy lépés választ el bennünket a sírtól. Soknak' már az egyik lába a sir szélén áll és lefelé tekintve annak mé­lyére és mintha már látnák porladozó testeiket, a- helyett inkább felfelé tekintenének azzal a gondolattal, hő vágyyal hogy lelkűk felfelé emelkedjen s akkor mit sem törődnének azzal hogy mi lesz a testtel halálok után. Halljuk a szavakat “Szeretsz é engem”?, s szóval igent felelünk, de tettel “nem”-et mondunk. “Tagúnkat csaljuk az “igen” szóval s nem ötét. Éljen szivünkben ez az ének, s vezérelj en minket a szent lélek, mint az alábbi ének kifejezi: Szent lélek és igazság, Lelkemnek >egy valóság. Isten szava én bennem él, Keresztény legyek, az a fö czél. Szent lélek, szent szeretet Szivemben gyökerezett; Ez viszen szent életre, Krisztusi szeretetre. Szent lélek, szent erő Az én lelkemnek nevelő. Te általad erős leszek, Mint hajdanában a szentek. Szent lélek, szent igazság, Vallásomnak szent valóság. Lelkemnek zivataros tengere, Háborúságát enyészsze. Szent lélek és szent öröm Töltse keblemet e földön. Síron túli életemben Ott legyek a szent mennyekben. Amen Ez a szép ének az angol Prezsbyterian HYMNAL- ból lett magyarra fordítva fennti czikkiró által. Zenéje gyönyörű. Szerk. ~~AZ"OSZTRÁK MAGYAR MONARCHIA cz. gaz­dagon illusztrált földrajzi, történelmi és népismei mü, mely a legérdekesebb leírásban ismerteti magyar nyelven a volt Osztrák magyar birodalomhoz tarto­zott országrészek és nemzetiségek faji és nemzeti szokásait, — 18 hatalmas kötetben megszerezhető 30 dollár rendkívül kedvezményes árban! önképzőkörök és egyház művelődési könyvtárak ragadják meg e kedvező alkalmat a nagyszerű kiad­vány megvásárlására. Ez az utolsó példány e nagy- AMÉRIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom