Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-15 / 3. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. gának könnyebbüléséért. A körlevél élénk színekkel ecseteli többek között a Magyarországon levő végtelen nyomort is, és a hazai egyet. ref. egyház szomorú helyzetét, — hittestvéri szerétéiből jövő segítségnyújtásra hiván fel az amerikai ref. egyháznak tagjait. Hisszük, hogy a nemes felhívásnak lesz is visszahangja az amerikai buzgó gyülekezetekben. A reformátusok nagy gyűlése. Történelmi fontosságú és mélyreható átalakulásokat maga után vonó ünnepi összejövetele volt Pittsburgban ez év Jan. ho 4 és 5-én az a- meiikai magyar reformátusságnak. Ez összejövetelnek történelmi fontosságát és messze ki- tató jelentőségét magában foglalja e pár szó: MEG VAN A BÉKE. Hogy mit jelent e pár szó az amerikai magyar reformáíusság lelki világában és egyházi életében, — azt e rövid czikk keretében kifejteni még csak meg se kísérlem. A kik az utóbbi 14 évet velünk együtt élték át, — szemtanúi voltak annak a küzdelemnek: benső és külső hárczoknak miket a magyar re- formátusság jövendő boldogulásának mindennél fontosabb nagy czéljáért vívtak meg azokj kik hivatott és választott vezérei voltak az Ő gyülekezeteiknek. Két elvi álláspont igaza ütközött össze, a melyek azonban mégis összetalálkoztak és egyek voltak végeredményileg a magyar Haza és a magyar református Sión forró szeretetében. Az egyik elvi álláspont a hazai egyet. ref. egyházzal való szerves összeköttetésnek fenntartását fogadta el és vallotta a maga igazságának, a másik párt az amerikai egyet. ref. egyházak védőszárnyai alá való helyezkedésnek szükségességét vitatta. Mindkét irányzat azonban, mint emitettük, — találkozott a magyar érzületnek egységében és őszinteségében, a hit és faj szeretetnek minden áldozatra kész hűségében 14 hosszú évnek az ideje alatt számtalan kísérlet történt az egymástól elhidegült testvéri szivek öszehozására és a fennálló ellentétek kiegyenlítésére. Ez a feladat azonban szinte kivihetetlennek, megoldhatatlannak látszott eddige- lé Jan. 4 és 5-én tapasztalatilag beigazolódott a Szentirás szavainak, illetve anyaszentegyhá- zunk Fejének, az Ur Jézus Kr. szavainak igazsága, — ki azt mondotta: — “Én nálam nélkül semmit nem cselekedhettek.” Láttuk, éreztük, hogv Krisztus nélkül semmit nem cselekedhetünk. de ő vele, — oh Ő vele, — mindeneket megtehetünk. Éreztük, hogy Krisztus Urunk ismét betel- jesi+i utolso kegyelmes Ígéretét, mit tanítványainak tett: Én veletek vagyok, kik az Én nevemben egybegyülekeztek! A Krisztus híveinek ezen nagy összejövetelét a Krisztus Szent Lelke vezette és áldotta meg. Nyilvánvaló volt ez abból a soha nem tapasztalt egyetértésből, a mely a lelkeket megkapta és egymás felé hajlította. Nyilvánvaló volt azon erős elhatározás kifejezéséből, mely el volt zárva kiküszöbölni egyházi életünkből az ezu- táni a súrlódásoknak alkalmát. Az amerikai magyar református egyházak között a legrégibb, és pedig dicsősséges múltra visszatekintő pittsburgi ref. gyülekezetnek szép temploma volt az imént jelzett nagy ref. Congressus megtartásának szintere. Meg vallom magam is azok között voltam, kik az időpontot különböző okokból kifolyólag alkalmatlannak tartották e nagy gyűlés megtartására. Aggodalmaink voltak a felől- hogy vájjon csakugyan elérkezett e már hozzánk az a lélektani pillanat, a mikor félretéve mindent, a mik bennünket eddig elválasztottak, egyesülni tudhatunk azokban a mik a jelen helyzetben a lényeget képezikAggodalmaskodtunk a miatt, hogy meghallják é a hivó szót azok is, kiknek nem kevés fáradságukba és áldozathozatalukba kerül a nagy távolság miatt e gyűlésen megjelenni. Aggodalmaskodtunk a miatt, hogy egy újabb ösz- szehozásnak esetleges sikertelensége nem fog é még távolabb vetni bennünket egymástól és nem fogja é megnövelni annak a közbenvettetésnek a szakadékát, a mely eddig is tátongott előttünk. Mindezekre most csak annyit felelhetünk itt a nyilvánosság előtt, hogy aggodalmaink alaptalanoknak bizonyultak. Jan. 4 és 5-én Pittsburgban a ref. nagy Congres- suson együtt volt az amerikai magyar reformátusságnak képviselő testületé. 62 küldött megjelenése demonst rálta, hogy az amerikai magyar reformátusság egyházi és vallástársadalmi életvilágában a béke megteremtésének utolso és ünnepi őrája elérkezett. Egy uj korszaknak hajnalhasdását értük meg e napon. Vigasztaló és reményteljes perspectivának képei bontakoztak ki lelkünk tágra nyílott szemei előtt mikor tudatára jöttünk annak, hogy mikre vagyunk hivatottak és mikre vagyunk képesek- ha csak meg nem feledkezünk arról, hogy KINEK vagyunk mi a követői és a tanítványai. Tisztán láttuk a mi szent hivatásunkat és elkö- teleztetésünket, a mely abban áll, hogy odaálljunk a megbontott falakra és mint Nehémiás próféta tette, könyörögjünk a magyar Jéruzsálem, a magyar Sión falainak megépüléséért és mi magunk is vegyük ki részünket az építés nehéz munkájából. Megihletett és szent lelesedésre sarkalt bennünket az a ragyogó szent beszéd- melyet a clevelandi első magyar ref. gyülekezetnek méltán hírnevessé vált lelki- pásztora, Nt. Tóth Sándor ur tartott, a ki ellenállhatlan erővel ragadott magával bennünket a magasságba, e- gész odáig, hogy bepillanthattunk a szentek szentébe is.
