Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-13 / 46. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. a gyermek osztálynál 322, a betegsegélyző osztálynál 119, összesen 642. Az eredménynyel meg lehetünk e- légedve. Segélyekre fizetett az Egyesület $59513.11-et. Legörvendetesebb része a titkári jelentésnek ami az Egyesületünk jövendő fejlődésének legbiztosabb záloga az, hogy a halálozási arányszám egy év alatt 15%-ról 9.01%-ra esett alá. Ez elsorolt adatokból nyilván látható, hogy református Egyesületünk oly szép munkát végez, hogy szé- lesebb. körben való hirdetését az elejtett Protestáns I- roda felállításával még egy napilapban is, mely egyesületünk tulajdona volna, hirdetni volna érdemes, mert az anyagilag is kifizetné magát. Miután reá mutattam egyesületünk fényoldalaira, mint ellenőrnek kötelesség szerüleg reá kell mutatnom az alapszabállyal ellenkező, még ma fennálló rendellenességekre is. a) Ugyanis az alapszabály elrendeli, hogy egy bank ban 35000-nál több nem léket és mint a kimutatásból látszik, több banknál az alapszabály e rendelkezése át van hagyva. Kérem ezért a vt. szigorú rendelettel u- tasitsa a pénztárnoki hivatalt, hogy egy bankban 5000 dollárnál többet ne helyezzen el. Éppen azért a titkári hivatal alapszabály szerint helyezze el a pénzeket. b) Tekintettel a folyó számla $17996.52 magas összegére, javaslom, az árvapénzek bondban elhelyezett $13376.30 összegéből tízezer dollár az illető árvák nevével külön-külön betéti köny vekre helyeztessenek vissza az esedékes kamatokkal együtt. . c) A betegsegélyző és a gyermek biztositó osztály pénzei teljesen külön betéti könyveken kezeltessenek. d) Az árvaházi alapra az alapszabály rendelkezése szerint előirt 10,000.00 Istennek hála, már készen van. Bár automatice kötelesek volnánk az árvaház azonnali megnyitására, mégis javaslom, hogy halasztassék még el arra a rövid időre az árvaház megnyitása, a mig az amerikai református magyarság között megindult egységesítés befejezést nem nyer, amikor is az árvaház feltartása az amerikai református magyarság együttes munkálkodása által biztosítva lesz. e) Az Amerikai Egyletek egységesítésének olyan alapon, mint tervezve van, nem vagyok ajánlója. A református jelleget nem áldoznám fel soha. Egységes munkát kell, hogy folytassanak a többi magyar egyletek, egyesületek, szövetkezetek, még pedig úgy, hogy legyen a belépti dij, felvételi, orvosi bizonyítvány, a fizetési ráta minden magyar egyletnél egyforma, de ifjú egyesületünk, a mely ma viruló hajadon, ne köttessék össze soha élemedett korú férfiakkal. Egyesületünk erkölcsi díszét, illatát, evangéliumi világosságu fényes öltözetét, Istenfélő vallásos református jellegét ne adjuk oda soha, a világ minden kincséért sem. Hiszen még az amerikai magyar egyletek tagjai között egyetlen Istenfélő, vallásos református ember lesz, ezt nem is teheti kockára, hiszen nem dobhatja oda ezt a legszebb istenitisztel etet végző egyházaink legerősebb Istennek tetsző legszebb munkásságot teljesítő szervezetet, Református Egyházaink szivét, valódi életét, a negyedszázados Amerikai Magyar Református Egyesületet. Jelentésem tudomásul vételét javaslataim elfogadását kérve, vagyok kedves tiszttársaim test vére, kész szolgája Borsos István, ellenőr. Segély kiálltás otthonról! KEDVES MAGYAR TESTVÉREK. A mikor egykor oly szép Hazánkból elmentetek hogy sorsotokon könnyítve és családotok életét biztosítva, egy uj világban szebb jövőt teremtsetek magatoknak: nem gondoltátok akkor azt hogy milyen nagy és szent feladat vár reátok igazi Hazátokkal, s itt hon maradt kedveseitekkel szemben! A mikor napestig dolgozva az esti nyugalomra hajtottátok fejeteket és álmaitokban megjelent a nagy magyar Alföld rónája, megjelent édes anyátok hitvestársatok vagy gyermekeitek drága képe, s mikor reggelre ébredve a gyárak bugása uj munkára hívóit benneteket bizonyara nem gondoltátok, hogy édes anya Hazátok egykor oly állapotba is jut, a melyben Ti lesztek annak minden reménysége. Ismeritek azt a közmondást: Ma nekem, Holnap neked Sorsunk közös, de fájdalmunk elviselése csak azaltal könnyebb, ha közösen viseljük ha segítünk egy máson. így a nehéz bánat is könyüve válik, a sokszor megoldhatatlan feladat, kö- nyen megoldható lesz. A sorsunk közős; ennek megősmerése közel hoz egymáshoz, testvérek ké tesz bennünket; s ha eddig csak a nemzeti egység tartott össze, ma lelkileg is testvérek lettünk. Az ember nem tagadhatja meg az embert, hát megtagadhatja e nemzet nemzetét, magyar a magyart? Úgy e nem! Az nem lehet, hogy annyi baj, sok sok veszély után az Isten teljesen levegye rólunk kezét. A megpróbáltatás után el kell következni egy jobb jövőnek, a melyben szegény Magyar Hazánk fel kell, hogy virágozzon. De addig mi lesz velünk? Addig éhen, szomjan és ruhátlanul kell elveszni a magyarnak? Nem, mert Isten velünk és ö nem hagyja el az ö benne bízókat. Eszközt nyújt arra, hogy segítsen magán az ember! Ilyen eszközök, nemes segítő eszközök, vagytok az isteni bölcs Gondviselés kezében TI, kedves magyar Testvéreink Amerikában, kik egy boldog országban éltek és munkálkodtok, hova a mi sohajjaink és jajjaink csak halvány erejökben juthatnak el. A hála könnyeivel olvassuk azon sok jótétemények nek hírét, a mit cselekedtetek Szibériában sínylődött hadifoglyainkkal, itt az édes Hazában nélkülözéseken általment árva gyermekekkel, a Krisztus kicsinyeivel és minden rendű rangú szegényeivel. Oh ezen jo cselekedetek fel vannak jegyezve Istennél, és ezeknek jutalmát megtaláljátok egy napon! Áldjon is meg érette benneteket a jóságos Isten! MI is, Debreczenben lakó református papi özvegyek és árva gyermekeink, felétek, amerikai magyar református hittestvérek felé nyújtjuk ki kezeinket és kérünk titeket, híi hitfeleink, kik tudjátok és követitek a szeretet nagy parancsolatját, — segítsetek rajtunk és szánjatok meg bennünket árván maradt gyermekeinkkel együtt vigasztalatlanul szomorú helyzetünk ben. 34 ref. papnak az özvegye és elmaradt családja húzódik meg Debreczenben, két dollárral egyenértékű nyugdijjból tengetve szánalmasan életünket, — holott
