Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-30 / 44. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. VOLUME XXL ÉVFOLYAM, 1920 Oct. 30. • No. 44. Szám. Publ. Office; — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adr.—Rev. A. Harsányi, 1008 Tenth ave. Homestead, Pa. A HOMESTEAD és vid. ref. egyház nyári magyar iskolájának növendékei 1920. A Reformáció 403-ik év fordulóján. Josiás király uralkodásának 18-ik esztendejében Kr. e. 621-ben elküldte a király Sáfán irdódeákot Hilkiás főpaphoz. Azt a megbízást adta néki, hogy szedjék össze a pénzt, melyet begyűjtötték a néptől, hogy az Ur házának romlásait megépítsék. Hilkiás főpap egy nagy meglepetéssel áll elő. A templom tatarozása közben egy régi irat-tekercsre akadtak, melyben fölismerték Istennek elfelejtett törvényeit. Sáfán siet vele a királyhoz s hogy az egész elfogulatlanul ítélhesse meg a nevezetes levelet., nem szól semmit az előzményekről, csak elkezdi olvasni. Isten igéjének sohasem volt szüksége arra, hogy emberi bölcseséggel előállásának körülményeit magyarázgassák, itt is bizonyságot tett az mennyei eredetéről, a király fölismerte benne Jehova szavát, fölismerte egyúttal azt is, hogy az egész nép mily messzire eltávozott Isten igaz tiszteletétől. Mély szomorúság és nagy rémület vett erőt Josiás lelkén. Most látta, hogy méltán haragszik az Ur választott népére, mert hiszen atyáik “nem engedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mind úgy, amint megi- ratott”. (xxii: 13.) Lelkén azonban nem tud e- rőt venni a csüggedés, nem mond le végképpen a jövőről, bizik még benne, hogy az elkövetett hibát ióvá lehet tenni. Elkülde azért a király s felhivatta Jerusá- lembe a népet kicsinytől fogva a nagyig. “ s elolvasá előttők a szövetség könyvének minden beszédeit, mely megtaláltatott vala az Ur házában.” (2 v.) Mikor aztán meghallották, mit ki- ván tői ük Isten, nagy fogadást tettek mindnyájan, “hogy ők az Urat akarnák követni és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és végezéseit teljes szívből és lélekből megőrizni és beteljesíteni a szövetségnek beszédit, melyek meg vágynak írva abban a könyvben.” (3 v.) Meg is pecsételték e fogadásukat országra szóló páska-ün- neppel. Úgy fogták fel ez eseményt, mintha az Ur most másodszor szabadította volna ki őket Egyptomnak földéről, a szolgálatnak házából.