Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-06-18 / 25. szám

* Arvaházunk felszentelése. Árvaházunk ünnepélyes felszentelése Julius hó 4- ikén lesz megtartva­Ez a nap az Amerikai Magyar Református Egye­sület megalakulásának a 25-ik évfordulója. Egyetlen egy nap se lehetne alkalmasabb egy ilyen magasztos ünnepélynek a megtartására, mint ez a nap. Nem véletlenül gyülekeztek össze 25 évvel ezelőtt az első-pioner-lelkészek egy ilyen napon Trentonban. Ennek a napnak nagy történelmi jelentősége van s azok akik aláírták a függetlenségi nyilatkozatot, alkalmat szolgáltattak arra, hogy Amerikában a különböző fajú, különböző vallásu emberek az érvényesülésnek a leg­magasabb fokára emelkedjenek. Ám az egyes emberek közül csak a géniusck emel­kednek ki! önmagában senki sem érvényesülhet, gyü­mölcstermő életet nem élhet. Ezért van szükség külön­böző olyan szervezetekre, amelyek a közös munka, az együtt működés által lehetővé tegyék, hogy azok a nagy célok, melyeknek a megvalósítása végett ebbe a földi életbe állíttatunk, megvalósuljanak. Mi volt az első lelkészeknek a feladata? Mi volt az a cél, amelyet meg kellett valósitaniok ? Semmi más, mint a szét-szórt csontoknak az össze- szedése , és megelevenitése! Az a pár gyülekezet, amely már szervezve volt, igyekezett elvégezni a reá bízottakat a maga kis köré­ben- Clevelandban, Pittsburghban, South Norwalkon, Bridgeportban, New Yorkban, Trentonban, Mt. Carmel- ben szinte emberi erőt felül múló buzgósággal munkál­kodtak a lelkészek a legnehezebb viszonyok között s ha­talmas eredményeket értek el. Ma is nehezek a viszo­nyok : de össze sem hasonlíthatók az 1895-96 iki eszten­dővel, amikor a munkás embereknek nem állott rende­lkezésükre semmiféle tartalék alap, amikor mi uj a- merikások szinte megdöbbenve láttuk a hosszu-bread- linet lent New Yorkban a Boweryn s még az olyan vá­rosokban is mint Bridgeport. Azok voltak a nehéz vi­szonyok, amikor itt Pittsburghban is a város úgy gon­doskodott a szegényekről, hogy a parkokban adott ne­jeik munkát egy két napon keresztül, hogy a szegény emberek éhen ne haljanak. A csüggerlők között csak a magyar misszionáriu­sok tartották meg a hitet! Építkeztek South Norwalkon Bridgeportban templomot, Clevelandban paróchiát. Nagy volt a mi népünknek a hite, bizodalma és remény­sége. De nem csak építkeztünk, hanem szervezkedtünk is! 1896 Januárban tartottunk egy gyűlést Pittsburg- ban- Itt vetődött fel az egyházmegye és egyesület mega lapitásának a kérdése. Trentonban e gyűlésnek az alap­ján hívtuk meg a lelkészeket és a gyülekezetek képvi­selőit, hol három napi tanácskozás után, az Egyesült államok alkotmányában biztosított szabad vallás gya­korlat és cselekvési szabadságnak az alapján megalkot­tuk Egyházmegyénket és Egyesületünket. Egyesületünk tiz éves nagy gyűlése volt az, amely kimondotta ugyancsak Trentonban, hogy eredeti ter­vének megfelelően felveszi az árvák gondozását is. Ezt a határozatot, most 15 esztendő múlva tudjuk megvaló­sítani. Isten intézi sorsát életünknek. A mi életünkben mindenek úgy mennek végbe, amint szájából kijönnek, az egy fő gondviselőnek! Ezt az időt rendelte Isten olyannak, hogy ezt a reánk bízott nagy célt, mi amerikai magyar reformá­tusod megvalóistsuk. Ennek az egész mozgalomnak a története teljes bizonyossággal igazolja, hogy Isten mindeneket a maga idejében végeztet el- Ó tette lehe­tővé, hogy alkalmas helyet kapjunk, ő volt velünk a nagy munkában mindeddig s csak úgy tehetünk mi is eleget a nagy megbízatásnak, ha mindig ő vele mara­dunk. ! Most, hogy Isten diadalra juttatta törekvéseinket: illő dolog, hogy hálás szívvel boruljunk le az ő kegyes színe előtt s az árvaház felavatását tegyük olyanná, a- minőnek annak lennie kell/ Legyen szabad erre nézve egy pár javaslatot ten­nem. Tudom, hogy nem mindnyájan vehetünk részt sze­mélyesen ezen az ünnepélyen! Megakadályoz bennünket a távolság a személyes megj elejtésben. De lélekben mindnyájan gyiitt lehe­tünk! Nem volna-e hatalmas dolog, felemelő jelenség, ha Julius 3-ika abból az alkalomból, hogy másnap avat­juk fel a mi legszebb intérményünket, az árvaházat, minden gyülekezetben árvaházi vasárnap lenne? Nem a legalkaloniszerübb dologvolna-e kifejtenünk minden gyülekezetben, hogy a mi tanitványiságunk ab­ban áll, hogy hitünket jócselekedetekkel bizonyítsuk meg? Ezzel kapcsolatban rá lehetne mutatni, hogy mit tettünk eddig és mit kell tennünk a jövendőben, évről- évre mindenkoron. Ez volna legszebb alkalom arra, hogy ahol még nem tették meg az alapítványokat, vég­zést hozzanak az ilyen alapítványokról. A hol még a gyűjtés nem indult meg,buzdíthatnánk a mi testvérein­ket, hogy az Arvaházról semmiképen ne feledkezzenek el! Talán az alapítvány tételek mellett megállapíthat­nák egyházaink azt a minimumot,amelyet az árvaházra összegyűjteni remélnek, amint azt egy pár helyen tet­ték. Szóval én azt hiszem, hogy akkor lenne a julius 3- iki szolgálatunk kedves az Isten előtt, ha hálát adnánk az eddigi segítségért és mindnyájan, minden templo- munkban-mondjuk 20—25ezer lélek könyörögne a to­vábbi segedelemért, oltalamért! El se lehet képzelni azt az örömet, amelyet az angyalok éreznének a mi együt­tes hálaadásunk és emlékezésünk és könyörgésünk al­kalmával ! Ugy-e megfogjátok lelkésztestvérek ezt minden gyülekezetben cselekedni! Ugy-é, nem lesz senki, aki bezárná füleit, megke- ményitené szivét ezelőtt a kérés előtt, amely nem az én kérésem, hanem az Atyának az akarata! Ugyanezen napon a vasárnapi iskolában is-az ir­galmas, könyörülő szeretetről tartanék minden osz­tályban tanítást. Felhívnám a gyeirnekek figyelmét ar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom