Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-01 / 1. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. VOLUME XXII. ÉVFOLYAM, 1921 Jan. 1. No. 1 Szám. Publ. Office; — 10ÖI Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adr.—Rev. A. Harsányi, 1008 Tenth ave. Homestead, Pa. Kezdjünk uj életet. Egy uj évnek a kezdete a legalkalmasabb i- dőpont arra, hogy magunkba szálljunk és gyarlóságainkat levetkőzve, — egy jobb, egy tisztább és tökéletesebb élet elkezdésére fogadalmat tegyünk. A nagy apostol Pál is, a romabeliekhez Írott levelében arra buzdítja a Krisztus híveit, hogy változzanak el az ő elméjüknek megujjulása által, és cselekedjék mindenkor az Istennek ama tökéletes, kedves és jó akaratját. Hogy mi légyen az Istennek tökéletes, szent és jo akaratja, a mit nekünk cselekednünk kellene egész életünkben,—azt megtaláljuk bevésve szivünk táblájára és megtaláljuk abban a szent könyvben is, melyben a mi örökéletünk vagyon. A parancsolatoknak összesége e két törvény ben foglalható össze: — Szeressed a te Uradat Istenedet és Szeressed a te felebarátodat! A ki e két törvényt igyekszik legjobb tehetsége és körülményei szerint megtartani, — a ki tiszteli és szolgálja az Urat, — és jót tesz felebarátaival,—az jo lelkiismeretnek tanubizony- ságtételét hordozza keblében. Az Isten iránti szereteti elkötelezettségünkben benne foglaltatik az Ur Jézus Krisztus iránti hűség és szeretet is, — mert Ő és az Atya egyek. A ki Engemet lát, — mondá Idvezitőnk, az Istent látja Én bennem. Ő az istenségnek tökéletes kimetszett bélyege. Ő adatott nékünk a mi váltságunkra és idvességünkre. Ötét kell tehát szeretnünk és hinnünk Ő benne, mint válságunknak egyedüli szerzőjében. Távoztassuk el azért ez uj évben magunktól a hitetlenséget, a kételkedést, és öltözzük fel a hitnek, reménységnek és szeretetnek tiszta ruháját, hogy ékesen járjunk az egész esztendőben, — és a mi Urunknak Istenünknek szolgáljunk életünknek minden idejében. UJ ÉVI IMÁDSÁG. Felvirradt az uj év reggele, Véget ért az ó esztendő, Nap, hét, hónap repültek vele, Ily gyorsan foly a jövendő. Hány év múlt el már bajaival, Szakadatlanul felettünk, Mióta embertársainkkal, Kegyedre méltatva lettünk. ISTEN, — Téged illet ma hálánk, Atyai sok kegyelmedért, Jo, rossz napon Te vigyáztál ránk, Hogy bűnünkért több baj nem ért. Ösvényünknek világosságot, Vigaszt bánatban Te adtál, Reánk áradott bő áldásod, Harczban segélyt Te nyújtottál. Oh add, lépjünk át az uj évbe, — A mint illik, gyermekidhez, — Szent Fiad, a JÉZUS nevébe, S legyünk hívek törvényidhez. S mig e földön tart bujdosásunk, Tarts meg kegyes oltalmadba, S ha végeztük pályafutásunk, Atyánk, — fogadj országodba. Ámen. Karsay Sándor püspök.