Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-09 / 41. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. retettel és hűséggel viseltetnek azon uj Haza iránt, mely nekik az ő orczaverejtékező, becsületes munkálkodásuk után a tisztességes megélhetést és a boldogulás alkalmát megadja. Épen ilyen mértékben szolgált örömömre annak szemlélése, hogy amerikai magyar testvéreinknek a szivében a hű szeretetnek meg nem halványulódott fényével lobog az elhagyott kedves Magyar Haza iránti szeretetnek szent tüze. A jólét és bőség karjain sem tudja feledni az igaz magyar ember azt a kicsiny falut, melyben először látta meg a napvilágot, — a mezőt, melyen mint gyermek játszadozott, — a szalmával fedett szegényes szülőhajlékot, mely visszavárja őtet, — a falusi templomot, az arató vagy a szüreti napok édes emlékeit. Különös megelégedéssel tapasztaltam, hogy amerikai magyar testvéreink mily nemes bőkezűséggel tudnak áldozni gyülekezeti és egyházi szent czéiokra, — sőt ezenkívül minden nemes és jótékony ügy czéljaira, a melynek érdekében sziveik ajtaján zörgetnek. Büszkeséggel tölt el annak tudata is, hogy az amerikai munkaadók, előkelő gyárosok, üzletemberek stb. a kikkel csak módomban volt éríilközni, — a legnagyobb elismerés és méltánylás hangján nyilatkoztak a magyar munkásokról, mint szorgalmas, megbízható és érdemes egyénekről. Nem térhetek ki azonban azon lelkiismereti kötelezettség elől, hogy megfigyeléseim másnemű eredményét is elő ne tárjam. Ha ezt elmulasztanám megtenni, méltán vádolna saját lelkiismeretem egyoldalúsággal a tapasztalatok és benyomások felmutatásában. Nem tagadom szomorúsággal töltötte el lelkemet annak látványa, hogy egyes családok körében vezető érzelem a pénznek bűvös szerelme. Egyébb czélt nem látnak, nem ismernek magukra nézve, minthogy minél több pénzt gyűjtsenek halomra. Ennek a czélnak sokszor áldozatául dobják saját gyermekeiket is, mert azokat is fel és kihasználják arra, hogy ezek idő előtt álljanak be a robotba. Kedves magyar szülők: — ha észreveszitek, hogy gyermeteket, vagy gyermekeiteket a jo Isten lelki talentumokkal áldotta meg, — ne vegyétek el az alkalmat azoktól a törekvő és tehetséges gyermekektől arra, hogy ők ezen talentumokat iskoláztatás utján gyarapítsák és növeljék. Kedves magyar ifjak; — ne ássátok el és ne engedjétek megrozsdásodni ti sem a szellemi kincseket, a melyeket birtok. Ne gondoljátok azt, hogy a pénz keresés a fő dolog egy ifjú embernek az életében. Pénzre •.szükségünk, van, hogy annak segélyével megszerezzük magunknak a mindennapi kenyeret és az életfenntartás egyébb kellékeit, — de arra nincs szükség, hogy a pénzt imádjuk és előtte leboruljunk. Nincs szükség arra, hogy az életnek ideáljait feláldozzuk, csak azért, hogy minél hamarabb önálló pénzkeresők lehessünk. “Fel, fel vitézek a csatára!”. — Ez legyen a mi jelszavunk ifjak! Készítsük el magunkat az élet nagy harczterén lefolytatándó küzdelem diadalmas megvívásához. övezzük fel magunkat szellemi fegyverekkel— Vagy talán kihalt volna a magyar ifjúság tagjainak szivéből a Kossuth és Rákoczy szelleme? Hiszem, hogy nem halt ki még az a nemes magyar szellem a mai ge- neráczio alkoto tagjainak a szivéből sem! Hiszem, hogy vannak sokan derék magyar ifjaink, kiknek szivében ott ég a tanulni, művelődni vágyás szent tüze és csak az alkalmat várják, mely nekik a lehetőséget megadja a nemes tűz fellobbantására. Ezekhez kívánom intézni jelen szózatomat, midőn kérem őket, hogy szánják el magukat szent odaadással a lelki kimüvelődés feladatának. Tanult, képzett, müveit egyénekre minden nemzetnek szüksége van, — de egynek sem nagyobb, mint a mi szegény, elárvult, meggyötört Magyar Nemzetünknek!!/ Mily szomorú érzést keltett szivemben, midőn a nyár folyamán egyik másik magyar szülővel beszélgetvén, — arra a felszólításomra, hogy fiaikat küldjék a collégiumba azt a választ kaptam. “Az én fiam kérem már most is többet keres egy hét alatt, mint a mennyi fizetése a mi papunknak van egy hónap alatt. Hát kérem minek adjam én az én fiamat a papi pályára, hogy ott a coollégiumban sok esztendőn keresztül nagy költség mellett tanuljon és mikor kijön onnan, annyit se tudjon keresni mint egy egyszerű munkás ember?” Ámde kedves Testvérek, — ezen gondolkozás mellett nem feltűnő é az, hogy az amerikai és a más nemzetiségű szülők MIND beadják gyermekeiket a főiskolákba, mert ezek belátják azt, hogy a tudomány és ismeretek szerzése oly kincs, a mivel a gyermeknek sorsa és jövője meg van alapozva? Vájjon taníttatnák é ezek a más nemzetiségű szülők az ő gyermekeiket nagy költséggel, ha csakugyan úgy állana a dolog, hogy az iskolázodás nélküli élet előnyösebb a gyermekekre nézve? A tanulás meg fogja hozni a kamatot bőségesen,-— még pedig nemcsak az illető ifjú, hanem annak szülei és még szélesebb értelemben véve a társadalom, az egyház, a haza javára is. A csehek, polyákok, olaszok és más nemzetiségek a művelődés és iskoláztatás végtelen előnyeit már régen észrevették és ezeket igyekeznek is kihasználni. Mi magyarok e téren még igen hátra vagyunk. Collé- giumainkban, holott mindenüvé szives készséggel fogadnák be az érdemes és törekvő magyar ifjakat, — csak itt ott lézeng egy-egy bevetődött ifjú ember. Csoda é ha nemzetileg hátra vagyunk? Csoda é,> ha népünk zsákmánya a lelkiismeretlen zsarolóknak és szélhámosoknak ? Becsületes, tanult vezető emberekre nagy szüksége van az amerikai magyarságnak minden téren, úgy egy házi mint világi téren. Papokra, tanítókra, orvosokra és ügyvédekre nagy szükség van magyar közéletünkben. És annál nyilvánvalóbb a mi mulasztásunk, mivel az amerikai főiskolákban Igazán mondhatni kiváltságos szeretettel karolják fel a magyar diákok ügyeit és azokat, sokszor mások felett, előnyben részesítik. Hadd irányítsam azért e sorok által a magyar szülők és tehetséges magyar ifjak figyelmét az IOWA államban DUBUQue városában levő Prezsb. tanintézet, főiskola és Semináriumra. Iskolánkban külön magyar osztály van, melyben az idén is 17 derék magyar ifjú, többnyire szegény szülők gyermekei, tanulnak. Ezek az ifjak úgyszólván minden külső segítség nélkül, saját erejükből és saját költségükön végzik itt az ő tanulmányaikat. Ha ők ezt megtudják tenni, — ugyanezt megtehetik más, hozzájuk hasonló körülmények között levő magyar ifjak is.
