Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-02-14 / 7. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA segítették és alkalmat adtak nekiek a megmara­dásra ! Segítsük őket, hogy legyen áldott a mi nevünk is! ..Álljon össze az egész amerikai ma­gyarság! ..Legyen belőle EGY óriás édes anya, ki szeretettel öleli keblére és úgy menti meg Ha­zánk kicsinyeit a jövőnek, az életnek! MELEG ROKONSZENVVEL közöljük a fennti felhívást, mely oly megható szavakkal ecseteli a hazai nyomort és szen­vedést, — hogy ahhoz felesleges csak egy szó magyarázatot is fűznünk. A Hoover féle Segélyző bizottság amerikai szervezetének élére az amerikai magyar ref. lelkészikamak egyik legkiválóbb, és bízvást mondhatjuk, — hogy a legodavalobb tagja került Nt. Szilágyi Endre yonkersi ref. lelkipásztor ur személyében, — ki arról értesíti lapunkat, hogy a Segélyző bizottság felkérése folytán a magyar ügyeknek igazgatójául ő lett elválasztva. — Üdvözöljük a derék lelkipásztort abban az uj munkakörben, hol oly áldásos tevékenységet fejthet ki szenvedő magyar véreink javára. Lapunk minden időben rendelkezésére áll a Nt. Urnák. Szerk. ISTENIFÉLELEM ÉS TISZTESSÉG. Intelek azért mindneknek előtte, hogy csendes és nyugodalmas élettel éljünk min­den istenifélelemmel és tisztességgel. Tim. hoz írott első levél, 2r. l-2v. A jelszavak szokásosak, kivált a katonaságnál; de használatban vannak másutt is minden téren. A jel­szavak nem mindig jók, nem mindig bölcsek; de ha jók, igen ajánlatosak. Olyanok, mint a lámpás éjjel, látunk nálok és könnyen eligazodunk. Ilyen jelszót ád Pál apostol az ifjú Timótheusnak: “istenifélelem és tisztesség.” Ezt a jelszót ajánlom én is általában mindeneknek, de kivált az ifjaknak, a kik­nek még előttök van az élet. “Istenifélelem és tisztes­ség.” Ne felejtsétek ezt a nehány szót. Tartsátok e- lőttetek, mint lámpást az élet setét útain és nem té­vedtek el s nem estek veszedelembe. Szégyen nem ér, sok keserűséget, sok szenvedést elkerültök. Sokaknak más lett volna életök, ha ez a lámpás kezökben lett volna s annak világánál jártak volna. Az élet útain mindenfelől kisértések vesznek kö­rül. A bűnök csillognak, kápráztatják szemeinket. Olyan fényes, olyan kellemes alakot öltenek; olyan kívánato­saknak tűnnek fel. Igen, varázsfényök van magokban is. Ma pedig sokszor még mintegy dicsfénynyel látjuk övezve a bűnt. Költők, irók nemcsak kimentik, hanem sokszor az ártalanság színében tüntetik fel, szinte erény nyé teszik, dicsfénynyel, glóriával veszik körül. S hány­szor találkozunk ilyesmivel az irodalmi téren. Nem egy­szer még az embergyilkosság is szinte virtussá, hős­tetté van téve. óh ma kimeszelik, felczifrázzák, vonzóvá teszik a bűnt, a minek a nélkül is varázsereje van. A világ sokszor nagyon téved valóságos őrületbe esik. A múlt század végén egy feslett nőt állítottak Isten helyébe s hordozták diadalszekéren. A világ erkölcsi tanításait követni nem mindig tanácsos. Legyen a ti jelszavatok; istenifélelem és tisztes­ség! A mai világban nagy szükség van ilyen elvek hir­detésére; nagy szükség van reá, hogy ehhez az elvhez vissza térjenek az emberek, mert tele van a világ csa­lással, lopással, tisztátalansággal, aljassággal. Szükség van rá, hogy az apostol ama szavai hangozzanak; “a ti hitetekhez ragaszszatok jó cselekedeteket!” vagy: Istenitélelem és tisztesség! Az emberek szeretnének gyorsan gazdagodni. So­kakat elfog az igézet. De hamar gazdagodni nem igen lehet tisztességes úton. És sokan készek mindenre, csa­lásra, lopásra, csakhogy czélt érjenek. A világ tapsol a sikerhez. De ne feledd, hogy Isten egészen más vilá­gításban nézi a bűnt. Higyjétek el, hogy legjobb és legbiztosabb út az istenifélelem útja, az igazság, a tisztesség útja. A mi könnyen jön, könnyen is megy. S a csalárd ember nyomorúltúl vész. Ha más nem, kicsikarja kezéből nem­sokára az utolsó fillért is a halál. S mit nyert, ha lel­két elvesztette? Másik igézetes, kápráztató bűn a faj­talanság, tisztátalanság bűne, Ez a bűn ma is egyik legelterjedtebb. E körül a bűn körül forog az iroda­lomnak egy jó része. Ez van elterjedve kunyhókban és palotákban. Óh a tisztaság, feddhetetlenség szép erény! Kerül­jétek a tisztátalanságot, mint a halált. Tiszta szív, lé­lek, tiszta test, tiszta élet, mily szép tulajdonai egy ifjú­nak; őrizd meg tested, lelked tisztaságát: őrizkedjél a bűnök varázsától: a kincs, vagyon el ne vakítson; élj igazán, a másé legyen előtted szent; ne szenvedjen miattad senki, ne átkozzon az özvegy az árva! Mást ne bánts. Ne engedj a bosszuállás kívánságának, bár­mily divatos legyen is ez a bűn is; ne légy a magad bírája; bűn az. Járj istenifélelemben. Kövesd azt a nagy szenvedőt, ki mikor éretted szenvedett a kereszt­fán, imádkozott ellenségeiért. Isteni félelem és tisztes­ség legyen jelszavad, vezérelved. Ez a régi divatú elv. S Isten megsegít és megáld, mint megszokta áldani az őtet szeretőket. SZIVEM MINDEN DOBBANÁSA Szivem minden dobbanása magasztal, A lelkemet nem terhelem panasszal, Mivel tudom, gondot viselsz jó Atyám! | Anélkül, hogy meghálálni tudhatnám.... { Mint virágot a napsugár s gyöngy harmat, { Úgy ápolgat, éltet engem hatalmad, I Kényeimet letörli a szeretet, Hogy a bánat meg ne ölje gyermeked.... | Sötét éjben a hit csillag felragyog, S meglátom, hogy elhagyatva nem vagyok; | Ha a bánat zugó árja fenyeget, | Reménységgel biztatod meg lelkemet.... i * } Életemben, halálomban, a szivem Neked adom gondviselő Istenem! Dicsőítsd meg bennem lelked erejét, Hogy naponként közelítsek én feléd...... A mikor majd ütni fog a vég óra. S hült testemet átöleli föld pora: Nagy kegyelmed idvezitse lelkemet, Oh szent Isten! véghetetlen szeretet! Dombi Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom