Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-19 / 8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Egyszerűen kimondta azt is, hogy nem járul hozzá a jótékonysági munka megszervezéséhez és még csak hozzá sem kezd ahhoz, hogy azt a munkát saját kebelében megkezdje. Hát ezek a határozatok nem szolgálnak dicsőségére sem az egyháztanácsnak, sem magának az egyház- községnek. Nemcsak, hanem egyenesen szégyene az a gyülekezetnek. íme, azt hittük Pittsburghban, hogy végrevalahára együtt lesz az amerikai magyar refor- mátusság és most: kezdődhetik elől a küzdelem, a széthúzás, az osztozkodás. A közös munkára megtörtént az első lépés és a mckeesporti atyafiaké a kétes értékű dicsőség, hogy a bunkót legelőször ők emelték föl, hogy agyonüssék veit a Léleknek, a szeretetnek és a testvériességnek megértő, magasztos munkájátNem az adja nekem kezembe a tollat, mintha félteném az amerikai magyar reformátusság meginduló közös munkáját. Egy pillanatig sem kételkedem én abban, hogy ezt a közös munkát, ezt a fölébredt testvériességet többé nem fogják tudni agyonütni sem Mc- Keesportról, sem máshonnan. Nekünk elég volt már a széthúzásból, a szegénylelküségből. Az amerikai magyar reformátusság saját szomorú példájából megtanulta már, hogy ha előre akar haladni, ha segiteni akar önmagán is, szülő földjének ref. anyaszentegyházán is: hát akkor kezet kell fognia és együtt kell dolgoznia mindenben és minden téren. Arról is meg vagyok győződve, hogy az a fölébredt közszellem, amely oly hatalmas mértékben nyilatkozott meg a pittsburghi gyűlésen: egyszerűen el fogja seperni, meg fogja semmisíteni azokat, akik a Léleknek erejével szembe helyezkednek és azt akarják, hogy körülöttük forogjon a világ. Azt is hiszem, hogy McKeesporton is nagyon hamar el fog jönni az az idő, amikor meglátják botlásukat és kiáltva — kiáltják a mea culpát! Ismétlem, nem ez adja kezembe a tollat, hanem annak a gondolatnak fölébredése, hogy: mi történt McKeesporton? Hiszen mi szinte megszoktuk már, hogy McKeesport mindig előljárt minden jóban, szépben és nemesben. Azt is tapasztalhatták a mckeesporti atyafiak, hogy az eddigi maguktartásának sohasem vallották kárát, mert az Isten áldása bőséggel megnyugodott rajtuk- Anyagi téren a legelsők között Vglalnak helvet. Az Isten kegyelme kivezérelte őket 'és levette vállaik- ról az adósság súlyos terhét. Nemcsak, hanem tekintélyes összegű készpénzzel is rendelkeznek. Kivívták a maguk számára mindnyájunk becsülését és elismerését. A mckeesporti egyház neve mindig olyan volt előttünk, amely előtt kalapot kellett emelnie mindenkinek: hogy lehet az, hogy most egyszerre ilyen durva módon sértik meg a régi tradíciót és tönkre teszik saját egyházuk nevének jól megérdemelt jó hírnevét? ők, a testben, lélekben gazdagok, akiknek most is mindnyájunk előtt kellene jámiok? A gyülekezeti életért legelső sorban a lelkész felelős. Akár jó, akár rósz legyen az: neki kell felelnie Isten s ember előtt, ő az őrtálló, neki kell vigyáznia, hogy a nyáj rósz útra ne térjen. Hol volt hát McKeesporton a lelkész, amikor ezt a szégyenletes határozatot mep^ hozták? Miért nem szólt és miért nem figyelmeztetett? Hiszen éppen most ilyan kézenfekvő, olyan tiszta és magasztos igazságokról van szó, hogy teljes képtelenség, hogy a mi jó magyar kálvinista népünk meg ne értse és magáévá ne tegye azokat, ha a lelkész kellőképen megmagyarázza. Vagy csak szemfényvesztés volt mindaz, amit eddig Melegh Gyula McKeesportról felmutatott? Ezért felelnie kell a mckeesporti lelkésznek, mert különben nem méltó arra, hogy palástot viseljen. Figyelő. Bocsánat: személyes kérdésben kérek szót. Mint a lap társ-szerkesztőjének: közvetlenül került kezembe a fenti czikk kézirata s bár egy pillanatig sem gondolok árra, hogy a lapban való megjelenését megakadályozzam: nem engedhetem meg a közzétevé- sét anélkül, hogy nyomban meg ne adjam reá a választ. A czikkiró kissé talán nagyon is erős szemrehányását teljes mértékben érzem és értékelem. De az vesse reám az első követ, akinek nem kellett még valaha küzdeni a saját gyülekezetében demagógiával. Mélységes hálával gondolok Istenre mind ama kegyelemért, amelylyel eddig a mi munkánkat megáldotta. Igaz hogy sokat kellett tűrni, sokat szenvedni és nagyon sokat “nyelni”, mig az eddigi eredményeket e- lértük, de nem hiszem, hogy volna egyetlen egy ember is McKeesporton aki benső, lelki megelégedést ne érez- ne egyházunk erkölcsi és anyagi előhaladásán. Csak álszenteskedés volna, ha azt mondanám, hogy az Isten jósága mellett azok'elérésében nem volt nekem is valamelyes részem. Amit azonban megtettem eddig: úgy érzem, hogy azokból nem mulasztottam most sem, semmit sem. Lel- kepnek minden erejét elővettem, hogy föltárgam az én atyámfiai előtt a kitűzött czélok nagyszerűségétFájdalommal kell azonban tapasztalnom, hogy gyülekezetemben mostanában a demagógia kezd úrrá lenni. Képtelenebbnél képtelenebb hirek és föltevések keringenek egyháztagjaink között, amelyek hallatára komoly ember valóban nem tudja, hogy bosszankodjék- e vagy nevessen? És ami a legfájdalmasabb; nincs olyan képtelenség: amely készpénz hitelre ne találjon a gyülekezet legnagyobb részénél. Frázisok, valótlanságok és hiábavalóságok mennek szájra és a sok polyva közt elvész az érték, el az igazság. Ma még nem tudom, ki hinti a konkolyt, csak sejtem, hogy annak forrása a gyülekezet körén kívül esik. Itt kell keresni az okát a “Figyelő” által oly erősen megrótt határozatoknak is amelyekért azonban magamra különösen nem óhajtok követ dobni, de nem ó- hajtok még a gyülekezetre sem. Most. még csak tükör által, és pedig nagyon ferde tükör által látnak ők. Hiszem, hogy eljön az az idő, amikor sikerül azt a tükröt egyenesre köszörülni s akkor, remélem, “Figyelő” is meg lesz velünk elégedve. Melegh Gyula, ref. lelkészEGYHÁZI ÉS ISKOLAI KIADVÁNYOK. NT. LELKÉSZ! HIVATALOK S GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓK FIGYELMÉDE: — Magyar ABC. (hazai, Gyertyánffv. Rado kiadás, kötetlen) .20 Magyar ABC. (amerikai kiadás, kötve) .30 Ara. Magy. Ref. Iikolás gyermekek könyve :25 Angol magyar Reformát Katekizmus 20r Hazai nyomtatású Kis Zsoltár, vászonköt 60e Amerikai nyomtatású IJj Zsoltár, vászonköt
