Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-01-01 / 1. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. VOLUME XXII. ÉVFOLYAM, 1921 Jan. 1. No. 1 Szám. Publ. Office; — 10ÖI Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adr.—Rev. A. Harsányi, 1008 Tenth ave. Homestead, Pa. Kezdjünk uj életet. Egy uj évnek a kezdete a legalkalmasabb i- dőpont arra, hogy magunkba szálljunk és gyar­lóságainkat levetkőzve, — egy jobb, egy tisztább és tökéletesebb élet elkezdésére fogadalmat tegyünk. A nagy apostol Pál is, a romabeliekhez Írott levelében arra buzdítja a Krisztus híveit, hogy változzanak el az ő elméjüknek megujjulása ál­tal, és cselekedjék mindenkor az Istennek ama tökéletes, kedves és jó akaratját. Hogy mi légyen az Istennek tökéletes, szent és jo akaratja, a mit nekünk cselekednünk kelle­ne egész életünkben,—azt megtaláljuk bevésve szivünk táblájára és megtaláljuk abban a szent könyvben is, melyben a mi örökéletünk vagyon. A parancsolatoknak összesége e két törvény ben foglalható össze: — Szeressed a te Uradat Istenedet és Szeressed a te felebarátodat! A ki e két törvényt igyekszik legjobb tehet­sége és körülményei szerint megtartani, — a ki tiszteli és szolgálja az Urat, — és jót tesz fe­lebarátaival,—az jo lelkiismeretnek tanubizony- ságtételét hordozza keblében. Az Isten iránti szereteti elkötelezettségünk­ben benne foglaltatik az Ur Jézus Krisztus irán­ti hűség és szeretet is, — mert Ő és az Atya egyek. A ki Engemet lát, — mondá Idvezitőnk, az Istent látja Én bennem. Ő az istenségnek tö­kéletes kimetszett bélyege. Ő adatott nékünk a mi váltságunkra és idvességünkre. Ötét kell te­hát szeretnünk és hinnünk Ő benne, mint vál­ságunknak egyedüli szerzőjében. Távoztassuk el azért ez uj évben magunktól a hitetlenséget, a kételkedést, és öltözzük fel a hitnek, reménységnek és szeretetnek tiszta ru­háját, hogy ékesen járjunk az egész esztendő­ben, — és a mi Urunknak Istenünknek szolgál­junk életünknek minden idejében. UJ ÉVI IMÁDSÁG. Felvirradt az uj év reggele, Véget ért az ó esztendő, Nap, hét, hónap repültek vele, Ily gyorsan foly a jövendő. Hány év múlt el már bajaival, Szakadatlanul felettünk, Mióta embertársainkkal, Kegyedre méltatva lettünk. ISTEN, — Téged illet ma hálánk, Atyai sok kegyelmedért, Jo, rossz napon Te vigyáztál ránk, Hogy bűnünkért több baj nem ért. Ösvényünknek világosságot, Vigaszt bánatban Te adtál, Reánk áradott bő áldásod, Harczban segélyt Te nyújtottál. Oh add, lépjünk át az uj évbe, — A mint illik, gyermekidhez, — Szent Fiad, a JÉZUS nevébe, S legyünk hívek törvényidhez. S mig e földön tart bujdosásunk, Tarts meg kegyes oltalmadba, S ha végeztük pályafutásunk, Atyánk, — fogadj országodba. Ámen. Karsay Sándor püspök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom