Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-06-25 / 26. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. behozatalát sürgette. Nem ment könnyen ez sem mint egyéb újítás. 1917 ben a mikor az Egyesült Államok is belekeveredett a világháború forgatagába és fiaink közűi többen önként léptek be az E. A hadseregébe, ekkor az egyházunk szolgál ati lobogót szerzett melyre minden hadba vonult tagja egy-egy csillaggal lett megjelölve. A National Service Commissionhoz pedig minden eltávozott, vagy hadba vonult leechburgi magyar fiú után 5—5 dolláros adámányt utalt ki egyházunk az evan- gyéliomi alaphoz. 1917 ben már az isteni tiszteletek szá ma Leechburgban 122 volt, vidéken csupán 1 Megemlékezett egyházunk újból a szibériai hadifoglyokról, hazai özvegyek és árvákról valamint az Amerikai Magyar Református Arvaházi Alapra is küldött adományt 1917 ben nagy változásokon ment át az egyházunk. Mintha csak a főidből nőttek volna ellenségei. Ezeket azonban az Isten Igéjének hatalma elsöpörte mint a pozdorját, megerősbödve zártuk az évet. 1918 ban temérdek munkával és nagy költséggel az iskolát renovál tat luk, a templomot körülkerítettük és cement járdával láttuk el a bejáratot. Vasárnapi iskolánk ebben az évben lett önfentartó és ma is az1918 ban bevezettük a Szeredén estveli imaórák megtartását. Modern Paplakot vásároltunk. Istentiszteleteink száma 122 volt. 1919 eseményekben gazdag év volt amennyiben a református ifjúság Egy 1999 fontos nagy BÉKE HARANGOT ajándékozott, az egyház tagjai pedig a templomi Orgonát vették meg beállittatván kifizették. Sión Leányai Női Egyletünk ebben az évben alakult meg s azóta sok szép és fáradságos munkát végzett. Az önkéntes megajánlási rendszer ebben az évben szépén megerősbödött. . 1920 valóban az áldozatkészségnek bizonyságtevő esztendeje volt- Egyházunk ebben az évben legtöbb adó ságot kifizetett (1000 dollárt) Vasárnapi Iskolánk zongorát vásárol. Az ifjúság páratlan tevékenységet fejtett ki. Magyar Iskolánk pedig rekordot teremtett. Az egyház cemetből készült istállót építtetett a paróck- lián a paplakot villanyvilágítással ellátta. Lelkész közbejárására hatamas színpadi függönyt tétetett az iskolába. A magyarországi szenvedők részére átutalt 125 dollárt. 1921 első öt hónapja terhes évszaknak mondható de az istenigondviselésbe bízva ez év ben is gyönyörű munkát végeztünk. A templomunk külsejét, az iskolát, a paplakot kivűlbelűl valóban megújítottuk- Ez év elején a magyarhoni árvák részére a Ref- Lapja utján 100 dollárt, a hazai lelkész özvegyek részére 25 dollárt, az Erdélyi Reformátusok megsegítésére 15 dollárt mig az Amerikai Magyar Református Árvaházra 30 dollárt juttattunk. (Utóbbi még nincs kiutalva) A Prezsb. kozegyház tiz és alatt lelkészünk fizetésebe ki utalt 8000.00 A templomépitésre 1000.00 Egyházunk minden kiadásain kivűl a templom é- pitési és berendezkedéssel járó teemes adóságait mind kifizette csupán a lelkészlakon van 1300 dollár adóság. Minden eddigi mozgalmunkban az egyházzal szervi kapcsolatban élevő egyházi dalárda, a műkedvelő Kör, az egyházi Bs. Egylet, Sión Leányi Női egyletünk A vasárnapi iskola mindenkor tevékeny részt vettek. Az alapkő letételi, templomszentelési, iskolaavatási, templomi szószék harangavatás, Orgonaszentelés és a mai ünnepélyen is hasonlatosképen képviselve volt és van a Leechburgi Első Árpád M. T. Bs. Egylet, A verhovay S. Egylet 172 ik oszt. Fogadják az egyházunk hálás köszönetétStatisztika. Az Uriszentvacsora kiszolgáltatott minden évben 6 szór. Az elmúlt tiz év alatt született és megkereszteltetett egyházunkban 171 Konfirmáltatott 37 Házasságot kicött pár, 34 Meghalt és eltemeti etett 44 Áttért hozzánk más felekezetről 4 Itt a ránk nézve örvendetes ünnepélyen a tiz éves határon megállva elmondhatjuk, hogy munkálkodásunk nem volt hiábavaló. Megáldotta az Tsten az áldozatkészségünket. Ma már mint egy Atyánk gyermekei együtt egymásért igaz szívből Imádkozunk. Az Istennek légyen Hála aki adott nékiink diadalmat! Ámen. Még egy kevés világosságot! Meg kell vallanunk, hogy nem szívesen foglalkozunk a mostani körülmények között az úgynevezett egyházi “közügyekkel”. Úgy érezzük, hogy e lap hasáb jai sokkal fontosabb és nemesebb czélok szolgálatára vannak hivatva, semhogy osztozkodással, vagy a legjobb esetben is, meddő vitatásokkal töltsük be azt. Ha foglalkoztunk eddig s ha foglalkozunk ezután is a szőnyegen forgó nagy kérdésekkel: ezt pusztán kötelesség érzetből tesszük meg. Mert mi a dolog teljes világosságában látjuk azt a tényt, hogy azok a hittestvéreink,, akik eddig az u. n. “csatlakozott” táborhoz tartoztak, minden igazi ok nélkül, szükségtelenül és nagyon veszélyes módon, mesterségesen vitetnek be egy olyan mozgalomba, amely a maga tömérdek egyéb hátránya mellett ismét elszakit bennünket egymástól és a szeretet meg a békesség helyett újból a gyűlölködés és egyenetlenség átkos magvait hinti el soraink közöttKötelességünk azonban a nyilvánosság elé vinni minden olyan okmányt vagy hivatalos kijelentést, a- mely erre a tárgyra vonatkozik és amely a szántszándékos és czélatos félre magyarázásokat a maguk kellő értékére szállítja le. Egy ilyen hivatalos levél jutott újabban is a kezünkbe, amelyből közöljük azt a pár sort, amely általánosságban is a közre vonatkozik. A levelet a Presbyterian Church egyik missioi su- perintendense a nemrég ülésezett General Assembly végzései alapján intézte egyik olyan egyház lelkészéhez, amely a hozzájuk való csatlakozás gondolatával foglalkozik. Megállapitja, hogy a hozzájuk való csatlakozás esetén úgy az egyház, mint annak lelkésze, részesül mindazokban a jogokban, amelyek a Presbyterian Church egyházait és lelkészeit illeti. Majd, szó sze-
